Csillagpor
(Praf cosmic)

semmit sem értek ebből a világból
de egy más világból sem. csillagrobbanások

bármennyire is töröm magam
attól most nem melegít fel
egy másik galaxis napja
a sün szíve az aszfalton ahogy még dobogott
amikor leesett a bicikli lánca
és nem tudtam helyretenni
továbbmenjek?

földönkívüliek pislákoló jeladásait
felfedező űrszondák
észlelik hogy valahol távol létezik
egy megfelelő körülmény
ahol lehetséges az élet?

a világmindenség tágulása
ez a folyton növekvő szomorúság –
valami szebbet is kitalálhatnánk
egy reggelt amelyik a nyírfavirágokra
harmatot hullat

amikor csókolóztunk úgy éreztem magam
mint gyerekkoromban mikor köpűből ittuk a vert tejet
bajszot csináltunk magunknak és futkároztunk az udvaron
hülyén & boldogan – szalonnabőrt rágva
a tyúkok között hányva bukfenceket
és a pulykákkal egymást méregetve

hülyén & boldogan – mint télen ha ráfagy
a nyelved a kilincsre és úgy marad ráragadva
a tavasz baracklevárt ken a nyelvedre
és ott vannak a jégvirágok – szánkázóhely
egészen a tejútig csúszhatsz rajta

a csillagok mint valami pattogatottak
amelyek a szemem világának boltozatára ugrálnak
égő ajkaid reggelente
szupernóvákra vártak ha a serpenyő forró olajára
gondolok a rántotta szebben megkészül
mint a csillagrobbanások

minden palacsinta ahogy piruettezik a levegőben
mint valami akrobata katyusa a cirkuszban
a trapézon bemutatva
egy halálugrást háló nélkül
és tökéletesen landol a serpenyőben
ugyanolyan hülyén & boldogan

mint amikor lepkét fogtunk csak úgy üres markunkkal
a kenyértésztát gyúrtuk
nagyival falun amikor sütni tettük
a kemencébe a kenyeret
csillagporral összekoszolt kézzel

elfelejtetted milyen volt akkor de mi
tényleg megvetettük radioaktív ágyainkat voltak
reggelek amikor nem tudtál betelni boldogsággal
mint amikor nem tudsz betelni az álommal amikor
azt mondod hagyj még öt percig csak

ha most velem lennél még most nem változtatnék
semmin "még öt percre sem"

Száva Csanád fordítása

Adrian Diniș (1986-2018) román költő. Bukarestben született és élt, informatikát tanult, majd filológiát a Bukaresti Egyetemen. Több romániai folyóiratban publikált: Tribuna, Dacia literară, Poesis International. Első kötete Poezii odioase de dragoste / Borzalmas szerelmes versek (Vinea, Bukarest, 2010) címmel jelent meg. Több fontos antológiába is bekerültek versei, mint például Cele mai frumoase poeme din 2010 (Tracus Arte, Bukarest, 2011), Cu fața la perete (Brumar, 2013), Számos díjat kapott, egyebek mellett: Porni Luceafărul (2008), Tudor Arghezi (2008), Provers (2007, 2008, 2009). Fiatalon, 2018-ban halt meg stroke következtében. Posztumusz kötete Toate zborurile au fost anulate / Minden járatot töröltek (Casa de Editură Max Blecher, Beszterce, 2020).

a falra a 26-os villamosnál
azóta lebontották azt a falat
kibővítették a helyet
szeretném azt hinni
hogy nem volt szándékos
az hogy megváltoztatták a nevét
valaki aki épp ott állt
megkérdezte milyen megálló
lehet hogy azért hogy rendőrt hívjon
amikor nemkívánatos lármás
költőket olvastam arra gondoltam
hogy ez már a sors
ahogy minden csajszi
akit csak szerettem
elég gyorsan megváltoztatta
címét telefonszámát
állapotát a facebookon
és az életcélját
szeretném azt hinni
hogy nem volt szándékos
váratlan érkezéseim a
vonat jól ismert késéseivel
egy virágcsokorral

tele bűntudattal mintha
épp most loptam volna
el valami temetésről
családtagéról vagy valaki
közeliéről a szövegeimmel
amelyek mint a cigim már mind
el voltak füstölve és már nem voltak
más hívásaim az éjszaka közepén
amikor jól beszívtam
és hirtelen megkívántam hogy
valakivel átkozódjak mert nincs kivel
karon fogjuk egymást és hallgatják
azt a vég nélküli lármázást
istenem, mennyi türelemmel
viseltek el engem ezek a lányok
korábban is
amíg együtt voltunk
szeretném azt hinni
hogy egyszerűen csak egy jobb ajánlatot
kaptak egy kedvezőbb előfizetést
több ingyenperccel
mega nettel és hogy profitáltak a
lehetőségekből végülis
valamikor nekem is megvolt a lehetőségem
nem úgy mint a nagy gatsbynek
neki tényleg esélye sem volt

Száva Csanád fordítása

Adrian Diniș (1986-2018) román költő. Bukarestben született és élt, informatikát tanult, majd filológiát a Bukaresti Egyetemen. Több romániai folyóiratban publikált: Tribuna, Dacia literară, Poesis International. Első kötete Poezii odioase de dragoste / Borzalmas szerelmes versek (Vinea, Bukarest, 2010) címmel jelent meg. Több fontos antológiába is bekerültek versei, mint például Cele mai frumoase poeme din 2010 (Tracus Arte, Bukarest, 2011), Cu fața la perete (Brumar, 2013), Számos díjat kapott, egyebek mellett: Porni Luceafărul (2008), Tudor Arghezi (2008), Provers (2007, 2008, 2009). Fiatalon, 2018-ban halt meg stroke következtében. Posztumusz kötete Toate zborurile au fost anulate / Minden járatot töröltek (Casa de Editură Max Blecher, Beszterce, 2020.)

