Charles Bukowski: A vers az egy város

a vers az egy város tele utcákkal és csatornákkal

tele szentekkel, hősökkel, csövesekkel, őrültekkel,

tele banalitással és piával,

tele esővel és viharokkal és száraz idő-

szakokkal, a vers az egy város háborúban,

a vers az egy város kérdezve az órát miért,

a vers az egy város mikor ég,

a vers az egy város nyomás alatt

borbélyüzletei tele kiábrándult alkeszekkel,

a vers az egy város, ahol Isten meztelen lovagol

végig az utcákon mint Lady Godiva,

ahol a kutyák éjszaka ugatnak, és elüldözik

a lobogót; a vers az egy városa a költőknek,

legtöbbjük nagyjából hasonló

és irigy és keserű …

a vers ez a város most,

50 mérföldre sehonnan,

9:09-kor reggel,

íze pia és cigaretta,

sehol rendőrök, sehol szeretők, az utcákat járva,

ez a vers, ez a város, bezárja kapuit,

elbarikádozott, szinte üres,

gyászos könnyek nélkül, öregszik szánalom nélkül,

a sziklás hegység,

az óceán, mint egy levendula láng,

egy hold nagyszerűséget nélkülöz,

egy csöpp zene a törött ablakokból …

 

a vers az egy város, a vers az egy nemzet,

a vers az a világ …

 

és most ezt leszúrom, nagyítója alá

az őrült szerkesztőnek alapos vizsgálatra,

és az este máshol van

és bágyadt szürke hölgyek állnak sorban,

kutya kutyát követ a torkolathoz,

a harsonák akasztófát idéznek,

ahogy a kis ember ömlengve szónokol arról,

amiről nem tud.

 

 

               Farkas Kristóf Liliom fordítása