Hegedűs Gyöngyi összes bejegyzése

utószó a rózsa nevéhez; Válima; Csak fázni és csodálkozni

utószó a rózsa nevéhez

(előszó a Válimához)

egyetlen homályos gondolat hajtott:
Kényszert éreztem, hogy megmérgezzek
egy szerzetest. Úgy hiszem,
a regények mindig ilyen ötlet magvakból keletkeznek,
a többi ehhez növekszik hozzá, mint a gyümölcshús.
(Umberto Eco)

talán most kellene magadtól elrettenned
hogy rájössz az indíték maga a tett:
s a nyomozás nem rekonstruálja
hanem elköveti

folytatólagosan akarod elkövetni
hogy ne érjen véget. a tett
maga az áldozat. bizonyíték hiányában a lapok
közé préselt virág
kinyílott. a rózsa neve
liliom

félbefagyva mosolyogsz
a Szent beszél boldoggá lefokozva:
éva kaphatta volna csak a magot
melyből nem sziszegve épül folytatólagosan
a hús hogy ne véget érjen

 

Válima

Vörös a parton

Az első kijött, vöröses volt,
egészen olyan,
mint valami vörös ruha.
Ézsaunak nevezték.
(1Móz. 25, 25)

Egyidős
velem Könyörül
rajtam Két centit nyúlt
az évek folyamán Dene-
vérpadon túl-
éléstechnika párna
-derítéssel Vöröses-
halvány emléke beszéd
tárgya Szó az egy-
hetes sávban Még nem
tudom mit fogok Vele
csinálni Egyelőre fázom
és csodálkozom Halaszt-
hatatlan szombat Könnyező
hiteles másolat
Jákób

(Válima: Versmontázs Váli Dezső blogbejegyzéseiből)

 

Csak fázni és csodálkozni

(utószó a Válimához)

Mindent borító
kép lemondani
a színekről

hogy lássam semmi
sem fekete-
fehér Színt hittel vallani

Ézsauban kerengő Jákób
-identikus vértől egyelőre csak fázni
és csodálkozni

 

(Illusztráció: Váli Dezső: Régi zsidó temető – Abaújszántó – A/1986/18)

a pontot kitenni a címbe.

Mert testben élni maga a halál. (Borbély Szilárd)

bűn itt még miből lehet?
a teremtett világ szó
mely mögül kifogyott
a lehelet

az eszmélés ájulatában
úgy vagy elérhetetlen
mint testben a lélegzetből kint
rekedt Lélegzet

az élet beálltával
összeeső tüdőmből
úgy vesz magához Isten
mint szent jegyet

Balla Csenge fényképe

(Illusztráció: a szerző saját alkotása)

Ősz, jánosi töredék

szeptemberi levél
éjszakai áram

hogy saját vágyam
másnak tulajdonítsam, álmomban mással mondassam ki,
és tiltakozhassam, vagy csak egy
szerűen kitérjek, hogy ne szakadjon meg
a beszélő viszony, a szégyen
másik szintje, ami már elviselhető,
akkor is, ha már tudom,
mást is magamból álmodok,
ám ébredéskor már nem kell menekülnöm:
emlékszem rá. a harmadik személyre,
aki sok-sok álom múlva lesz
csak önmegszólító,
majd elsőszülött,
s most még azt sem tudom,
bűnvallás, vagy feloldozás
az első ima,
a felejtés fáziskésése
az éjszakai áramban.

októberi levél
murmuráció

oly erősen zavart,
hogy azt hittem, járulhatok úgy
hozzád, mint szent jegyekhez,
minden szín alatt.
de a szöveg murmurációja
szól rólam, nem maguk
az életnek értelmet hazudó szavak:
műveden kívül elérhetetlen vagy.
éjjel mégis te zokogsz álmomban,
s mint első felsírás után,
tódul a levegő a tüdőbe ébredéskor.
miért, hogy Istenről csak annyi tudható,
hogy vagy?

novemberi levél
mint arámit a hit

hogy beszéljek erről?
hisz túléltem a nyelvet, mint arámit
a hit, mikor arról álmodom,
szeretkezem veled,
és gyönyörre ébredek,
pedig csak két napos
nyelvemlék a mondat:
minket már befedett az avar,
annyi ősz volt azóta.
a felejtés őszi
idénymunka volna?
a levelek salome-tánca
keresztelő szent jános vérébe
mártva.

két g-vel

Nézegetés közben az egyik hengert véletlenül megrúgtam és abból a Magányos cédrus bontakozott ki.” (G.G.)

írhatná ezt
a magyar mondatot egy angyal is,
aki bukdácsol két pecsét
feltörése között, és a végszavazásért felel.
de hiába vele
történik meg,

most épp
a zsidó szavai jönnek németül a passióban:
vollbracht,
es ist vollbracht.*

a Példa maga a mondat. fiúalt.
a teremtettségnél nagyobb tér
-kiszorítással.

ezért arra bízza, ki két g-vel
zuhanva is életben marad.
lám, minden eredettörténet apokaliptikus.

s hiába, hiába törlünk mindent,
sosem lesz már üres a tárhely.



*Es ist vollbracht. (Elvégeztetett.)
2016. nov. 6.  Kocsis Zoltán halálának napján.

(A fotó a szerző műve.)