ez nem egy különösebben szép fa,
igaza volt, aki ezt mondta,
értetlenkedve, hogy rendre
ott állok meg, hol távolról, hol közelről
megolvasom, hogy egy,
és ennyi a rendszertani besorolása,
odamenni színe, járulni
visszája elé, nem szűnt meg
mutatni állapotodat, teljesen elszáradt,
aztán feltámadt, nem áldozott még,
ki csak egy vagy
két, és soha semmi szín alatt,
míg éltél addig is ő volt a túlvilág itt és mostja,
nincs látogatási tilalomfa,
ha minden mindenbe átszivároghat,
mindegy, hogy magasztal vagy kárhoztat,
fény nélkül is a leveleket magához vonja,
nem különösebben szép, csak különös,
különös egynyári tél,
levelek nélkül is magához vonja a fényt,
nem tudható tájék az öröklét,
ama ritka, a teremtés igaza,
piheg a komp, kikötötték.

 

(Illusztráció: Dragos Burghiu: An Ugly Tree)

(a két kerúb közül. Onnan beszélt hozzá.)

 

[nem az alt]

Ha nem csak meghallgatás,
meghallgattatás is lenne,

Nem az alt, a hegedű
akarok lenni az
erbarme dich áriában,

Hogy ne csak meghallgatás,
meghallgattatás is legyen.

 

[akkor kezd]

Mindegy, az elbeszélés
hányadik oldalon ér oda.

Zuhanni akkor kezd József,

mikor azt olvasom:
Mélységes mély a múltnak kútja.

 

 

 

[Éva leveléből]

Anyám szerint (ki részecske
természetében fizika tanár)
a világegyetem anyagszerűsége

érthetőbb lenne, ha egyáltalán
nem volna
fény.

 

 

 

[saját]

Készülődhetem?
A bizonyság sátrát

mint saját lakhelyem
felszedhetem?

A test sátrát
sem én bontom el.

A felhő még nem indult el.
De már felemelkedett.

 

 

[homo erectus]

Öt szigma körül van
a teljes bizonyosság.
Erős feltételes módokban.
Csak talán gyógyuljak.

Egyszer, még ha végre is,
felegyenesedjen, mi eddig
csak égig nőhetett.
Maradjon bár a csomó

csomónak.

 

 

 

[tetőzés]

Elég az húsvéti ígéretnek
hogy akkorra tetőzik a
járvány?

A legtöbb halottal.
A feltámadás járulékos
áldozatai. Vagy apámnak

csak igaza lehetett, mikor
már az érintéstől is bevérzett:
Ahogy az életben
körülvesz minket a halál,
a halálban körülvesz minket
az élet.

 

 

 

[féltétlen reflex]

Már megint majdnem holdtölte.
De még nem most vasárnap előtt
lesz teljes. A csodálkozás súlya

nem a kimondás sorrendje.
Előbb esik a majdnemre
mint a megintre.

A tavaszi napéjegyenlőséget
követő első holdtölte utáni
vasárnap csak a jövő héten van.

A feltámadás egyetlen
féltétlen reflexem. Lefagyva is
mozgó ünnep.

Telni, fogyni,
nem olyan mint kelni
nyugodni.

Hagyni egy másik égi
test töltse be híját
az időnek.

Vissza a csillagokig épp
ennyi napéj egyenlőtlenség
békéltet.

 

 

 

[zárvatermő]

Belső csend.
Szakadatlan figyelem.
Örökös jelenlét.

Magamra kell ehhez
maradnom egy cellában?

Vagy üres sírként
ez van a sejtjeimbe
magnak zárva.

 

 

 

 

 

Illusztráció: Hegedűs Gyöngyi, magaspart266, részlet

 

 

http://www.naputonline.hu/2021/03/28/hegedus-gyongyi-magasparti-napejegyenloseg-verskep-ciklus/

 

Tudtam, hogy labirintus. Elterelő
szóval a mondat
félreérthetetlen. Késedelmes-
közömbös. Dilettáns

fény. Hosszú sor mozdulatlan
csend a peronon. Fele te.
Fele én. Jó, mondtad
majdnem. És

valahogy hozzátetted: Föl
megyek hozzád, Louvre-ban matató
festőfiú. A majdnemhez valahogy. A te
két átszállással

én. Köztes megálló
a fölösleges ébredés. Kényszeres
szolgálatos ügyelő.
Fele te. Fele én.

