Oláh András összes bejegyzése

Oláh András (1959 - Hajdúnánás) Költő. A Magyar Írószövetség tagja.

kölcsönben; másik olvasat; hiába

 

kölcsönben

egyszer kikölcsönöztelek magamnak
ideiglenes voltál – azt hittem –
de benned semmi tapintat nem maradt
érzéketlennek mondtál
s öklöddel verted a mellemet
nem tudtam mit akarsz
hiszen az öröm már amúgy is megkopott
jobb lett volna meghúzni magad
s nem rám várni éhesen
de azt hitted áttelel a remény
ami új álomba forgat
s hogy folytathatjuk még
bárhol bárhogyan
csak most értetted meg
hogy hiba volt bíznod bennem
s már nincs veled több történetem
s ha igazat hazudtam is azon az estén
akkor se higgy nekem többé sosem
mert nem kezdődik új reggel
s a kölcsön sem végtelen

 

másik olvasat

fuldoklik a világ: szűk lett a közelség
mesénket globális akolba terelték
pogácsánk kővé vált múltunk csak képzelgés
hamuba sült ábránd hamiskás részegség
semmi sem ugyanaz mint ami régen volt
kihaltak a színek s a Gömböc szégyenfolt
a latintanárok elfogytak hirtelen
több sebből vérzik már szándék és intelem
mások a szabályok mint rég a grundokon
a szabadság nyitott szívekben fuldokol
játszottunk erdőkben és árokpartokon
a zsíros kenyérhez jött néha egy pofon
tündérkertünk mára virtuális nyom lett
– a sárkánytojásból nem készülhet omlett –
ránk ragadt a fészbuk és még néhány kacat
elfogytak a mesék – s nincs másik olvasat

 

hiába

a templomkertben köszvényes keresztek
bizonytalankodnak leszegett fejjel
karótól karóig kapaszkodik a csönd
libbenős szoknyák alá már nem kap a szél
helyükön idegen mondatok nőnek
s a padon pipázók nem értik szavam
a köves hegyi úton ismeretlen szekerek
taposnak s megjelennek első rügyei
a télnek deresednek a szőlőskertek
az ösvények könnyei elfolynak
akár valami fekete átok
ami elnyeli megfojtja az utolsó álmot
s aki járni tud a vízen azt hiába várjuk

 

(Illusztráció: Paweł Kuczyński: Disabled)

szavak nélkül; [törékeny vagy]

 

szavak nélkül

iszapba fúrt fejű
részeg fatörzs
fuldoklik a vízben

félénk alázattal
kutatom arcod melegét

csillagokat szimatolsz

fáradt hullámok
loccsannak a partnak
– tenyerem álma vagy

 

[törékeny vagy]

törékeny vagy
akár a tengerhomokkal töltött
üvegpohár a polcon
s érinthetetlen
mint a kiürített lakás csöndje
– gyűrött alig olvasható leveleink
mélyére menekülsz
ahol már csak magaddal perelhetsz
s bennem is sérülten vesztegelsz
mint kiszáradt fa kérgén a repedés

 

(Illusztráció: Vivian Kapusta – Kanaka Creek Sunset)

csak számon tartalak

Az ivásnak egy törvénye van:
bármikor, bárhol, bárhogyan.

(Hamvas Béla)

aznap is száraz fehéret ittunk – szem előtt
tartva a hamvasi borfilozófiát –
könnyűvé tette a lelkedet
nevetve mondtad: átutazónak születtél
s mikor a sokadik pohár után
bennünk tanyát ütött a hallgatás
és hazaindultunk – te csaltál: s örökre el
azóta minden sarkon lecsap rám a csönd
arcomba gyűri a pincedohos levegőt
s éjszakánként ha kásásan vibrál a képernyő
újra élem azt a behegesedett álmot
tudom most is súgni próbálsz nekem
mintha együtt leltároznánk az emlékeket
pedig csak számon tartalak – ennyi az egész…


kép: Susanna Majuri

 

hontalan

nézed a kopár parkettát a szobában

csak a bútorok helyének nyoma világlik

mintha bent is ősz volna

a függönytelen ablakon homályos foltok

a karcos üveg üres tekintettel bámul vissza

ujjaidat végigsimítod a lépcső korlátján

torkodat köszörülöd pedig a lepedék

szívedet nyomja – újabb bizonyíték a csődre –

könyörtelen egyszerűséggel billen a kilincs

a kulcs magától fordul a zárban

az előszobafogason bólogató sálat

akkor látod utoljára s már tudod mennyire

utálatos dolog a búcsúnak többször nekifutni