Jó, amikor a szöveghelyek felett
Isten Szelleme lebeg.
A nyelv imádkozik.
Lényekké íródnak át képletek.

Akkor hallgat az értelem.
A vágy és a tudás.
Akkor összeáll,
amit belát.

És van, ami kikerüli az észt.
Egy méh repült be az ablakon.
Illatot hozott be.
Igét.

(Illusztráció: Gennady Privedentsev: Boats and Butterfly)

évekig nem szólt, hogy görögországba ment
nyaralni, nekem mondta el először titokban.
egy hétig volt, busszal, csoportosan. két szál
kolbászt és egy kiló kenyeret vitt magával.
a szállodát jól felszerelték. mindennap
lement a partra. a fetás görög saláta kilója
egy euró volt. a visszaúton egy nő a székek
közötti folyosóra feküdt le aludni, és egy
hirtelen fékezésnél leesett a polcról egy csomag.
a nő végül mellrákban halt meg.

ezeket mesélte, miközben egy törölközőt
adott a máltai köztársaság térképével.
utána azt mondta, hogy jó lenne megint ott
enni, kisunokám, de hát marad nekünk az a
jó kis török gyorsétterem, majd vonattal
felmegyek pestre, és eszünk ott, ahol olyan finom
a görög saláta.

(Illusztráció: Théo Sauer)

„Szép a rút és rút a szép, Sicc, mocsokba, ködbe szét.”

………Nem vagyok jó. A jóság gyakran álszent.
Fejéről farkára, helyet cserélt fent és lent.
………Minden igaz,
és semmi sem az.
………Taszít a szép, az egész, és a befejezett,
………a való mindig torz, hiányos, elfajult,
az egyensúly élettelen,
s hazug illúziókkal sújt.

………Látom a hús-vér-csont mögöttest,
………Grál-üst habzó levében a vicsorító koponyát,
………………korhad-rothad-mállik a kézzelfogható; kocsonyás,
………mézízű nedvekből nyal a sír mohó nyelve,

közben a pecér földet lapátol a megboldogultra. Az őszinteség
mindig  rombol, tagad, s van, akit csak a téboly tesz szerethetővé.

(Illusztráció: Paul Bailey: Arbor)

A délidőn gyorsan átszalad,
távoli földekbe ás
és világító, vöröses virágját
azokból élteti.
Magához vonzza a kéklő,
béklyózott űr-eget (a földeket, ha látod),
s mindent a feledés kriptájába rak.
(pupillád, ha tágul) elszédít a mélység,
s a csarnokvízben homorú szemárnyék ébred.
A láthatatlan kutak káváira
nappalt növeszt. (szakadj le róluk és
lásd),  (Lásd. Ez már az
Óperenciás). Repülő halakra (csillogó)
hangokat csap. Lentről (hiszen nincs
még oly messze, hallhatod),
fatörzsek barna foltjain köd zihál.
Fölfelé. Sétáló, torz füvek szárnyain
(szárnyukon)
rezeg a reggelre tartogatott tánc.
Közben (hallhatod), szól a dal.
A tüdőben lebegő légtornász (kötélen)
ma is fönn lebeg –, (ahol a főn énekel).
A kórus majd csak délután.
Csontjaikra kiüt a só, a dér, s fölöttük
a gallyakon, fehér kalapban Hold mereng.
Homályba vész (ring) az út.
Templomok lépcsőin ülnek, kiülnek
a hangjegyek és hallgatják önnön
(saját, sajátos) csöndjüket.

(Illusztráció: MJF: Winter Draws Long)

A világűr végtelenjében,
a Tejút bolygóinak rendjébe zárva,
ott a Föld.
A Földön tavak, hegyek, erdők, folyók.
Benne aszfalttal, cementtel, téglával kirakott városok.
Azokban kertek, telkek, házak, lakások,
kiparcellázva emberek.
Egy lakásban,
ahol a plafon a felettem lakó padlója,
a padló az alattam lakó plafonja.
Két plafon közt,
falakkal bekerítve
a test.
Rezgő, dolgozó, zárt gépezet.
Valahol a fogaskerekei közt
– talán ott vagyok.

(Illusztráció: Miguel Herranz: Little Houses)

a turbinák és a szavak

Thomas Bernhard nyomán

a turbinák akkora zajt csaptak
hogy már a szavunkat sem értettük
a turbinák akkora zajt csaptak
hogy már a szívünket sem értettük

a malomtulajdonos jobb lába
gyorsabban rohad mint a bal
a malomtulajdonos lába
ocsúba lépett vagy pelyvába?

a malomtulajdonos bal lába
kevésbé rohad mint a jobb
szavunk akkora zajt csapott
hogy már a turbinalapátokat sem érettük

a rothadás akkora zajt csapott
hogy már a malomtulajdonos
jobb lábát sem értettük
a balt pedig már végképp nem

a szívünk akkora zajt csapott
hogy már a szavakat sem értettük
a malomtulajdonos szavait
aki valamibe belelépett

fenséges vasárnap

Thomas Bernhard nyomán

kívánok önnek
fenséges vasárnapot
nem gondolja hogy csak
fecsegésre használja a száját?

ne szomorkodjon
hisz fecseg minden
rendes esztelen ember
vasárnap és hétköznap

kívánok önnek
fenséges fecsegést
minden nap
a fecsegés világnapja

ünnepnapokon is
legyen fenséges a fecsegés
ne gondolja hogy
gondolkoznia kell

hétköznap és vasárnap
tilos gondolkozni
ünnepnapokon
tilos gondolkozni

a nem gondolkodás
világnapján tilos gondolkozni
minden nap
a nem gondolkodás világnapja

(Illusztráció: Gloria Loughman: Yellowknife Building)