Elutazás előtt

Többet akkor sem tudok
mondani, ha elérkezik az óra.
Ugyanilyen csodálkozó döbbenettel
tekintek akkor is az élők
nyüzsgő tömegére,
a virágokra, a fákra,
a délutáni párás napsütésre.
A félelem ugyanígy hasít szivembe,
s a beleket is ugyanígy csavarja.
Aztán majd repkény leszek a falon,
pislogó vakondok a földalatti járatokban,
vagy futkosó kicsi bogár a porban.
S ha az isten megsegít,
akkor majd a kőzetek,
a kristályok és a vizek
boldogságára vágyom.

Tíz sor

Tudjuk: végülis nincs megérkezés,
egyszerre csak megszakad a sugárzás,
de távoli, idegen csillagok felé,
mintha még jelen lennénk,
a gyilkos és kietlen téren át
folytatódik, suhan az időtartam,
a kezdet és a vég közé zárt jelenlét,
a fény őrzi minden porcikánkat,
ismeri minden sete-suta vágyunk,
s továbbsodorja, szerteszórja az űrben.