Egy történet Radics Zsuzsáról, melyben szívélyes látogatója akad az anyja személyében

Radics Margó irtózott a zöld kapus ház közelébe menni, mégis néhanap meglátogatta egyetlen lányát valami olcsó süteménnyel a kezében. Ezen a napon is toporogva állt a zöld kapu előtt, nyomkodta a csengőt és közben idegesen kapkodta a fejét az esetleges szomszédok után, akiknek minden bizonnyal az az egyetlen vágyuk, hogy Radics Margót szóra bírják.  A negyedik kávészagú sóhajtás után jelent meg Radics Zsuzsa a kapunál, kinyitotta és egy kézmozdulattal jelezte anyjának a befelé vezető utat.

– Zsuzsikám már ezerszer elmondtam, hogy valami normális helyre kellene költöznöd. Hát én itt rendesen félek! Szerintem itt bűnözők is laknak, ennek a nőnek is szemben, mióta nincs behúzva az a szemetes? Hetek óta?

Amíg az anyja levetkőzött, Radics Zsuzsa az utolsó tiszta fehér csészébe töltötte ki a frissen főzött kávét, majd a közben konyhába érkező nő elé rakta.

Radics Margó egy kortyra nyelte le a kávét, majd ahogy mindig, most is fintorogva tette vissza a csészét az asztalra.

– Hát Zsuzsa, te még egy kávét sem tudsz főzni.

 

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, amelyben fény derül anyagi helyzetére

– Nem szeretem én az ilyeneket. Ez senkihez nem szól soha, úgy képzeld el, Feri, hogy még az anyjának is csak mutogat, amikor jön hozzá! Most mondd meg… Tele van pénzzel! Ez azért van. Ismerem én az ilyeneket, nekem már annyi ilyennel volt dolgom, hát látom rajta!

Bartók Móni a saját kapujának támaszkodva, keresztbe tett kézzel panaszkodott Jaca Ferinek a szomszéd Radics Zsuzsáról, aki éppen a százhúsz literes fekete kukáját rángatta be kinyúlt, sárga köntösében.

– Most is, nézd meg, ezt a sárga selyemköntöst hordja direkt, hogy lássuk.

Jaca Feri megigazította szemüvegét az orrnyergén, hogy jobban lássa a csontos Radics Zsuzsát, aki arctorzulásig erőlködik a szemetessel. Nagyokat hümmögve szívta tovább a cigarettáját és bőszen bólogatott Bartók Móni minden szavára.

 

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, melyben szombati kényszerkávézások áldozata lesz

Kovács Laca szombat reggelenként nem dolgozott, de még ez sem tántoríthatta el a Harmónia utcai sétájától. Felült a biciklijére és amikor megérkezett, Radics Zsuzsa kerítése mellé támasztotta, mint egy ott felejtett holmit és elsétált. A szemközti közért ablakából nézte a házat, közben remegő kézzel döntötte magába az automatás kávékat, egészen addig, amíg a nő meg nem jelent a zöld kapuban. Kovács Laca elindult felé, gyorsan elhajítva a műanyag poharakat és mintha észre sem venné Radics Zsuzsát, a biciklije felé indult, megfogta a kormányt és hátranézett.

– Nahát, Zsuzsa, ezt a véletlent! Nem iszunk egy kávét?

 

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, és a pince gazdaságos berendezéséről

A Harmónia utca egyetlen zöld kapus háza alatt hosszú és tekervényes pince található, zugokkal és szobákkal, és ahogy az illik, Radics Zsuzsa igyekezett mindent a lehető leggazdaságosabb módon kihasználni, így minden sarokban más-más színű ruhakupacok nyúltak el. Radics Zsuzsa apja halála után kapta meg anyjától a családi Hajdu mosógépet, ami legalább egy fél szobát elfoglalt a hozzá való centrifugával együtt. Miután Radics Sanyi meghalt, a szomorú özvegyasszony felújította a házat, és a leselejtezett háztartási eszközöket, bútorokat, ágyneműt és evőeszközöket családias és baráti áron adta el lányának. Hogy jószívűségét a rokonok előtt is demonstrálhassa, egy összejövetel alkalmával gáláns felajánlást tett Radics Zsuzsának a régi mosógépről, és Zsuzsa örömmel helyezte el azt a pincéjében.

Bár a mosógép már az utolsókat rúgta, Zsuzsa minden mosásnál tudta, hogy nem hagyja cserben a masina, és kedvesebben beszélt hozzá, mint bárki máshoz. Esős napokon, amikor a centrifugázás után a keskeny folyosón felállított rozoga szárítóra teregette a ruhákat, arra gondolt, hogy az apja vigyáz a mosógépre, vagy arra hogy talán maga az apja a mosógép, és még néha halála után is szétszaggatja a szebb ruháit – mert a Radics Sanyi lányából nem lesz kurva.

