Címke: vers

Földi szivárvány

Ikerkáprázat? Nem pihen

teremtőnk körzőkészlete – 

De megnőttek határaim

tágabbra és csodásabbra,

hogy azt a kismamát vigyázva

lesegítettem a város

helyi-járatú autóbuszáról

érezve mint kettőzte meg 

csuklójában a  jövő emberi

ütem-csírázás szaporítván

a tapintható, határtalan esélyt.

Földi szivárvány. És billeg tovább

kettőződve, végtelenedve

von sugarat, ha már hullanék

kőtábla előtti özönvizekbe.

 

Seamus Heaney: COLUM CILLE CECINIT

i IS SCÍTH MO CHROB ÓN SCRÍBAINN

 

Görcsöl a kezem már az írástól.

Kúpalakú a pennám hegye.

Tátogó madárfiókák szájában

a bogárgyöngyök: a sötétkék tinta.

 

Elállja a tapasztalat a felbugyogó

tintafolyást a megkímélt, sápadt

kezemtől: megfolyt a tinta

a zöldkérgű magyal pergamenlapon.

 

Apró folyós tollam tovább folyik

könyveken, legyen az vaskos vagy vékony,

egészen a tudományos ösztöndíjakig –

az írás az, amelytől görcsöl a kezem.

 

ii IS AIRE CHARAIM DOIRE

 

Örökkön dédelgetett Derry.

Mindig csöndes, mindig szabad.

Minden zugát angyalok hada

állja körbe-körbe.

 

iii FIL SÚIL NGLAIS

 

Egy zöld szempár visszafordul

majd, de nem néz vissza többé

Írország felé,

Minden ír vagy azok asszonyai.

 

Nagypál István fordítása

 

 

Franz Hodjak költeményei

 

Futóhomok

 

A felhők fölött a felhők alatt van,

se több, se kevesebb. Aki

 

megjárta már a szédítő magasságokat, tudja,

nem épp így működik ez. Ami

beköszönt, az legfennebb olyan, ami

 

másmilyennek érződik, mint

egy történelmi részegség, például, mely

 

csakhamar elillan. Menj

az erdőbe inkább, vagy nyisd ki a hűtőt és elégedj meg

azzal,

 

mit ott találsz, vagy, felőlem, repülj

egy olcsó nyaralásra

 

Rómába, Antalyába, Mallorcára, Tunisba, hogy végre

 

megérezd a diadal

ízét, majd térj vissza, hogy hiú ábrándodat valóra váltsd.

 

Nos, Konrad úr, okosabbak lettünk?

 

Tarts meg minket, Föld, és ne hagyj

minket nagyzolni, mint egykor

 

ezt az Ikaroszt, ki jajgatva zúzta szét magát

néhány kis, banális sziklán.

 

 

 

 

 

Barlach-feszület

Szent Erzsébet-templom

 

         Axel Helbignek

 

 

Itt is

csupán az ég szabad

a rend fölött,

melybe beállították.

 

Ha kellő ideig nézed,

bizalommal telik el

és így szól hozzád:

 

Végy át tőlem egy darabka

reményt, melyet egyedül

hordozni nem tudok már.

 

 

 

 

Kávéházi terasz

 

 

Lassan, cikornyásan, mintha

kecses kéz által vezetve, egy toll

a napnyugtában betűket

ír a levegőbe, melyeket

figyelemmel kísérek.

 

A földhöz érvén, tovább

ír, egyre

távolodva, mintha

a véget rejtené el előlem.

 

Ha mégis elolvasná valaki a véget,

a kezdet hiányában 

meg nem értené, hisz

találkozni soha nem fogunk

mi ketten.

 

 

Szenkovics Enikő fordításai

Kölcsönidő

 

Ittam a poharadból, de nem lettem szerelmes – se szerelmes,

se okosabb, se boldogabb, se bölcsebb. Mint két kis pióca,

olyan a poharad szélén az ajkam nyoma. Nyál, unalom, betegség,

förtelem. Na de hogy lesz így férjem? Gardénia-függönyöm? Intellektusom?

Szép bőröm? Verseskötetem? Igen, tudom: a saját poharamat még föl sem emeltem.

 

A gyász kieszi a testből a lelket, összegyűri a falakban

a keménységet – a magányos házakat azonmód ellepik a szellemek. Fiatal lány vagyok, 

eladó, így aztán anyám, az öreg színésznő beszél belőlem. 

Kézfejemen a dédanyám kölnijét érzem –

 

no de vigyük a maradék bort, és szaladjunk innen! A kulcsot

a csalánosba dobom, és közelébe se megyek a ruhásszekrénynek,

ahol a parketta is beroskad ennyi búbánat, ennyi szorosan egymásba préselt, 

halott kalap,halott kesztyű, halott sál alatt. 

 

J’ai plus de souvenirs que si j’avais mille ans. No de hálátlan

sem vagyok! Megállítom az órákat, és itthagyok

magamból 7241 évet, hogy emlékezzen helyettem.

TIZENKÉT ÉDEN

TIZENKÉT ÉDEN

 

 

Január ráncai még mélyek
Január riadtsága: éden

 

Február: összegöngyölt hó
Február hamvadó éden

 

Március: szelek tusája
Március reszketése: éden

 

Április: éled földi vágy
Április: mesélő éden

 

Május: aranyeső neszez
Május harsogása: éden

 

Június: áradó fény
Június mosolygása: éden

 

Július: tékozló Föld
Július áldozata: éden

 

Augusztus: égi jegyes
Augusztus titka: éden

 

Szeptember ege elszéled
Szeptember tudása: éden

 

Október: áznak a sírok
Október kialvó éden

 

November: málló rozsda
November vesződsége: éden

 

December: ellengő álom
December jósága: éden

 

 

 

 

Charles Bukowski: Nők tején nevelt művészek

 

a jó idő,

mint

a jő nők –

nem mindig fordul elő

és amikor mégis,

akkor nem

tart sokáig.

a férfi

stabilabb:

ha rossz,

valószínű, hogy

olyan is marad,

ha pedig jó,

lehet úgy

marad,

de egy nő

változik

a

gyerekek

kor

diéta

beszélgetés

szex

a hold

a nap hiánya

vagy jelenléte

vagy jó idők miatt.

egy nőt fel kell nevelni

a fennmaradásért

szerelemmel,

míg egy férfi erősebb

lesz,

ha gyűlölik.

 

 

         Farkas Kristóf Liliom fordítása