Hegedűs Gyöngyi összes bejegyzése

magasparti napéjegyenlőség (vers/kép-ciklus)

(a két kerúb közül. Onnan beszélt hozzá.)

 

[nem az alt]
Ha nem csak meghallgatás,
meghallgattatás is lenne,
Nem az alt, a hegedű
akarok lenni az
erbarme dich áriában,
Hogy ne csak meghallgatás,
meghallgattatás is legyen.

 

magaspart257
[akkor kezd]
Mindegy, az elbeszélés
hányadik oldalon ér oda.
Zuhanni akkor kezd József,
mikor azt olvasom:
Mélységes mély a múltnak kútja.

 

magaspart258

 

 

[Éva leveléből]
Anyám szerint (ki részecske
természetében fizika tanár)
a világegyetem anyagszerűsége
érthetőbb lenne, ha egyáltalán
nem volna
fény.

 

magaspart276

 

 

[saját]
Készülődhetem?
A bizonyság sátrát
mint saját lakhelyem
felszedhetem?
A test sátrát
sem én bontom el.
A felhő még nem indult el.
De már felemelkedett.

 

magaspart254

 

[homo erectus]
Öt szigma körül van
a teljes bizonyosság.
Erős feltételes módokban.
Csak talán gyógyuljak.
Egyszer, még ha végre is,
felegyenesedjen, mi eddig
csak égig nőhetett.
Maradjon bár a csomó
csomónak.

 

magaspart282

 

 

[tetőzés]
Elég az húsvéti ígéretnek
hogy akkorra tetőzik a
járvány?
A legtöbb halottal.
A feltámadás járulékos
áldozatai. Vagy apámnak
csak igaza lehetett, mikor
már az érintéstől is bevérzett:
Ahogy az életben
körülvesz minket a halál,
a halálban körülvesz minket
az élet.

 

magaspart227

 

 

[féltétlen reflex]
Már megint majdnem holdtölte.
De még nem most vasárnap előtt
lesz teljes. A csodálkozás súlya
nem a kimondás sorrendje.
Előbb esik a majdnemre
mint a megintre.
A tavaszi napéjegyenlőséget
követő első holdtölte utáni
vasárnap csak a jövő héten van.
A feltámadás egyetlen
féltétlen reflexem. Lefagyva is
mozgó ünnep.
Telni, fogyni,
nem olyan mint kelni
nyugodni.
Hagyni egy másik égi
test töltse be híját
az időnek.
Vissza a csillagokig épp
ennyi napéj egyenlőtlenség
békéltet.

 

magaspart280

 

 

[zárvatermő]
Belső csend.
Szakadatlan figyelem.
Örökös jelenlét.
Magamra kell ehhez
maradnom egy cellában?
Vagy üres sírként
ez van a sejtjeimbe
magnak zárva.

 

magaspart266

 

 

 

 

Illusztráció: Hegedűs Gyöngyi, magaspart266, részlet

 

 

http://www.naputonline.hu/2021/03/28/hegedus-gyongyi-magasparti-napejegyenloseg-verskep-ciklus/

04:21 Köztes megálló

 

Tudtam, hogy labirintus. Elterelő
szóval a mondat
félreérthetetlen. Késedelmes-
közömbös. Dilettáns

fény. Hosszú sor mozdulatlan
csend a peronon. Fele te.
Fele én. Jó, mondtad
majdnem. És

valahogy hozzátetted: Föl
megyek hozzád, Louvre-ban matató
festőfiú. A majdnemhez valahogy. A te
két átszállással

én. Köztes megálló
a fölösleges ébredés. Kényszeres
szolgálatos ügyelő.
Fele te. Fele én.

Te fele. Nincs felém.
Én fele. Nincs feléd.

 

Válima (Váli Dezső blogbejegyzései alapján készült vers)

 

(Illusztráció: a szerző fényképe)

 

Plusz a függőleges

 

(Válima)

Mi vár még rám Meglátogat
egy megrendítő ember És akkor megvan
Az Alagútnak is van vége 4,5 kg hegyikréta
4,5 l víz
4,5 kg súlypát
1,6 l lenolaj

46,6 dkg csontenyv
plusz a függőleges:
A 12 éves Jézus újra

feltalálása a templomban Nem feltétlen
az idő Szokatlanul lapos vénuszdomb
Mária megtanulta nem az övé Szokni

kell Pillanatragasztóval
remélem tényleg ragaszt
nem pillanat Teaháromperc
közben rég elfelejteném
Hat perc denevérpad
Csak hogy a szagát fogjam Életre

kaparom
amennyire engedi
Lassabban kellett volna
de azt nem tudom

Nem bírja hallgatni nyögéseimet
Gondolom hiányzik a fekete Van
ahol elmászik valamerre a vörös felé
Kezdetnek ősz A fanszőrzet

tévedés Akkor is ha nem úgy tűnik
hogy igazam lenne Abszurd érzés
az idő szokatlanul A vénuszdomb
megtanulta Mária nem az övé

 

(Illusztráció: a szerző fényképe, Firenze)

utószó a rózsa nevéhez; Válima; Csak fázni és csodálkozni

utószó a rózsa nevéhez

(előszó a Válimához)

egyetlen homályos gondolat hajtott:
Kényszert éreztem, hogy megmérgezzek
egy szerzetest. Úgy hiszem,
a regények mindig ilyen ötlet magvakból keletkeznek,
a többi ehhez növekszik hozzá, mint a gyümölcshús.
(Umberto Eco)

talán most kellene magadtól elrettenned
hogy rájössz az indíték maga a tett:
s a nyomozás nem rekonstruálja
hanem elköveti

folytatólagosan akarod elkövetni
hogy ne érjen véget. a tett
maga az áldozat. bizonyíték hiányában a lapok
közé préselt virág
kinyílott. a rózsa neve
liliom

félbefagyva mosolyogsz
a Szent beszél boldoggá lefokozva:
éva kaphatta volna csak a magot
melyből nem sziszegve épül folytatólagosan
a hús hogy ne véget érjen

 

Válima

Vörös a parton

Az első kijött, vöröses volt,
egészen olyan,
mint valami vörös ruha.
Ézsaunak nevezték.
(1Móz. 25, 25)

Egyidős
velem Könyörül
rajtam Két centit nyúlt
az évek folyamán Dene-
vérpadon túl-
éléstechnika párna
-derítéssel Vöröses-
halvány emléke beszéd
tárgya Szó az egy-
hetes sávban Még nem
tudom mit fogok Vele
csinálni Egyelőre fázom
és csodálkozom Halaszt-
hatatlan szombat Könnyező
hiteles másolat
Jákób

(Válima: Versmontázs Váli Dezső blogbejegyzéseiből)

 

Csak fázni és csodálkozni

(utószó a Válimához)

Mindent borító
kép lemondani
a színekről

hogy lássam semmi
sem fekete-
fehér Színt hittel vallani

Ézsauban kerengő Jákób
-identikus vértől egyelőre csak fázni
és csodálkozni

 

(Illusztráció: Váli Dezső: Régi zsidó temető – Abaújszántó – A/1986/18)

a pontot kitenni a címbe.

Mert testben élni maga a halál. (Borbély Szilárd)

bűn itt még miből lehet?
a teremtett világ szó
mely mögül kifogyott
a lehelet

az eszmélés ájulatában
úgy vagy elérhetetlen
mint testben a lélegzetből kint
rekedt Lélegzet

az élet beálltával
összeeső tüdőmből
úgy vesz magához Isten
mint szent jegyet

Balla Csenge fényképe

(Illusztráció: a szerző saját alkotása)