Csak egyetlen dolog nincs. Ez a felejtés.

Isten, ki gondol vasra, számol a salakkal

és teremtő emlékezésében bújtatja

az eljövő holdakat s olyat, ki megtért.

Minden itt van. Ezernyi tükröződés

két alkonyata között egyetlen napnak,

s arcod, melyet önmaga ölt, is tükrözés,

itt a képekkel együtt tovább halad.

És változatos rész csak mindez, a teljes

kristálytiszta emlékű világegyetem;

nincs vég terhes folyosókkal ellentétben,

ahol az ajtók utad végén zárva lesznek;

csak a hajnal másik oldalán lehet

látni Őstípusokat s Nagyszerűséget.

                            Farkas Kristóf Liliom fordítása

„Hát a hóemberekkel –

szólt apa – az a baj,

alighogy készen vannak,

elolvadnak hamar.

Csinálok neked egyet,

egy olyat majd, ami

betonból lesz kiöntve:

soká fog tartani.

És akkor minden télen –

szólt apa – csak neked,

akár esik, akár süt,

lesz egy hóembered.”

A hóember még most is

(bár rég nem él apám)

kint áll az udvarunkon

üres sírkő gyanánt.

A házat nézi folyton,

torzan és ridegen,

mint aki arra vár, hogy

valami rossz legyen.

Ahogy múlnak az évek,

és öregebb leszek,

s a nyarak rövidebbek,

a tél meg hidegebb,

és elnézem, hogy ott lenn

gyerekek játszanak:

irigylem azt, ki kész lesz,

és nyoma sem marad.

 Havasi Attila fordítása

Falak között

hátulsó szárnya

a

semmi

kórházának

hamuvá

nő egyszer

a törött

ragyogásban

a szilánkjai

zöld üvegnek

Bocsánat

Miért írok ma?

Ronda arcok

Szépsége mondja,

senkiségünkbe

rugdos engem:

néger nők

a napszámban –

nagy tapasztalattal –

alkonyban jutnak haza

ruhájukat földre dobják

arcuk mint a

firenzei tölgy.

Az is

apró darabokban

arcod vonz magához –

a népet vezető –

csak úgy,

ahogy mégsem.

Horn Ádám Zoltán fordításai

Fuck és Off (elnök úr)

Uram,

Mint bárkinek, nekem is megvan a magam sóhaja, szinte / mindig azzal kapcsolatos, amit teszek

máskor azzal, amire emlékezünk

és nagyon ritkán azzal, ahogy fordíta- / nak mindent. Néha-néha elkép-

zelem, hogy az, ami a zúg az agyam- / ban, hogyan hangzana szinkronizált válto-

zatban, közömbös han- / gon elismételve, mint a kommunizmus idején

az illegálisan terjesztett kazetták

„fuck off”, mondta a szereplő, és / feltűrte örökös

esőkabátja gallérját, mire / a női szinkronhang

hirtelen rávágta: „tünés!” / és utána megjelentek mind a halottak

Mint bárkinek, nekem is megvan a magam sóhaja, szinte / mindig azzal kapcsolatos, amit teszek

Néha én, néha mások

Egy diktatúra és egy demokratikus állam között / egyszerű különbséget tenni

Ahogyan felelni szokás két nyíltan kimondott szó- / ra : csinálom és jaj

És bármennyi fordítás is lenne /

bármennyi hangszín / a háttérben minden leszűkül

két válaszra amelyet / az elnöktől kaphatsz

vagy azt próbálja megérteni, / hogy miért beszélsz vele úgy, mintha

nem lett volna jófiú, vagy ő mondja meg / neked, hogy mit csinálsz, mit mondasz… és tudod,

hogy hazudik

budapesti metró

noémi, a hidak, amiken nem megyünk át

annak ellenére sem hogy ez olyan siváran hangzik mintha

turistáknak szólna

egyszer

beléptem a papayaleves üzletbe

olyan messze a duna másik partjától

ahová csak napozni megyünk

noémi, a hidak, amiken nem megyünk át

mind-mind szavakból épültek

összeomolhatnak és

helyettük építhetnek magasabbakat és szebbeket

és akkor is ha csupán szavak

semmi sem marad nélkülük

és még a szavaknak sincs módjuk

megmaradni

csak a már ledöntött és már

felépített emlékük van meg, szebb is, magasabb is

csupán lélegzetvételek és ritmusok amelyeket

még ha fel is ismerne valaki

nem számítana

csupán szavak amelyeket

bárhová leírhatsz

csupán

az az egzotikus íz amelyet

egy tökéletesen belélegezhető városban töltött nap

megad neked

marad egyhasználatú

mint egy papír zsebkendő

mint egy menyasszonyi ruha

mint valami apró és örök

Kovács Kinga Tünde fordításai