Maróti Dénesnek

 

„az utolsó művemen dolgozom

ne hagyjátok hogy befejezzem”

(Filip Tamás)

 

képtelenség mondja és az
asztal szélére tolja a fekete kartont
feláll visszaül újra feláll újra visszaül
előre-hátra ringatja magát a széken
a kezét tördeli feláll elindul visszalép
jön-megy mint aki nem leli a helyét vagy
mint akinek éppen most kellene bejárnia
a neki rendelt világot faltól falig saroktól
sarokig nem járja be mégsem csak toporog
de mintha haladna mégis visszaül a kezét
nézi az ujjai árnyékát a hideg asztalon ahogy

a semmibe nyúlik és még azon is túl egy

sánta arasszal a sánta arasz az idő és a hely
szentségét jelenti a népmesékben nemrég
olvasta egy elemzésben képtelenség mondja
végül mégis maga elé húzza a fekete kartont
előveszi az egyetlen megmaradt ecsetet
és a csillagporral kikevert festékbe mártja

2013. július 08

 

.

 

(Maróti Dénes festménye)