Nincs semmi értelme – mondja a józan ész
Így van, ahogy van – mondja a szeretet
Balszerencse és baj – mondja a számítás
Nem egyéb fájdalomnál – mondja a félelem
Egészen kilátástalan – mondja a belátás
Így van, ahogy van – mondja a szeretet
Nevetséges – mondja a büszkeség
Könnyelmű dolog volna – mondja az óvatosság
Teljesen lehetetlen – mondja a tapasztalat
Így van, ahogy van – mondja a szeretet
András Orsolya fordítása
(Illusztráció: Mehrdad Zaeri)
most sötét van és én repülök. alattam sok,
német város, pontos síkidomok. szertehagyott
gyöngyfüzérek, világító algák egy félföldnyi
óceánban. fénygleccserek a kocsikaravánok.
innen minden tefeléd lüktet, halántékomon
és szememben a pattanó erek, látom, ahogy egy
csiga fölött a lábadat emeled, hogy nem te
sétálsz végig az utcán, hanem mögötted a házak
tégláikra esnek, amíg te haza nem érsz, és
az ágyra kúszol, amin alszom. hozzámgömbölyödsz,
oldalbordám, egyetlen ép részem, legfehérebb
csontom valaha. megtartod a bennem rángó tüdõt,
szárazon köhögõ lelket, ezt a köldökétõl és
készítésétõl fogva is lefelé zuhanó testet.
mert nélküled önmagam sajgás,
borzolt hegyoldalban a bánya.
omló sziklák, a robbanás,
kihűlt pocsolyák párolgása.
Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből 5.
Nakacukasza
Arany gyöngyök gyűjteménye (Tavasz, 4.)
Nakacukasza
Csalogány hangja
hogyha fel nem csendülne,
örökké havas
hegyi faluban miként,
honnan tudni: tavasz van?
Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok, ősz, 1088.)
Tenroku negyedik évében, az ötödik hónap huszonegyedik napján En’jú császár meglátogatta az elsőrangú hercegnőt, és rangót játszottak, majd amikor a hercegnő – vesztes lévén – a hetedik hónap hetedik napján lakomát rendezett a győztes számára, egy legyezőt küldött az udvarhölgyeknek, melyre Nakacukasza vásznat ragasztott, és ezt a verset szőtte bele:
Mennyei folyó
partja hűvös ma este,
csillagünnepen.
Legyezőm szelét mégis
szövőleányra bízzam?
Szemelvények gyűjteménye (Bánat, 1312.)
Lánya halálára: Nakacukasza
Elfeledni, oh,
legalább ha egy percre
elszenderednék!
Vajon nem csak álmomban
mikor láthatlak téged?
Fordította: Fittler Áron
Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.
Ez az én madárkám színtiszta szépség,
mint kisoroszlán, csupa tűz, merészség;
piktor nem föst olyat, se semmi készség,
mint a nyakán a szép borzas sörénye.
Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.
A madárkám fészket keresve néz szét,
ha keresi, meg is találja fészkét,
ha benne van, ott is maradna végképp,
és ha kiszáll, letöpped kicsikére.
Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.
Nem bánja ő, hogy milyen az a fészek,
benn fülledtség avagy penész tenyészhet;
kedves a harc ennek a kis vitéznek,
kedves neki, beront a közepébe.
Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.
Ha bajvívásra megy fölfegyverezve,
nézi, kinek van incselkedni kedve;
játszva verik ki, úgy ül a nyeregbe,
és könnyet ont a harcból visszatérve.
Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.
A madárkám igen jól van nevelve,
elsősorban a hölgyeké figyelme,
föláll előttük sisakot emelve,
ügyet se vetvén fagyra, napsütésre.
Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.
Ismeretlen itáliai szerző
Havasi Attila fordítása
Illusztráció: Andrea Mantegna
Lindow-i férfi múmiája
Kutacsba fagyott a tavasz, az ünnepi áldozat
kiterítve, akár a munkásosztálybeli falikárpit.
Bőrét bebarnította a gyilkosság.
Arccal lefelé a mocsárban feküdt, nyakában
bőrzsinórral, körmei manikűrözöttek,
csuklóját míves karkötő fojtogatta,
meztelen volt a druidák előtt.
Tüdeje, mája és szíve nem felismerhető.
Az utolsó szelet kenyere, akár
a sorshúzás utolsó kártyalapja –
az emberi rom végső kocsmája.
A férfi – mint fogalom – elesett.
A lápi miliő
törékeny testét
kiszipolyozva
tovább tartósította.
Mégis Isten kiüresedett palástjaként
máig erős, konzerválódott nyelve,
ha néma is, elveszett férfiasságáról mesél.
kép forrása: Wikipedia
Vasárnap, egy grapefruitot
eszek, egyház túloldalt, az Orosz
Ortodox
a nyugatnak.
barnabőrű
a keleti fajtából,
nagy barna szemek néznek fel a Bibliából,
majd vissza. egy kis piros és fekete
Biblia, és ahogy olvassa,
a lábai csak mozognak, mozognak,
egy lassú, ritmusos táncot lejt, ahogy
a Bibliát olvassa…
hosszú, arany fülbevalók;
2 arany karkötő mindkét karon,
és ez egy miniruha, gondolom én,
az anyag körülöleli testét,
a legfinomabb lenszálakból van az anyag,
köröz erre, így, aztán arra,
hosszú, aranyló lábai felhevülnek a napon…
nincs menekülés a lényétől
nincs vágy, hogy…
a rádió szimfonikus zenét játszik,
amit ő nem hallhat,
de mozdulatai tökéletesen illeszkednek
a szimfónia
ritmusára…
barna bőrű, barna bőrű
ő Istenről olvas.
én Isten vagyok.
Farkas Kristóf Liliom fordítása
Illusztráció: Vladimir Kush
