Rózsa Endre versei

Kapcsolatok
(részletek)

2. Párhuzam

Egy fűcsomó repül bukdosva, föld alatt,
kifordul s égre rúg a cinkeláb gyökér –
égről madár mereszt gyökérként karmokat,
fölszáll rá mind a rög, s ő ott fent: földet ér.

 

4. Biztató

Hová sietsz? A nap is este ér haza.
Egyszer éred el azt, ami elérhető.
A bolygók tengelyén s a szamárkóró szárán
egyenlő sebességgel fordul át az idő.

 

6. Allegória

Ha fölrepül a hóbegyű madár,
mely most önnön tükörképére forrva
ring a tavon,
ő felfelé – ikre a mélybe száll,
s e kettős tűnés táruló ollója
kimetszi létét végül, mintha itt sem lett volna;
de hogy ne fájna kétszer utána, ami fáj –
nincs hatalom!

 

Örökleltár

pillantásaim levarrják
szemhéjad hogy érj magadban
édesre mint hulló almák

szemhéjadat körülnyírnám
hogy már soha le ne csukhasd
nézz csak láss csak és mindig rám

avagy ez a félig nyílt szem
miként magad nekem tárult
s nem lelhetjük egymást így sem

egymásban is egymás nélkül
önhiányunk elé újra
mást taszítva eleségül

világ is csak MINTHA VOLNA
kiürítő sötétségét
leheletünk bútorozza

pirkadozván csikorogva
kőben hasít élő várost
pillantásod utcahossza

ablaktalan messziséget
tekinteted sarkig tár ki
besétálhat rajta bárki

arcod mélyén arcok sodra

*

nevetésed kihalt terén
féllábon áll a szökőkút
csengő tollat hullajt szegény

holdfény-hantok alól feltárt
hátadról két porlandó kéz
kezem készít örökleltárt

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?