Szünjelek

Acélkék kés a
tó, felfénylő bőr az ég.
Felhők hámlanak.

Kézre tetovált
kéz, mely fogságban tartja
az eredetit.

Megdőlt kamion.
Lecsúszott glória lesz
nyakadon a pótkerék.

Úgy ül a füst a
láp felett, mintha köztünk
rekedt volna meg.

Pluszmínuszokkal,
fagy- és olvadásponton
távolít a tél.

Menta-híd

A féklámpák pirosát
falakon átívelő Menta-híd töri meg.

A hajós hagyta nyitva az erkélyajtót,
hogy a kádból az utcára csorogjon a víz,

hogy fényes bottal vágja ketté az éjszakát,
amikor a fáradtság kék aurát von arcod köré.

(képek: Gala Bent: Contemplation in Exile)

Juditnak

Négy bolygó forgatja az ágyat,
Ötödik bolygó a Föld maga,
Hatodik a Holdnak kínál házat:
Méhed, tejúton térek haza,

Antonio Muñoz Molina tiszteletére

Ugyan, ki hallgatna rád. Ki hinné,
hogy a gyilkos ott ül veled szemben.
Nem álmodban látod. Nem regényből
vagy egy film nagyjelenetéből, nem is
az újságok bűnügyi rovatából lép elő.
Ott ül. Kávét rendel. Rágyújt. A cukrot
és a habot kavargatva mesél. Magáról.
A gyerekkoráról. A kutyáról, aki
eltűnt, s most minden  álmában
ott kísért a lánnyal együtt, ki már
nem él, de az egyetlen lény volt,
akit valaha szeretett. Ki ölhette
meg? Kimegy.  Kis vagy nagy
dolga van. Lehúzza maga után
a vécét, és kezet mos. Ki hinné?
Visszajön. Tovább mesél. Ide-oda
tologatja az asztalon a csészét.
A kendő rojtjaival babrál.  Fél.
Mint bárki más. Ki hallgatna rád.
Ki hinné, hogy nem egy  regény
vagy egy film nagyjelenetét írod.
Hogy a gyilkos, aki  ott ül veled
szemben, és nem kitalált alak,
az egyetlen alibid a halál ellen.

képek: Davis Ayer

!
(lehetetlenségek)

(jel) Elvesztem, eltűnt a Szem, amit az égre rajzoltál.
(rajz) A gyermekrajz feléled. A nap elmosolyodik, háromujjú kezével leveszi a piros szemüveget, és hunyorítva elbújik egy fekete felhő mögé. Mosolygós cseppek kopognak a háztetőre, sárga virágok nőnek a kertben. Kitisztul az ég, a nap lebukik a közeli tóba, aztán helyreáll a rend.
(csak éjjel) Sáros könnyeket hullajt a felhőszem, fekete minden virág.

(Kép)

Egy mexikói tinédzser vagyok,
aki először látja a napvárosi estét.
Fölöttem fog táncolni az ég hazáig.
Forró madár költözik a gyomromba,
és már ajkamon csordul ki a méz,
amikor tollán bronz láng éled fel.
Mert fekete főnixszé változik az,
aki saját kezében tartja a szívét.
Olyankor a föld csak magától
szalad tovább,
az alacsonyan szálló nap
ködben tűnik el,
és gőzgombócként forr tovább a hold.
Olyankor csillag érkezik,
három napig a lazacszínű fényt,
három napig komplementerét,
a ciánt sugározza,
és megszűnik káprázni a szemem.

képek: Davis Ayer