Dal egy emlékről

 

Mondd el nekem, kérlek, hol nem találok rád

hol nem lehetek a hiányod,

hol élhetek anélkül, hogy emlékezzem rád,

és hol emlékezzem úgy, hogy ne fájjon.

 

Mondd el nekem, kérlek, mely hézagban

árnyékod a központokat nem tölti be ;

ahol az én magányom önmaga,

és nem távolléted érzése.

 

Mondd el nekem, kérlek, milyen úton

járhatnék anélkül, hogy nyomdokod legyek;

ahol rohanhatok, de nem azért, hogy keresselek,

ahol minden bánatot kipihenhetek.

 

Mondd el nekem, kérlek melyik az az éjjel,

amely nem hordozza pillantásod színét,

melyik az a nap, amelynek magányos fénye van,

nem pedig azt sejteti, hogy hangod megidéz.

 

Mondd el nekem, kérlek, hol találok egy tengert,

amely fülem hallatára nem suttogja szavaidat.

 

Mondd el nekem, kérlek, melyik zugban

nem látja senki keserűségemet;

mondd, melyik vánkosom ürege,

amely nem támasztja alá fejed.

 

Mondd el nekem, kérlek, melyik éjszakán

jössz el, hogy vigyázzam álmod;

mert nem tudok élni, mert hiányzol;

mert nem tudok meghalni, mert szeretlek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Száz költő egy vers költőnői 3. (X–XI. század)

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem második kötet, 680.)

 

Amikor a főtanácsadó még a palotaőrség harmadrangú parancsnoka volt, Akazome asszony rokonának udvarolt. Ígérete ellenére nem látogatta meg, így Akazome asszony másnap kora hajnalban ezt a verset írta a nő nevében:

 

Jobb is lett volna,

hogyha rögtön elalszom.

Ehelyett éjjel,

míg szép lassan eltűnik,

néztem a holdvilágot.

 

 

 

Szóvirágok versgyűjtemény (Tavasz kötet, 29.)

 

Icsidzsó császár idejében, amikor egyszer egy nyolcszirmú, telt virágú cseresznyefát adományoztak a császárnénak, Isze no Taifu is jelen volt, és megkérték, írjon róla egy verset. A vers így szólt:

 

Régi főváros,

Nara nyolcszirmú, pompás

cseresznyefája

kilencszintű palotában

kilenc szirommal virít.

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok második kötet, 939.)

 

Kózei nagytanácsos egyszer Szei Sónagonnal társalgott, majd – mondván, a császárné tisztulási idejét tölti – hazasietett, és levelet küldött: – Sürgettem a kakasszót – írta – Az éjjeli kakasszót talán ismered a kínai Hangu-átkelőről szóló történetből – majd hozzátette: – Nálunk pedig itt van az Ószaka-átkelő – Szei Sónagon ezzel a verssel válaszolt:

 

Éjszaka mélyén

még ha az álkakasszót

fel is ismerni,

ez az Ószaka-hágó;

át nem enged senki sem.

 

 

 

Fordította: Fittler Áron

i IS SCÍTH MO CHROB ÓN SCRÍBAINN

 

Görcsöl a kezem már az írástól.

Kúpalakú a pennám hegye.

Tátogó madárfiókák szájában

a bogárgyöngyök: a sötétkék tinta.

 

Elállja a tapasztalat a felbugyogó

tintafolyást a megkímélt, sápadt

kezemtől: megfolyt a tinta

a zöldkérgű magyal pergamenlapon.

 

Apró folyós tollam tovább folyik

könyveken, legyen az vaskos vagy vékony,

egészen a tudományos ösztöndíjakig –

az írás az, amelytől görcsöl a kezem.

 

ii IS AIRE CHARAIM DOIRE

 

Örökkön dédelgetett Derry.

Mindig csöndes, mindig szabad.

Minden zugát angyalok hada

állja körbe-körbe.

 

iii FIL SÚIL NGLAIS

 

Egy zöld szempár visszafordul

majd, de nem néz vissza többé

Írország felé,

Minden ír vagy azok asszonyai.

 

Nagypál István fordítása

 

 

 

Futóhomok

 

A felhők fölött a felhők alatt van,

se több, se kevesebb. Aki

 

megjárta már a szédítő magasságokat, tudja,

nem épp így működik ez. Ami

beköszönt, az legfennebb olyan, ami

 

másmilyennek érződik, mint

egy történelmi részegség, például, mely

 

csakhamar elillan. Menj

az erdőbe inkább, vagy nyisd ki a hűtőt és elégedj meg

azzal,

 

mit ott találsz, vagy, felőlem, repülj

egy olcsó nyaralásra

 

Rómába, Antalyába, Mallorcára, Tunisba, hogy végre

 

megérezd a diadal

ízét, majd térj vissza, hogy hiú ábrándodat valóra váltsd.

 

Nos, Konrad úr, okosabbak lettünk?

 

Tarts meg minket, Föld, és ne hagyj

minket nagyzolni, mint egykor

 

ezt az Ikaroszt, ki jajgatva zúzta szét magát

néhány kis, banális sziklán.

 

 

 

 

 

Barlach-feszület

Szent Erzsébet-templom

 

         Axel Helbignek

 

 

Itt is

csupán az ég szabad

a rend fölött,

melybe beállították.

 

Ha kellő ideig nézed,

bizalommal telik el

és így szól hozzád:

 

Végy át tőlem egy darabka

reményt, melyet egyedül

hordozni nem tudok már.

 

 

 

 

Kávéházi terasz

 

 

Lassan, cikornyásan, mintha

kecses kéz által vezetve, egy toll

a napnyugtában betűket

ír a levegőbe, melyeket

figyelemmel kísérek.

 

A földhöz érvén, tovább

ír, egyre

távolodva, mintha

a véget rejtené el előlem.

 

Ha mégis elolvasná valaki a véget,

a kezdet hiányában 

meg nem értené, hisz

találkozni soha nem fogunk

mi ketten.

 

 

Szenkovics Enikő fordításai