Fehér kastély magányos-fehéren.

Halk borzongás fut át üres szobákon.

Enyésznek beteg indák falba vájón,

s hó fed utakat világnyi térben.

 

Fölötte ég függ, tört és tágas ott.

Fénylik a kastély. S fehér falak végig

a vágyat őrült kezekkel segélik.

Az órák állnak: az idő halott.

 

Botár Attila fordítása

 

 

 

 

 

 

 

 

(Illusztráció: Caspar David Friedrich)