Futóhomok
A felhők fölött a felhők alatt van,
se több, se kevesebb. Aki
megjárta már a szédítő magasságokat, tudja,
nem épp így működik ez. Ami
beköszönt, az legfennebb olyan, ami
másmilyennek érződik, mint
egy történelmi részegség, például, mely
csakhamar elillan. Menj
az erdőbe inkább, vagy nyisd ki a hűtőt és elégedj meg
azzal,
mit ott találsz, vagy, felőlem, repülj
egy olcsó nyaralásra
Rómába, Antalyába, Mallorcára, Tunisba, hogy végre
megérezd a diadal
ízét, majd térj vissza, hogy hiú ábrándodat valóra váltsd.
Nos, Konrad úr, okosabbak lettünk?
Tarts meg minket, Föld, és ne hagyj
minket nagyzolni, mint egykor
ezt az Ikaroszt, ki jajgatva zúzta szét magát
néhány kis, banális sziklán.
Barlach-feszület
Szent Erzsébet-templom
Axel Helbignek
Itt is
csupán az ég szabad
a rend fölött,
melybe beállították.
Ha kellő ideig nézed,
bizalommal telik el
és így szól hozzád:
Végy át tőlem egy darabka
reményt, melyet egyedül
hordozni nem tudok már.
Kávéházi terasz
Lassan, cikornyásan, mintha
kecses kéz által vezetve, egy toll
a napnyugtában betűket
ír a levegőbe, melyeket
figyelemmel kísérek.
A földhöz érvén, tovább
ír, egyre
távolodva, mintha
a véget rejtené el előlem.
Ha mégis elolvasná valaki a véget,
a kezdet hiányában
meg nem értené, hisz
találkozni soha nem fogunk
mi ketten.
Szenkovics Enikő fordításai
