Hótól zihálnak a fenyőfák,

pólyálva minden utazót:

a fényükkel úgy simogatják.

Lesz a fehér út halkulóbb,

csöndesebbek meghitt szobácskák.

 

Ott óra zeng, rezzen sok gyermek:

zöld kályhában rogy a hasáb,

és lángviharok csüggedeznek –

S pehelydíszben kint nekivág

egy fehér nap a végtelennek.

 

 

 

Botár Attila fordítása