Nem tágít
a látvány vándora,
lélek lélek mellett galoppozik.
Vaddisznós erdőben
megállítja a csörtetést,
órán az időt, amíg
csodálja a fény és
árnyék játszadozását
a lét megkopott kövein.

* * *

Tétován zörög az óda
egy dermedt rózsán
a jeges fény ahogy
fogalommá tisztul.

A történelmi kerékből
ki- és lelépni nem lehet:
akár egy összetartó
hű tükör osztja a parancsot.

* * *

Terjeng a vér
édeskés szaga,
míg tart a boncolás
hosszú ceremóniája

a zuhanás előtti
kupolában rándul éber
lelkének harangkötele:
hogy ágazhat ezerfelé
aminek nincsen gyökere?

* * *

(Késés)

Puffad az égitest gömbje
fényénél kirajzolódik
az oázis kútja,
melyben a tükörkép lakott,
lencsevégre kapja,
az utolsó utáni napon feladja,
bízik a vak szárnycsattogásban
mígnem a groteszkbe fúl.

 

(Illusztráció: Mary Kocol: Orange Roses, Floating)

 

meddig

társasjáték ma itt a halál
odalent kirügyeztek a céda fák
a magányérzet rád fagyott nagykabát
rettegsz ha valaki rád talál

hétköznappá rongyolódik az élet
szerelmem ne közelíts te sem félek

huszonegy mindjárt itt a május
elérhetetlen az andrássy út s a vár
a város börtön ajtód magára zár
minden kínoddal nehogy kijuss

odakozmáltak éhen a remények
meg ne közelíts félek félek félek

 

folyamatos percek

elhittük hogy a terror véget ér
csak tűnjön le az ideológia
amelynek legalább célja volt
elfoglalni a teret

ahogy a cárok hozzákezdtek

most arctalanok diktálják a nihilt
már nem elég hogy fogyasztunk
számok futnak a gépeken
illúzióban élnek

hogy a számok mögött pénz van

mert érték biztos nincs cinkelt kártya
ahány párt annyi káosz
volt egyszer egy polgári világ
népünnepély hit egyetértés

intrika a falak mögött sok aktív ember

kár hogy aktívan csapódik evilághoz
az igazakat elriasztja mert látjuk
amit őriznek a falak
már a sehol sincsen

nincs önálló gondolat

pusztába kiált és pusztulásba
ha a jövő negyven napra elvonulna
így géptörés lesz a vége
csak géptörés állítja meg

a közelgő szakadékot

herceg miért vagy herceg
miért vonszolod magad és a keresztet
a szőlőmunkások semmit sem örökölnek
illúzió a gyilkosság folyamatos perce

 

cinke

önnön foglya lett
vajon mit rejt a nyitott ablak
a madár nem ismer kerülőutat
harci pózban ki önmagát meghaladta

utolsót koppant csőre az üvegen

vajon mi átlátunk-e rajta
a önnön szobánkban rendetlen szívvel
magához ölel hamis biztonságérzet
gyávák vagyunk kilépni a szoba börtön
kimúlunk meg sem zörgetve a kinti világot

 

(Illusztráció: Eileen Hinckle: Lobby Forest)

 

/Szepesi Attila emlékezetére/

Budaszentlőrinc

ős romkert ligetet
átölel egy város
elfoszló dallama
sorsunkkal határos
–

Kesztölc – Klastrompuszta

kinyíló hajdani táj
egykoron itt járta
erdeit, rétjeit
szent barátok lába
–

Pilisszentlélek

félúton, Isten tenyerén
erre járt egy költő
mormolt püspöki áldást
már egy emberöltő
–

Bükkszentlélek

ódon falak, zöld szelekben
darazsak zsongása
felparázsló bükkök
földmély hallgatása
–––––

 

(Illusztráció: Arató István: Kesztölci udvar)

 

BABKALEVÉL

Nagymagyaron
káposzta fő,
babkalevél
sok van benne,
bandzsa, öreg
a szakácsnő,
haptákban áll,
orra ferde.

