ez nem egy különösebben szép fa,
igaza volt, aki ezt mondta,
értetlenkedve, hogy rendre
ott állok meg, hol távolról, hol közelről
megolvasom, hogy egy,
és ennyi a rendszertani besorolása,
odamenni színe, járulni
visszája elé, nem szűnt meg
mutatni állapotodat, teljesen elszáradt,
aztán feltámadt, nem áldozott még,
ki csak egy vagy
két, és soha semmi szín alatt,
míg éltél addig is ő volt a túlvilág itt és mostja,
nincs látogatási tilalomfa,
ha minden mindenbe átszivároghat,
mindegy, hogy magasztal vagy kárhoztat,
fény nélkül is a leveleket magához vonja,
nem különösebben szép, csak különös,
különös egynyári tél,
levelek nélkül is magához vonja a fényt,
nem tudható tájék az öröklét,
ama ritka, a teremtés igaza,
piheg a komp, kikötötték.

(Illusztráció: Dragos Burghiu: An Ugly Tree)