Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) A kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei és prózái megjelentek a Napútban, Hídban, a győri Műhelyben, a KULTer-en, a Zempléni Múzsában, az Irodalmi Jelenben, a Szőrös kőben, a Hitelben, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban valamint más lapokban, portálokon és antológiákban. Többször is nyert különböző irodalmi pályázatokon, 2016-ben a Napkút kiadó Cédrus-pályázatán a kiemelt díjazottak közé került. Rendszeresen közöl tanulmányokat, recenziókat, főként filozófia tárgyú kötetekben és szaklapokban (Többlet, Erdélyi Múzeum stb.). Tagja az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaságnak. Kolozsváron él.

(game off); (power off)

 

(game off)

5000 BTS hallgatja panaszos hangod:
a fájdalom rádiófrekvenciái
az utcák útkereszteződésekbe visznek
amelyek véletlen találkozásokat okoznak
szerelmek esnek
meg majd elválunk akár
egy utcasarkon
kitöröljük féltegetett SMS-einket egy
letünt korszak atavizmusait
hibára futott üzeneteid csengnek
pedig handsfree-vel járok
és megváltoztattam az életem kedves hah
ezzel az életmóddal így is mindig
magasforgalmi korlátba szaladsz

 

(power off)

mára ennyi
maradt még pár százalékom
aztán lemerülök a tudattalanba
aztán álomképek és -hangok jelennek
meg – személyiségem rossz fel-
bontású kijelzései:
a feszültségtől lüktető
basszusaim
– felhívom a figyelmed
ez nem az lesz amire vártál!
másfajta feltöltődések
szlogenek scriptek nélkül csupa-
rövidítéses üzenetek
üres válaszüzenetei

 

(Illusztráció: Геннадий Приведенцев)

(amor fati); (pixel)

 

(amor fati)

az eső lecsorog a fákról
a nap repedéseket szárít a földre a
kávéscsésze aljáról kimosod a zaccot
homlokodon és tenyereden érzed az izzadtságot
amíg el nem mosod és meg nem szárítod
így éled meg a mai napot amikor
frissít a sofwtare elfogadod a feltételeket
megírod az üzeneteket és szétküldöd
weekendeken gondolsz a hétköznapokra és
hét közben rápillantatssz a telefonod naplójára
néhány bejegyzést jól megjegyzel
amíg az idő változását figyeled
szétszórtál pár tárgyat
a nap végén rájössz

 

(pixel)

lecsúsznak a fotogén profilkép-projekciók
mint hanyagul ledobált izzadtságos ruha-
darabok az ebéd szétesik előölelkezésre s
desszert-pacsira: a hajbakapás torta-
darabkái – leválik a kéz a vállakról akár
egy retina sokk esetén s
az ágy elúszik a valóságtól
csukott szemekkel takarva fotó-
pixelekre hull egy emlék íze az
aromába bekavar valamilyen enyhén tudat-
módosító gyógy-
szer módszeresen bevetetve
így hullnak szét az összefércelt régen
tarkabarka takaróid kockái s alatta arcod

 

(Illusztráció: Rebecca Barker: Grapevine Wreath)

(kettős haiku); (városkép korán)

 

(kettős haiku)

álmából arra
ébredt hogy olvas: talán
inkább álmodik

álmában talált
egy verset de mikorra
fölébredt már nem

 

(városkép korán)

a város ébredezik
a madarak csiripelnek
az autók tülkölnek
az emberek ricsajt csapnak

az emberek tülkölnek
az autók csiripelnek
a madarak ricsajt csapnak
a város felébredt

 

(Illusztráció: Privedentsev Gennady: Surreal city on the water)

(a kirándulás végigjárása)

 

Ad notam Nemes Nagy Ágnes

 

nem találod a csatlakozót
pedig a nap szépen süt
a nikkel a föld alatt van
a levelek fénye eljutott az íriszhez

a csend megdobogja
a dob hártyáját
és mint a szárny
olyan áttetsző és vízérzékeny

a csobbanás megtalálja a sarat
égő csikk szeretkezik
a széllel és meztelen
marad a fa

a gondolatlanság
szurkálása: olvassunk bele
egy könyvet ide és
egy másik erdő jár a fák közt

 

(Illusztráció: Váradi Gyöngyi: Round forest)

(a napok)

 

szívesebben kezdené vasárnappal
ilyenkor érzi a harangszót – nem temetésre hívás
kezdhetjük ha már a hétfőt lesajnálja a nagyvilág
és feloldódhat majd a köznapiban
mint vitamin a csapvízben
a keddet teszi a hét első napja helyébe
de így a kedd nyakában a hétfővel  mászik
belevágjunk a közepébe mondhatná ha tudja
mi van ma szerda
a péntek mindig beelőz
egy napot mint a nagycsütörtök
olyan ez a keresztben álló körforgás
a hétvégét egybevonja kivonja és levonja heteli
napnyugtával nem gyújt egy gyertyát

 

(Illusztráció: Olafur Eliasson: The Weather Project (2003))

(házi szonett)

 

lakrészünket béreljük és lakásnak
hívjuk ablakai vannak az egyikhez
verebek járnak akik ugye nem vetnek
galambokat szeretnénk
etetni a konyhai morzsából
az ágakat nézegetjük
és a függönyök meglebbennek
szeretjük ha bejön kintről
a szell-
ő vagy legyen az vihar és hallgatjuk sokáig a csendet
a lombok és a csillagpor hullámzását
figyeljük meg bár messze a tenger
idehallatszik a zene
mint csigaház spiráljának egyik végéből a másikig

 

(Illusztráció: Dima Filatov: An Altar of Birds. The Sparrow is static)