Gubacsot szed
unokája,
megtelik az
öreg fandli,
azzal meri
a gabonát
a kiblibe
ura, Anti.

Unokáján
szakadt gúnya,
a lábán meg
csúf botaszki,
félujjú a
pólója is,
mi lesz, hogyha
meg fog fagyni.

Elkészült, lám,
a káposzta,
kicsit bugyvadt,
benne párki,
olyan csípős,
hogy ekrazit,
aki eszi,
nem akárki.

Hőröget a
házigazda,
delet ütött
már a harang,
nem elég, hogy
ehetetlen,
hol a kanál,
hol az eszcajg?

 

LIDÉRKE

Zöld a fűszál,
égre mutat,
jelentkezik,
felkelt korán,
lamos, lamos,
lágy harmatos,
kisujjában
a tudomány.

A laposban
nincs esővíz,
rég kiszáradt
folyómeder,
hetlekotla,
bőbeszédű,
dörög az ég,
mégse felel.

Leselkedik
már egy felhő,
Kukkónia
nyitja szemét,
lidérclángú
kis lidérke
mutatja a
kincs hűlt helyét.

 

ECETFA, EGÉRFA, EGRES

Ecetfa, egérfa, egres,
szomszédunk kutyája tetves.
Elpetyül, elpilled, fárad,
nem kerget többé macskákat.

Telihold van, ekecsi nap,
görhönyt, málét eszik a pap.
Rozoga a pajta, szérű,
belecsap a hajderménkű.

Kukkó a férj, kalba, magas,
a fenekén angoltapasz.
– Ne menj oda, az egy méhkas,
mosogassál, sok a rékas.

 

(Illusztráció: Vincent van Gogh: Pollard Willows and Setting Sun (1888, Arles, Bouches-du-Rhône, France))

 

irodalmi félreolvasások 82.

képesek-e a kortárs gerillák és a műgyűjtők befolyásolni hogy kiből lesz jelentős művész?
(galériák)
*

Vízió a Szamosban
(Víziló)
*

Kiutas és holdvilág
(Utas)
*

központosítaná a művészeteket a kormány
(művesekezelést)
*

több évtizedes regényt fejtettek meg a kutatók a Parkinson-kórról
(rejtélyt)
*

Jókait eszünk
(jókat)
*

65 évesen is megállíthatatlan a legendás Kassák Lajos: így él és gazdálkodik saját birtokán
(Kassai Lajos)
*

megmutatta vidéki parasztházát és pazar gyűjteményét a legendás magyar muzsik
(muzsikus)
*

frissensülteket vivő szekér virágzó fák alatt
(sebesülteket)
*

felelősségteljesen viselkedett – elpatkolt maga és mások után
(elpakolt)
*

Az örök hölgy látogatása
(öreg)
*

Lángoló bidék
(vidék)

 

irodalmi félreolvasások 83.

új névvel de valótlan tartalommal várunk benneteket
(változatlan)
*

amikor 120 ezer ember előtt szevasz az olyan erő ami beszív
(szavalsz)
*

várja a nyomdában a neves korrektúrát
(nedves)
*

Dáma a vadászaton
(Dráma)
*

Richard Lawler első verse
(vese allotranszplantáció)
*

Richard Lawler első verse cadaver mesével
(vese allotranszplantáció cadaver vesével)
*

Az étkezők viadala
(éhezők)
*

kicsorbulnak a könnyeim nyomban
(kicsordulnak)
*

az ügyészség még nyomoz az újdörögdi kéziratos tragédia ügyében
(kézigránátos)
*

az egyes lapok már reménytelenül összeverekedtek
(összekeveredtek)
*

inkább bízzák magukat a középületekre
(képzeletükre)
*

hat évezrede ünnepeljük már a magyar költészet napját
(hat évtizede)

