(Father William)
A fiú szólt: „Vén vagy, atyám, William,
az idő hajad őszre befesti,
de azért te töretlenül állsz fejeden:
helyes ebben a korban ilyesmi?”
„Régente” – felelt az öreg William –
„féltem, hogy kárt tesz az agyban,
de mióta tudom, hogy nincs ilyenem,
szoktam fejen állani nagyban.”
„Vén vagy” – fia szólt –, „koros, éltes, idős,
s újabban ritka kövér is,
de az ablakon át szaltózva vetődsz:
ennek mi az indoka mégis?”
„Régente” – felelt a deres haju agg –,
„hogy megruganyítsam a porcom,
krémmel kenegettem a tagjaimat;
kérsz egy fiolát? Adok olcsón.”
„Vén vagy” – fia szólt –, „nem ehetsz egyebet,
csak olyat, minek állaga pempő;
a libát csőröstül azért benyeled:
e bravúr oka hol keresendő?
„Régente” – felelte az agg – „ha sokat
piszkált valamely jogi ügylet,
tárgyaltuk anyáddal a kázusokat:
állkapcsom erős, tudod, így lett.”
„Vén vagy” – fia szólt –, „fene gondolná,
hogy most is jó a szemed még;
de te orron tartod az angolnát –
mondd, honnan e ritka tehetség?”
S szólt atyja: „Nem adtam imént teneked
alapos háromszori választ?
Mit akarsz, te gyerek, még nincs eleged?
Takarodj, vagy farbarugást kapsz.”
Havasi Attila fordítása
