L.K.-nak

Amikor először az asztal tetejére ültél,
szédülni kezdtem.
A ruhád nem gyűrődött össze,
a nadrágod ráncai maguk alá gyűrtek,
ahogy a lábaidat behajlítottad.

Akkor fogant meg
minden későbbi beszélgetésünk
füstölgő szóbáránya,
amikor a recsegő széket
betakartad a cipőiddel.

Az volt a karácsony,
amikor először az asztal tetejére ültél
előzmény nélküli mozdulatokkal.
A porcaim közti folyadék lettél,
amikor elfogytak az ünnepnapok
és díszcsomagolás nélkül megszülettél.

kép: Amy Friend