 

(Illusztráció: Sourdough Bread Still Life)

 

Csalogató…

Írjatok áment,
mikor is habgerincet húz az olvasztár prémiuma
a lelassult csillószőrök közé.
Írjatok áment, írjatok áment.
Szőre, szára, számlálója nincs
a kajütnek.
A kajüt ripacsellenes lefolyó. Segít a tipródásban. Próbáljátok ki!
Írjatok áment;
alulszabott motivációs tréning talán kinövi a ruhaujjat. Talán füstmérgezést
kap, talán beleveti magát a kártérítésbe.
Egyensúly zaklatja, nyúzza, pedánssá teszi… Ki fésülné elefánttá?
Az extatikus zörej? A megtört zarándok, ki a drótkerítést sem éri fel? –
Írjatok áment.
Aztán megy szép sorjában minden. A fegyencet elkülönítik a papok, mert leapadtok,
a lakatok szíve nem dobog többé, hát leakadtok.
Kié a felelősség?
Kié a nyálmirigy?
Irigy kosarak vánszorognak unott képű kofák fején.
És ha egyszer rászánjuk magunkat az ajtónállásra?
Írjatok áment, írjatok áment.
A ránk sózott csempén arkangyalunk szólít le; tápanyagteszt a telér?
Hiánypótló atrocitás gyökérrezervátuma a telivér!
És csimpaszkodással cseréljétek csak ki a lejárt bérleteket…
Van lefolyó, begőzölt-e a folyó?
Halva talált kontinens-viadal az új programunk.
Ki magát békében tudja, azé lesz az első voks; éljenek az olyan kombinációk,
ahol a karikatúra tesped!
Mi az, hogy nyom?
Mi az, hogy a brómmal tömött étkezősátrat
lebontja a vizes szekció?
Várományosok hídépítői, bormetszés kurjantásra.
Hogy miért érdemes élni, erre a kérdésre csak néhány jámbor proton ismeri a magyarázatot. –

A tetszelgés nem való nekünk;
felszippantani a rést, elringatni a rasztereket érdemes.
Kavalkád a fortélyban?
Csak sípolva menekülhet a kiszáradt kullancskolónia?
Írjatok áment, ha a garantáltság zsörtölődik!
A palack negédes.
Reflexzóna megjelenése a bikaviadalon. A fűzős rendszerű vagon csírái.
A pechet elszipkázta a szentségtörő. A sószóró csimpánz tüdőröntgenje ingyenes volt. Tömbösíteni a busójárást, meglékelni a szörcsögőt,
segítsetek!
Mert mi más óvna meg minket a meszes vázakat telepítőktől?
Csak, ha írtok egy áment.

 

Déltájt maláriáról…

Dagonya
Tömörítő algoritmus
Egy krumpli fémszárnyakon Déltájt maláriáról döntenek a karók
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
araszoló törmelék rázd le róla a háncsot
Kőbegyek cinkossága
Szabadkőművesek alapossága
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal Minek a készülődés a lámához
felsült ő a bűnmegelőzésben
startgép ne hurcold tovább
képes kipofozni az órarendből a diverziót
lám most is a torkodba meleg tükörrel néz

Kiülnék a világ szélére a lábamat lógázni de a turpisságom megakadályoz benne
Fenőkövek izolációja pártos
Spárga
Kvíz-bogarak és meghitt görbék módosítják a programjainkat
Lesoványítani a falragaszt
Ritkán tűnök kívülállónak akkor is a penésztaréj kedvéért Egy furcsa kerülővel megosztom a nyerget
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
köszvényében kirándulást lehet tenni ahol a napkollektorok hányingerkeltő gyilkos bömbölése
a bűntudat sarkantyúzta
tehervagonok ölelése megigéz
Hagyom én az időtlen huhogás életre keljen Hol szerpentint rendel az éteri kulcs
ott a homály rendetlen és hátrafelé hajló mohát szedeget rendületlen
Íme az ülőkádra szakosodott tojáshéjszínű tűzfal
fejszékkel felfegyverkezve
íme az engedelmességre szorított portáldaru horga
amint beleakad a prémiumba melynek csillagsávos lobogójára rávarrták
a Karib tenger életrajzát és íme a nagy Életkerék

