Címke: vers

Charles Bukowski: Nők tején nevelt művészek

 

a jó idő,

mint

a jő nők –

nem mindig fordul elő

és amikor mégis,

akkor nem

tart sokáig.

a férfi

stabilabb:

ha rossz,

valószínű, hogy

olyan is marad,

ha pedig jó,

lehet úgy

marad,

de egy nő

változik

a

gyerekek

kor

diéta

beszélgetés

szex

a hold

a nap hiánya

vagy jelenléte

vagy jó idők miatt.

egy nőt fel kell nevelni

a fennmaradásért

szerelemmel,

míg egy férfi erősebb

lesz,

ha gyűlölik.

 

 

         Farkas Kristóf Liliom fordítása

Nick Cave balladái

Ahol a vadrózsa nő

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

Már első nap tudtam, hogy ő az a lány

Ahogy mosolygott, tudtam, hogy ő

Az ajka mint vérvörös rózsa

Mely a folyónál vadon és szabadon nő

 

Állt ajtóm előtt, a szobámba jött

És félelmem karjában csitult csak el

Nekem ő volt az első, és arcomon pergő

Könnyeim gyengéden itatta fel

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

Másnap virágot vittem

Szebb nőt még nem láttam sohasem

„Eljössz-e, mondd hát, hol a vadrózsák bontják

Szirmukat szabadon, vérvörösen?”

 

Másnap egy szál vörös rózsát hozott

Azt mondta: „Rám bíznál mindent, ami bánt?”

Az ágyamon fekve csak intettem erre

„Elviszlek a rózsákhoz, gyere hát”

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

 

Harmadnap levitt a partra

És megcsókolt ott, hol a vadrózsa nő

Ahogy fölém hajolt, még súgott egy szót

És láttam, hogy markában ott van a kő

 

Utolsó napon a rózsákhoz mentünk

Ő feküdt a parton, fölkelt a szél

Egy búcsúcsók még, szóltam: „Vesszen a szép”

És vadrózsát dobtam az ajka közé

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

 

 

 

Az idegenek kedvessége

 

Ágyához láncolva találták meg

Szájában rongyok, a fejében seb

            Mary Bellows, szegény

 

Otthon az éhség volt meg a nyomor

El is jött örökre Arkansasból

            Mary Bellows, szegény

 

Akarta látni az óceánt

Utazott, utazott Tennessee-n át

            Mary Bellows, szegény

 

Útközben beszélt egy férfi vele

Richard Slade, azt mondta, ez a neve

            Mary Bellows, szegény

 

Szegény lány azt hitte, bele is hal

Mikor a tengert meglátja majd

            Mary Bellows, szegény

 

Volt ott egy kopott kis olcsó hotel

Cókmókját Richard Slade vitte fel

            Mary Bellows, szegény

 

„Én rendes lánynak tartom magam

Azt hiszem, be se jöhetne, uram”

            Mary Bellows, szegény

 

Slade egyet kacsintott, szót se szólt

Kalapját megbökte s ott se volt

            Mary Bellows, szegény

 

Hazagondolt és az ágyára ült

A tenger felől csak a szél fütyült

            Mary Bellows, szegény

 

Remélt is, nem is, hogy valakit vár

Kiosont, ajtaján kattant a zár

            Mary Bellows, szegény

 

 

Másnap az ágyában találták meg

Szájában rongyok, a fejében seb

            Mary Bellows, szegény

 

Anya, a lányodat tartsd mindig otthon

Vigyázz rá, egyedül ne csavarogjon

A világ veszélyes, tudjatok róla

Idegen férfival ne álljon szóba

            Mary Bellows, szegény

            Mary Bellows, szegény

 

 

 

Havasi Attila fordításai

Újabb japán tankák

A Száz költő egy vers költőnői 2. (IX–X. század)

 

 

 

 

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1049.)

 

Téma nélkül                                                                                             Isze úrhölgy

 

Naniva öböl

nádszárának egy íze

rövid, mint egy perc.

Azt mondod, még ennyit sem

találkozhatom veled?

 

 

 

Szemelvények versgyűjtemény (Szerelem negyedik kötet, 870.)

 

Téma nélkül                                                                                              Ukon

 

Elfelejtesz, ám

magammal nem törődöm.

Téged sajnállak,

ki fogadalmunk megszegte,

s élete elvész talán.

 

 

 

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 1149.)

 

Amikor a főtanácsadó látogatni kezdte                a miniszterhelyettes anyja

 

Nem felejtesz el:

míg ezt elhiszem neked,

hosszú út vezet.

Azt kívánom hát: bárcsak

ma végződne életem.

 

 

 

Fordította: Fittler Áron

Pogány örömhír

Közeledik, aztán kibukkan

a drótmadár kapaszkodóban,

szemedhez, mintha partot érne

vidéket, udvart, hol a fészke,

 

ereszünk  így ígéri, készül,

kibukkan a távol vizéből,

s a tiszta térrel jól átmosva

a feltámadás hírét hozza

 

érkezvén Jézus látta tájról,

mit itt hagyott: a sötét szárnytoll

saras, tépett, s neki meséli

a sárga lombot, városszéli

 

szüreteket,  zsivajos vásárt,

az esküvők harangja átszállt

határokon hirdetve: győztök

szerelem, lázak, lelkek, ősök –

 

győztök a sírkövek tövéhez

kuporgó gyertyaláng és mécses,

a születés kerít köré csűrt:

a Fiú győz: hozzánk szegényült

 

kicsivel még innen a túlon

pogány örömhír az azúron,

nyarunk ernyedt drótjára gyűlve

felejti tollát, ejti fűbe,

 

ahol az rögöt érint: szentkép,

s gének génjeinknek üzenjék:

csigolyák nem horgadnak porba

egyben a teljes és a csonka,

 

mint emlékből támadt jövendő

a fecske búcsúzik meg eljő,

de itt marad végképp e tájon –

helyünk, szavunk: nem térképvászon.

Bernart de Ventadorn: Meglestem én egy madarat

Quan veit la lauzeta mover

 

Meglestem én egy madarat,

amint titkon sütkérezett,

hasán tócsába gyűlt a nap;

némely madár ilyet szeret.

Viszont ettől bennem kemény

és irigy hajlam tör elő;

a hús övé, a nyíl enyém:

s a fülemüle alfelébe lő.

(Nem is nézem meg, hogy hova,

csak meglegyen a bestia.)

 

Horváth Viktor

 

(Ugyanez a nevezetes strófa Havasi Attila műfordításában:

 

Látván a pacsirtát, miképp

száll napsugártól boldogan,

majd édesség töltvén szivét,

beleszédül s alázuhan –

jaj, akkor úgy irigyelem,

ki, látom, nálam boldogabb,

s csodálom, a vágytól szivem

nem olvad el s ki nem szakad.

 

 

És provanszálul:

 

Can vei la lauzeta mover 
De joi sas alas contral rai, 
Que s’oblid’ e.s laissa chazer 
Per la doussor c’al cor li vai, 
Ai! Tan grans enveya m’en ve 
De cui qu’eu veya jauzion, 
Meravilhas ai, car desse 
Lo cor de dezirer no.m fon.)