I.
Csitt, kicsi, tente,
a szemedet hunyd le,
ne nézz a tükörbe.
Csitt, kicsi, aludjál,
tolldunyhába bebújjál,
lúdvérc, másnak sikongjál.
Álmodj, drágám, szépeket,
baj nem érhet tégedet,
ne hallgasd a lépteket.
II.
Őszi éjben
izzik a szeme boga,
izzik a szeme boga,
kajánul.
Fagyos hóban
koppan a lába nyoma,
koppan a lába nyoma,
mögötted.
Rekedt szélben
csattan a nyelve, foga,
csattan a nyelve, foga,
nyakadon.
III.
Lehunyja kék szemét az ég,
alvást tettet a ház,
sokszemű szörny a világ,
vigyázz magadra, kis Balázs.
A ködben fejetlen árnyék
megpaskolja lovát,
a sírdogálás mit sem ér,
vigyázz magadra, kis Balázs.
Csöndbe borult már az utca,
csak a szél suttog imát,
szipogásod meg ne hallja,
vigyázz magadra, kis Balázs.
Kinyitja száz szemét az éj,
éhesen nyerít az árny,
a reggel oly messze még,
vigyázz magadra, kis Balázs.
IV.
Alszik a szív, de nem alszik
a szívben az aggodalom.
Álmomban pókháló tövében
jártam, fent a falon.
Vak voltam, a fülemmel láttam,
mint eszi kölykét az egér,
hogyan hajladoz az ág,
minden élő meghúzta magát,
s egy árnyék nyújtózott felém.
Éber szívem az éj szavának ritmusára vert,
szárnyra kapva, sikoltva suhantam el,
hangom mégis némán rezonált a légben,
máig attól félek, hogy sosem ébredtem fel.