keresztül
Ezen a legyengülő napsütésen,
mint vékonyodó jégen februárban,
ezen a talpam alá húzott fakó
fénynyalábon jöttem egész idáig.
Magam sem tudom honnan.
Amikor elindultam, még nem volt
kora őszi február, sem vékonyodás
sem halványodás. Masszív aszfaltszín
darab volt a környezet. Az emberek
lépéseiből enyhe szél vált ki és
talpam alá csusszant a kivilágosodó
járda és a szeptember. Amióta
megérkeztem lassul a szél, szürkébe
halványodik és a tekintetek
kockakövévé kövül ez a palló.
48 km
Te is álmodtál.
Azt mondtad közös
tandemen tekertünk.
Valami bohóc bringán.
Te elöl. Én hátul
diktáltam az ütemet
és negyvennyolc
kilométer után meghaltunk.
Két halott szempár nézi
azóta is egymást
nap mint nap,
és ez a halál nem látja
a kilométer-
táblákat.
képek: Paul Trillo