Egy történet Radics Zsuzsáról, aki szenvedélyesen szeret korán kelni
A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házában lakott Radics Zsuzsa, akit fakósárga férfi köntöséről a szemközti éjjel-nappali közért összes dolgozója felismert szerdánként, amikor erején felül rángatta ki azon a bizonyos zöld kapun a százhúsz literes fekete kukát.
Egy történet Radics Zsuzsáról, aki kivételes vonzalmat érez a férfiak iránt
A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házában kedd reggelente megszólalt a csengő, Kovács Laca pedig minden további nélkül sétált be az ajtón miután kinyitották neki.
Kibontotta a kék befőttes gumival átkötött levélcsomagot és nyirkos ujjaival Radics Zsuzsa felé nyújtotta, aki készségesen el is vette tőle és könnyed mozdulattal ledobta a konyhaasztalra. Részéről meg is volnánk, ám sajnos Kovács Laca ismét rossz szájízzel távozna, ha ezen a kedden sem tenné fel a sorsdöntő kérdést:
– Nem akarsz bekapni valamit?
Radics Zsuzsa heves szívdobogás közepette mérte végig ezredjére is a hajlott hátú, ötven kilós, szőrös arcú, izzadékony férfit, akit ha véletlenül elképzel meztelenül, azonnal hányingere lesz.
Egy történet Radics Zsuzsáról, amelyben megismerhetjük végtelenül kedves szomszédját
Bartók Móni tíz éve lakott a Harmónia utcában, és pontosan ennyi ideje hagyja nyitva a kaput keddenként, ha Kovács Laca hozza a postát.
De Kovács Laca már csak olyan ember, hogy becsukja azokat a kapukat, amiket kinyitottak neki és csak azt rángatja, amit kulcsra zártak, így Bartók Móni ezen a kedden sem játszhatta el, hogy megijed az ajtóban álló férfitól.
Kovács Laca éppen a szomszédból igyekezett át hozzá, és a konyha függönye mögül nézve jól látszott a férfi zavart tekintete. Bartók Móni gyorsan megigazította a haját az ablaküvegben, és mire megszólalt a csengő, ő már a kapu felé igyekezett, hogy azt másodjára is kinyithassa a postásnak.
Kovács Laca életunt ábrázattal adta át a leveleket, pedig a nő még kávéval is kínálta.
– Nem kell, kösz. Már ittam a Zsuzsánál.
Egy történet Radics Zsuzsáról, aki jó kapcsolatot ápol rokonaival
A Harmónia utca egyetlen zöld kapus háza minden április harmadikán üresen áll, legalábbis amióta Radics Sándor elhunyt.
Azóta minden év áprilisában összegyűlik a család és megünneplik ezt a szomorú alkalmat a néhai villanyszerelő otthonában.
Az étkezés “A halottas öltönyön nincsen zseb!” felkiáltással veszi kezdetét, amit a megözvegyült feleség, Radics Margó előszeretettel ismételget egész nap.
Radics Zsuzsa kedvesen köszön az anyjának és az ismeretlen unokatestvéreknek, majd kényelmesen helyet foglal a pokróccal letakart kanapén, s ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelenik egy bajszos Béla bácsi, aki mindenféléről faggatja az embert.
Zsuzska még mindig nem, Zsuzska már azt sem, Zsuzska mikor fog?
– Na, aztán vegyél már magadon erőt. Mire vársz? Úgy fogsz járni mint a Radics Sanyi, egész életében kuporgatott, aztán jól megdöglött.
Egy történet Radics Zsuzsáról, és egy vérpezsdítően izgalmas szombat estéről
A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házának ablakából szombat esténként lüktető, tompa fények szűrődtek ki. Radics Zsuzsa az apjától örökölt, barna fotelban ült, sárga férfiköntösben, arcán a tévé képernyője tükröződött.
Előregörnyedve fogta kezei közé a bal lábát, majd egyesével vágta le lábujjkörmeit, szépen lassan, nehogy a szőnyegre essenek hanem a múltheti tévéújságra, amit pontosan ezért hajtott ki a fotel alá.
Pattogtak a körömdarabok, és Radics Zsuzsa mindvégig arra gondolt, milyen szörnyű lenne egy szombat este az Alkony sugárút nélkül.
Egy történet Radics Zsuzsáról, aki mélységesen megveti a női magazinokat
A Harmónia utca egyetlen zöld kapus házában kedd esténként sokáig ég az ágy melletti állólámpa, tompa fényét visszaverik az újságlapok.
Radics Zsuzsa vastag zokniban és fakósárga férfi köntösben görnyed az eheti Nők Lapja fölé, hosszasan kiélvezve a színesre nyomtatott mondatokat. Keményre száradt ujjbegyeit nagy izgalmában megvágják az éles oldalak lapozás közben, a kiserkenő vért sűrűket pislogva keni a következő oldal férfi modellének mellkasára.
Múlt héten megvágta a középső és a kisujja között, annyira belefeledkezett a vibráló lapokba, és egy éjszakai izomgörcshöz hasonlóan rándult össze fájdalmában. A másik kezének ujjait szorította a vékony vágásra és óvatosan masszírozni kezdte.
Mikor az oldal aljára ért, eszébe jutott a meztelen Kovács Laca, és hánynia kellett.