távol álomból csodát
hoztam hazám partjára át
várakoztam a névre
fölfedje sorsa mélye
ki én ragadtam sűrűségét
virít ragyog határ én még
haza térve ilyen útról
– kézben gyenge ékszer újból
szólt a sors keresve hosszan
csak semmi alszik ily titokban
szét kezeim közül szaladt
tájam kincs híján marad
bús lemondás tanulható:
holmi nincs hol tört a szó
——————————————————————————
messze csodáját vagy álmot
hoztam én partjára hazámnak
várakoztam míg a szürke sors –
a névre ott bent nála találtam
sokat erősen sűrűt ragadtam
illatozik ragyog szerteszét a szérűn…
haza jó útról értem egyszer
kezemben ékszer gazdag és finom
hosszan keresve sors üzente
tudd a mélyben nem szunnyad semmi
amire kezemből kincs kifele
és nem kapja vissza tartomány…
szomorú lemondást így tanulok
nincs semmi tárgy ott ha szó sincs
(Székely Örs fordítás-változatai)