 

 

(Illusztráció: Hong Yi)

Egy történet Radics Zsuzsáról, aki szenvedélyesen szeret korán kelni

A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házában lakott Radics Zsuzsa, akit fakósárga férfi köntöséről a szemközti éjjel-nappali közért összes dolgozója felismert szerdánként, amikor erején felül rángatta ki azon a bizonyos zöld kapun a százhúsz literes fekete kukát.

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, aki kivételes vonzalmat érez a férfiak iránt

A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házában kedd reggelente megszólalt a csengő, Kovács Laca pedig minden további nélkül sétált be az ajtón miután kinyitották neki.
Kibontotta a kék befőttes gumival átkötött levélcsomagot és nyirkos ujjaival Radics Zsuzsa felé nyújtotta, aki készségesen el is vette tőle és könnyed mozdulattal ledobta a konyhaasztalra. Részéről meg is volnánk, ám sajnos Kovács Laca ismét rossz szájízzel távozna, ha ezen a kedden sem tenné fel a sorsdöntő kérdést:
– Nem akarsz bekapni valamit?
Radics Zsuzsa heves szívdobogás közepette mérte végig ezredjére is a hajlott hátú, ötven kilós, szőrös arcú, izzadékony férfit, akit ha véletlenül elképzel meztelenül, azonnal hányingere lesz.

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, amelyben megismerhetjük végtelenül kedves szomszédját

Bartók Móni tíz éve lakott a Harmónia utcában, és pontosan ennyi ideje hagyja nyitva a kaput keddenként, ha Kovács Laca hozza a postát.
De Kovács Laca már csak olyan ember, hogy becsukja azokat a kapukat, amiket kinyitottak neki és csak azt rángatja, amit kulcsra zártak, így Bartók Móni ezen a kedden sem játszhatta el, hogy megijed az ajtóban álló férfitól.
Kovács Laca éppen a szomszédból igyekezett át hozzá, és a konyha függönye mögül nézve jól látszott a férfi zavart tekintete. Bartók Móni gyorsan megigazította a haját az ablaküvegben, és mire megszólalt a csengő, ő már a kapu felé igyekezett, hogy azt másodjára is kinyithassa a postásnak.
Kovács Laca életunt ábrázattal adta át a leveleket, pedig a nő még kávéval is kínálta.
– Nem kell, kösz. Már ittam a Zsuzsánál.

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, aki jó kapcsolatot ápol rokonaival

A Harmónia utca egyetlen zöld kapus háza minden április harmadikán üresen áll, legalábbis amióta Radics Sándor elhunyt.
Azóta minden év áprilisában összegyűlik a család és megünneplik ezt a szomorú alkalmat a néhai villanyszerelő otthonában.
Az étkezés “A halottas öltönyön nincsen zseb!” felkiáltással veszi kezdetét, amit a megözvegyült feleség, Radics Margó előszeretettel ismételget egész nap.
Radics Zsuzsa kedvesen köszön az anyjának és az ismeretlen unokatestvéreknek, majd kényelmesen helyet foglal a pokróccal letakart kanapén, s ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelenik egy bajszos Béla bácsi, aki mindenféléről faggatja az embert.
Zsuzska még mindig nem, Zsuzska már azt sem, Zsuzska mikor fog?
– Na, aztán vegyél már magadon erőt. Mire vársz? Úgy fogsz járni mint a Radics Sanyi, egész életében kuporgatott, aztán jól megdöglött.

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, és egy vérpezsdítően izgalmas szombat estéről

A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házának ablakából szombat esténként lüktető, tompa fények szűrődtek ki. Radics Zsuzsa az apjától örökölt, barna fotelban ült, sárga férfiköntösben, arcán a tévé képernyője tükröződött.
Előregörnyedve fogta kezei közé a bal lábát, majd egyesével vágta le lábujjkörmeit, szépen lassan, nehogy a szőnyegre essenek hanem a múltheti tévéújságra, amit pontosan ezért hajtott ki a fotel alá.
Pattogtak a körömdarabok, és Radics Zsuzsa mindvégig arra gondolt, milyen szörnyű lenne egy szombat este az Alkony sugárút nélkül.

 

Egy történet Radics Zsuzsáról, aki mélységesen megveti a női magazinokat

A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házában kedd esténként sokáig ég az ágy melletti állólámpa, tompa fényét visszaverik az újságlapok.
Radics Zsuzsa vastag zokniban és fakósárga férfi köntösben görnyed az eheti Nők Lapja fölé, hosszasan kiélvezve a színesre nyomtatott mondatokat. Keményre száradt ujjbegyeit nagy izgalmában megvágják az éles oldalak lapozás közben, a kiserkenő vért sűrűket pislogva keni a következő oldal férfi modellének mellkasára.
Múlt héten megvágta a középső és a kisujja között, annyira belefeledkezett a vibráló lapokba, és egy éjszakai izomgörcshöz hasonlóan rándult össze fájdalmában. A másik kezének ujjait szorította a vékony vágásra és óvatosan masszírozni kezdte.
Mikor az oldal aljára ért, eszébe jutott a meztelen Kovács Laca, és hánynia kellett.

 

(Illusztráció)