Címke: vers

RĂZVAN TUPA: a csillagok beszélik a nyelvedet; bukaresti összeköttetések: román testek


 

a csillagok beszélik a nyelvedet

 

egy román test a másik

akinek átadsz mindent ami vagy

az iskolában mindenikünknek volt egy unokatestvére

aki látta aki tette a román test volt

közülünk mindenkié luxusautókkal kereskedik mindenikünké

mint egy le nem rótt adósság mint egy lehetőség

ugyanaz a tarkónk pihéinek minden rettegése számára

 

egy-egy test vagy több is amiben álmodsz és

az álom az amit ébredéstől késő estig teszel

 

egyik nagyon tiszta pillanatban amikor

hangkép-árnyékom rávetül mindenre az érintések szellőjével

 

egyenként vagy többen is levegőbe fúrt nyelvvel

élvezettel tartozunk és a szájpadlás boltozatán egymás után tűnnek fel a csillagok

 

 

 

bukaresti összeköttetések: román testek

 

Politikai szempontból ez a boldogság: kezdet nélkül

mindenki lassan lángra kap együtt egy helyen egy nagy olcsó filmben amin jól el lehet kérőzni

olyanformán hogy mindent vállaljunk, kivéve a jelenlétet.

D&G sapkás koldusok integetnek és savanyúan mosolyognak biztosítva minket arról                                 

hogy az életet érdemes élni és megemészteni. Kétlejes kalapok énekelnek a középületekről:

 

Bogozd meg a leheletedet ez egy szaglásváros

Emléke csak szagok útvesztője és szőröstül-bőröstül fogyasztható

Ez a történelem beleráncosodva a ruhákba amiket unos-untalan viselsz

és szinte örökké ez az a tartomány ahol

a ruhák hordják az embereket ki

a gödörbe. Mindenki emberi formát ölt

 

Mindenki külön nevet ad magában az ismert helyeknek

de itt minden hely bizonyos illatot ragaszt minden egyes

járókelőre. És mindig valami máshonnan valót.

 

Derűs műanyagtekintetű próbabábuk követik végig a látványos előadást

amennyiben az utolsó divat ezt diktálja:

Kipróbáltam ezt az álomszabás-mintát még tavaly

Az emberek olyan divatjamúltak! mondják ők

siettetve mindegyre-meghalásukat. Vagy épp itt

a legdrágább meghalni

úgyhogy ha eszel, éhes leszel

ha iszol, megszomjazol

Ez a mi politikánk. Bármit kívánsz

kinevezünk egy főnököt hogy legyen rád gondja

mint a beállított képeken, mint a filmekben

mi vagyunk az igazi románok

nem nyelünk, nem használjuk a fogainkat

 

csak a nyilakat kell követned. Elhelyezésük soha nem helyes

de tévedni legalábbis emberi dolog

és ez sokszor vallásos értelembe csap át

 

felfelé. Nézd: az egész ég félhivatalos zászló

furcsa jelekkel amik kiejthetetlen szavakat találnak ki.

Minden amit a kommunizmusról tudsz itt fáj

és ezt gúnyolódva meg is lovagoljuk. Ez néha

a pénzügyi arcát mutatja és szellemeskedik

Drakula fogai miatt (persze):

 

minden egyes fog egy könnycsepp ami akkora mint egy ház és 1000 üvegemlője van

éppen ennek a mozi-szájüregnek a közepére emelkedik fel

úgy táplálják a kifogások mint az afrikai anyát a amerikai szemfényvesztés és

a bennszülött hitvilág. Mint bárki Eurázsiából addig nevetünk

amíg a hó lángra lobban és késő nyárig táncol. és aztán megint

sajnáljuk és újra megtesszük

 

András Orsolya fordításai

A világítótorony hatalma; A kutya

A világítótorony hatalma

 

 

Karjaidból indul

a basszust verő erő

egy fontos ponton

találkozik

víz-szint és evező

horgony-becsapódás

nyugodt dimanika

megéhesedsz mint egész

délceg Dél-Afrika

egy délibáb-béli láb

ébredni-indulni

feladni-elhagyni

elinni-koldulni

dohos fahordóból

ternyérbe csordulni

elharapja nyelved

a Jóreménység foga

áradás és apály

egy zátony reciproka.

