“kizökkent a föld”

 Vincent Cherib II

 

 

II.

/korlát/

 

arra ébredjen, hogy az eb szalad,

ha karóhoz kötik? még nem.

most gondolataival marad,

megállapodik az erkélyen,

és tompán hallgat a holdkaréj alatt

azért, amiért. hogy ismerni féljen?

reggelig minden ugyanaz: nekilát

kiművelni a holnapi imát.

 

 

V.

/augusztus/

 

egypár nap rendre visszahozza

a régit a mai jelenbe.

mi az: időben távolodni a

múlttól, ha még tart? fénye

lett más évszaknak az

évszakos közeledésben.

magában hordja: tudatott.

ki az, aki ráragyog?

 

 

VI.

/vadak/

 

minden kincs mélyebben.

van ott mit mitől félteni?

kizökkent a föld. de földben

közelít a csend: nyugodni

vágynak nyugtalan helyén,

ott lelni mindent; mint semmi

mást. és kétszer felkel –

fedje éji lepel.

 

(Vincent Cherib illusztrációival)