minden egyes napnak
minden egyes étkezése
után
ugyanazokat az edényeket
mosogatják el magunk
után
ugyanazokat a
tányérokat tüköraljukra nézve
ellenőrizgetve a kis porcelán bögrék füleit
s hogy rájuk nézve
mennyi az hányadán állnak ha eltörik egy
nagyobb edény nagyobb
baj nem lehet – mondjuk
a kagyló tükörképének
ha már előttük a mindennapi világos
levesükből a combok aranyra sült íveit
feldicsérték és felvették a cica
kötényt nehogy kiessenek
a szerep – tudod és ízlelik az asztali
ima mélyét a lábos mutatja nekik hogy
hányadán is állnak
visszaöklendezik a kipotyogott szavakat és
visszanyelik a csúnyább lerágott csontokat
újabb jó étvágyat kívánnak
a döglött állatnak is van egy élete – ezt
még jegyezzük meg
mielőtt elmaszatolnák ezt a
papírt és gyújtsd meg a tüzet életem

(Illusztráció: René Magritte: Jeune fille mangeant un oiseau [Le Plaisir] / Girl Eating a Bird [Pleasure], 1927)