 

 

 

A kutya

 

három vagy négy éjjelen keresztül

várt abban a négyzetméteres térben

amit a bundája karmolt a hűvös levegőbe.

 

távoli kopogást hallgatott és motorok

tompa robbanását ahogyan az üzemanyag

elporladt és meghajtott valami dugattyút.

 

rengeteg-féle lépést ismert égtájak

szerint felosztva egy végtelenül

letisztult egyértelmű hozzárendelésben.

 

kiszimatolta amikor pár utcával arrébb

felkapcsoltad a villanyt és a meleg vízre vártál

mert comb fölé még nem merted engedni.

 

telefonálhattál volna

hogy aznap már nem jössz.

 

 

 

Arszennij Tarkovszkij: Az ablakból

Kötelékektől szabad még kezem.

Szem nem látta az elérkezőt.

A rím elhallgat végérvényesen.

A koszorúillat megszökött.

 

A csillagpályák oda tartanak,

hol a Világ-Arktikum zordul.

Az ablaktábla – mélykék téglalap –

üvegén a líra bezúdul.

 

De lent – sétány és épületek

kristályhegedű-dalban úszva,

mint a jövő, mint a történet, egy

anyaméhben védve, mint Buddha.

 

Botár Attila fordítása

T. S. Eliot: A macskák neve

A macskanév-probléma fölöttébb kényes,
mit egykönnyen aligha intézel el;
és ki kell, hogy mondjam (bár bolondnak nézhetsz):
egy macskának pontosan három név kell.

 

Az elsőnek meghittebb névnek kell lenni
egy intim kör számára, például mint:
a Piroska, Géza, a Sheila vagy Wendy –
ez praktikus köznapi választás mind.

Ha tetszik, van extrább és ékesebb név is,
uraknak-hölgyeknek igény szerint,
mint: Plátón vagy Prókrusztész, Daphné vagy Thétisz –
de praktikus köznapi választás mind.

De mondom, egy macskát még más név is illet,
mely egyéni, méltó és neki való,
hisz hogy lenne képes, ha délcegen billeg,
hogy nagybüszkén biggyesszen bajsza alól?

Az efféle nevekből íme pár példa,
mint: Katzinger, Braxol vagy Kornyikopán,
mint: Zsolimelórisz vagy Fancsillaména –
mind egyetlen macskára illik csupán.

Ám mindezek mellett – és fölött – van még egy,
egy Név, melyet misztikum homálya fed,
mit emberi elméddel föl sosem érhetsz,
mit csakis a macska tud, s nem mondja meg.

Ha macskát látsz olykor, ki meditál mélyen,
nos, annak csak egyetlen oka lehet:
hogy fontolva forgatja macskafejében
a Nevét, a Harmadik Macskanevet,
e belterjes, rejtelmes,
rejtelemmelteljes,
titkos és sejtelmes Macskanevet.

 

Havasi Attila fordítása

menza

borzadj el, amíg lehet. pontos terv szerint.

csábítsd délután, aki vissza sose jönne.

forró levesedben fuldokló légy kering.

ellep a gyorshalál, mielőtt kiköpne.

 

hústükör csobban ismeretlen arccal.

terjeng a sültszag, magad vagy a pincér.

sárgállik az abrosz, kezdjünk tiszta lappal.

ne kérj másik menüt, reklamáljunk ingyér’.

 

Charles Bukowski: Hanyatlás

 

meztelenül a ház oldala mentén,

reggel 8, szezámmagolajat kenek

szét a testemen, Jézusom, idáig

jutottam?

valaha sötét sikátorokban harcoltam, hogy

nevessek.

most nem nevetek.

fröcskölöm magam olajjal és tűnődöm,

hogy hány évet akarsz még?

hány napot?

a vérem mocskos és egy sötét

angyal trónol az agyamon.

a dolgok valamiből vannak és

a semmibe tartanak.

én megértem a városok bukását, a

nemzetekét.

egy kis repülő elhúz felettem.

felnézek, mintha lenne értelme, hogy

felnézzek.

és igaz, az ég elrothadt:

senkinek sem tart már

soká.

 

 

                   Farkas Kristóf Liliom fordítása