A prézli megérdemli hogy vesszőfutásnak nevezzék
a jakobinus puttonyzár rendelte így
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
Egy majom suhan át a szögmérők felett Kétszer megkerüli önmagát
ő sem érti mit keres itt A becsületrendtől megfosztották
erre még
halványan emlékszik
megspékeli a bántalmazott nők földalatti szervezetét Hűtőt bont és marólúggal önti le az ecsetről
vett szagmintát
felegyenesedik és átérzi a félméteres golyóstoll anyagi megrázkódtatását
s hogy a tanulás elvitte a csúcsokat
Kígyókkal öblögetett nyelve pórul járt a raktárrendezéssel
a félbeszakadt kilométerkövekkel
nem szereti ha a patak dereng vagy ha a mamut késik Ezzel a viselkedésével a tápláléklánc legaljára penderült
a pusztát bemérő pléhrózsa szirmai szerencsére betakarták
Miért nem született embernek Kérdezzétek
a parfümnél megtapasztalt allergiás reakciót Pandóra szelencéjében
ő most pont elsőosztályos.

 

Eszement

Súrlódások kényszerítenek; olajozzam
meg a drótkefét.
A tömegszálláson „mindegyek”
ugrálnak.
Gyrosom megjelölve.
Tobozmirigyemből el-elkószálnak a flörtök.
Szögvasam prédikál; a szőlőfürt megedzett, a racsni manökennek ment,
a textúra viharnak álcázta magát.
Hatalmas ugrások következnek; a gömbhéjat megszerkeszteni
könnyű.
Kifogás nincs; a harapnivaló szent
ostya kiegyeli a siklókat.
Lesújtani a kalapáccsal a mécsre,
lesz belőle szárnyas jószág,
kifelé a rajtos ütközetből!
Hogy teret adtam az időtlen huhogásnak?
Hogy visszaütött a félig kiégett neoncsövek bumerángja,
s azóta, az őrült dominórengetegben, csókjaim cserepeit
keresem,
mikor a hazájából kitoloncolt füge
megütközik az aszfaltok
pollenjeivel?
Jobbágykategória: éhgyomorra időpontot kérni,
lesni a leshelyet.
Az eltűnésekről: csökkenteni kell a fogzást, s a pergő rokka hadszínterén elesett katonák
napernyőinek a számát, s a balsors
nem sújtja agyon a határidő-naplopókat;
talán még a kultuszoknak is megkegyelmez.
Okkal feltételezem, hogy féltékeny vagy,
ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy árnyékod fültüsző és minden igyekezetével
azon van,
hogy a mártíromság átpártoljon hírek kavalkádjához.
Posványos a ragszalag, az építőkockákat meg semmi sem védi,
talán segít a brigádösszevonás.
Én kétféle végjátékot ismerek; ha a WC-papír elég hosszú, könnyeddé válik a pillanat.
A másik: a gyilkossági nyaralás a próbajáratok felvigyázója.
Hátam mögül egy lián nyakszirten bök,
ez is kell.
Egy antigravitációs pillér van itt, mely bebocsátást kér
a paradicsomba, máskor meg a takarítószemélyzet van jelen, mely duplán
hatékony, ha spórolhat a szarkofágokon…
Kinövéseimet lebaltázom,
megmérkőzök az öncsonkító hatalmakkal.
Kétéltű szósz
emleget,
s hasztalanul próbálkozik a széllovassal a kántáló.

 

(Illusztráció: Argent Rose Studios: Copper Roses)