Te fele. Nincs felém.
Én fele. Nincs feléd.

 

Válima (Váli Dezső blogbejegyzései alapján készült vers)

 

(Illusztráció: a szerző fényképe)

 

 

(Válima)

Mi vár még rám Meglátogat
egy megrendítő ember És akkor megvan
Az Alagútnak is van vége 4,5 kg hegyikréta
4,5 l víz
4,5 kg súlypát
1,6 l lenolaj

46,6 dkg csontenyv
plusz a függőleges:
A 12 éves Jézus újra

feltalálása a templomban Nem feltétlen
az idő Szokatlanul lapos vénuszdomb
Mária megtanulta nem az övé Szokni

kell Pillanatragasztóval
remélem tényleg ragaszt
nem pillanat Teaháromperc
közben rég elfelejteném
Hat perc denevérpad
Csak hogy a szagát fogjam Életre

kaparom
amennyire engedi
Lassabban kellett volna
de azt nem tudom

Nem bírja hallgatni nyögéseimet
Gondolom hiányzik a fekete Van
ahol elmászik valamerre a vörös felé
Kezdetnek ősz A fanszőrzet

tévedés Akkor is ha nem úgy tűnik
hogy igazam lenne Abszurd érzés
az idő szokatlanul A vénuszdomb
megtanulta Mária nem az övé

 

(Illusztráció: a szerző fényképe, Firenze)

utószó a rózsa nevéhez

(előszó a Válimához)

…egyetlen homályos gondolat hajtott:
Kényszert éreztem, hogy megmérgezzek
egy szerzetest. Úgy hiszem,
a regények mindig ilyen ötlet magvakból keletkeznek,
a többi ehhez növekszik hozzá, mint a gyümölcshús.
(Umberto Eco)

talán most kellene magadtól elrettenned
hogy rájössz az indíték maga a tett:
s a nyomozás nem rekonstruálja
hanem elköveti

folytatólagosan akarod elkövetni
hogy ne érjen véget. a tett
maga az áldozat. bizonyíték hiányában a lapok
közé préselt virág
kinyílott. a rózsa neve
liliom

félbefagyva mosolyogsz
a Szent beszél boldoggá lefokozva:
éva kaphatta volna csak a magot
melyből nem sziszegve épül folytatólagosan
a hús hogy ne véget érjen

 

Válima

Vörös a parton

Az első kijött, vöröses volt,
egészen olyan,
mint valami vörös ruha.
Ézsaunak nevezték.
(1Móz. 25, 25)

Egyidős
velem Könyörül
rajtam Két centit nyúlt
az évek folyamán Dene-
vérpadon túl-
éléstechnika párna
-derítéssel Vöröses-
halvány emléke beszéd
tárgya Szó az egy-
hetes sávban Még nem
tudom mit fogok Vele
csinálni Egyelőre fázom
és csodálkozom Halaszt-
hatatlan szombat Könnyező
hiteles másolat
Jákób

(Válima: Versmontázs Váli Dezső blogbejegyzéseiből)

 

Csak fázni és csodálkozni

(utószó a Válimához)

Mindent borító
kép lemondani
a színekről

hogy lássam semmi
sem fekete-
fehér Színt hittel vallani

Ézsauban kerengő Jákób
-identikus vértől egyelőre csak fázni
és csodálkozni

 

(Illusztráció: Váli Dezső: Régi zsidó temető – Abaújszántó – A/1986/18)

Mert testben élni maga a halál. (Borbély Szilárd)

bűn itt még miből lehet?
a teremtett világ szó
mely mögül kifogyott
a lehelet

az eszmélés ájulatában
úgy vagy elérhetetlen
mint testben a lélegzetből kint
rekedt Lélegzet

az élet beálltával
összeeső tüdőmből
úgy vesz magához Isten
mint szent jegyet

Balla Csenge fényképe

(Illusztráció: a szerző saját alkotása)