Szárnyéjszaka, messziről jött és most
már örökre itt feszül
a mészpor és a mészkő fölött.
Sima kavicsok gördülnek a szakadékba.
Hó. És még több fehérség.

Láthatatlan,
ami eddig sötétlett,
gondolatszínű, és vadul
benövik a szavak.

Mészkő és mészpor.
És kopott kavicsok.
Hó. És még több fehérség.

Te, te magad:
beágyazva
az idegen szembe,
ami fölötte elnéz.

(Von Schwelle zu Schwelle, 1955)

András Orsolya fordítása