Anonim költők klubja
(Cercul poeţilor anonimi)

Adrian vagyok
évek teltek el amióta már nem írok
sajnálom akkor is ha téves minden amit csak csinálok
és hiába tartom magam zseniálisnak mint mittudomén hányan

még több millió ember
ezen a világon meg a túlvilágon.

Sikerült megtennem az első lépést
a gyógyulás felé még így is hogy nem akarom
még érzem hogy bele kell döfnöm a tűt
minden ujjamba mintha bénák lennének

kis erecskék majd vízesések
de nem érzek már semmit és a világ
legerősebb drogja sem segít rajtam.
Sem a Szóma sem az Ayahuasca.

Amikor látok egy nőt – édes mint a méz
nyomába eresztek egy raj darazsat hogy
tartsanak most fátylat neki.

Megvannak a teátrális mozdulatok

a cirkuszi mutatványok.
Órákig bámulom a galambokat
ahogy ott ülnek a magasfeszültségű drótokon.

Amikor a medve hibernál
a szívverése lelassul
ez történt velem is.
A harag lecsillapodott majd eltűnt.

És mint egy növény – úgy érzem magam.
Gyenge vagyok de csak annyira mint egy húsevő növény.

Amiken átmentem
gyorsan fejben átismétlem
az életemet ahogy lepereg a szemeim előtt másodpercek alatt
semmit sem bánok

a gyáva pillanataimon kívül
amiért nem lesz bocsánat
még az Utolsó Ítéletkor sem
amikor megkísértenek az elíziumi mezők
és a kátrányos kazán.

Szeretnék segíteni az újonnan érkezőknek
abban hogy kinyithassák szemeik mielőtt egy koporsóban tennék meg ezt
bebalzsamozva és beöltöztetve rendruhájukba

amikor már csak az élve eltemetés
tortúrája jöhet még.

Gyerekkoromban vad voltam
idővel háziasodtam
utáltam akkor a lányokról témázni
de mikor megmutatták

a csodát ami a fajtájukban rejlik
sokkal később mint másoknak
utálatról áttértem szerelemre
és főként egy kíváncsiskodó, tiszteletteljes félelemre.

Még amikor láttam a bugyikat
kilátszani a farmerből
kitakarva és feltárt
domborulatokkal

domináns repülő főemlősök sokszínű
univerzumokból amelyek minden irányba röpködnek
növények és csillagok tengelyei körül
vagy akaratom körül amelyik semmissé lett téve.

De amikor felém fordultak
az exponenciális erejűvé hatványozott félelem
tovább nőtt és életre keltek a halálfejes pillangók,

amelyekről később megtudtam hogy a
lelket jelképezik.

És életre kelt még
a pólóján a mellnél lévő halálfej is
amikor úgy tűnt hogy indiszkréten bámulom
pedig nem tudtam másra gondolni
mint halálra és szomorúságra

és arra hogy el fog hagyni
főleg hogy minden csajszinak olyan
mosolya volt, mint a Vigyori macseké
– ez tökéletesen megmagyarázza a paranoiámat.

Tudtam hogy ott a rúzs alatt
az a vér bújik meg
amit fiatalságuk óvására szívnak a boszorkák

de a világon a legördögibb terv
amire csak gondolni tudtam
az volt hogy titokban mind azt tervezgetik
hogyan hagyjanak el.

Mindenféle félelmeim összevegyültek a bogaraktól
való félelmemmel ezért nem tudtam szeretni
senkit

azon kívűl
akiről éreztem hogy szenvedést okoz majd
senki mással egész életemben
mintha csak levágták volna a lábam

aki felgyújtotta a fényeket
megölte a szúnyogokat
és időről időre
az égő köré gyűlt pillangókat.

Végülis nem tudom mit keresek én itt
és mit mind beszélek erről nektek
másnak sokkal több baja van mint nekem.

Száva Csanád fordítása

Adrian Diniș (1986-2018) román költő. Bukarestben született és élt, informatikát tanult, majd filológiát a Bukaresti Egyetemen. Több romániai folyóiratban publikált: Tribuna, Dacia literară, Poesis International. Első kötete Poezii odioase de dragoste / Borzalmas szerelmes versek (Vinea, Bukarest, 2010) címmel jelent meg. Több fontos antológiába is bekerültek versei, mint például Cele mai frumoase poeme din 2010 (Tracus Arte, Bukarest, 2011), Cu fața la perete (Brumar, 2013), Számos díjat kapott, egyebek mellett: Porni Luceafărul (2008), Tudor Arghezi (2008), Provers (2007, 2008, 2009). Fiatalon, 2018-ban halt meg stroke következtében. Posztumusz kötete Toate zborurile au fost anulate / Minden járatot töröltek (Casa de Editură Max Blecher, Beszterce, 2020).

és a szárazföld íme egyre kisebb.
Az élet, ide érkezve,

lemondott a dolgairól;
megfogyatkozva, megerősítette a lényegét.

Nem tudok azonosulni az információval:
eltüntessem a partokat,
eltüntessem a lábnyomaimat.

Hogy egy gyerekkori fotónál maradjunk:
ahogy nézem, hullámokban vonz,
akarás, amelyik bármikor mozgásba jöhet
vis viva.

Hagyd a fotót,
le a zsebkendőről a hímzést,
el a zsebkendővel.
Elhagyod az őrzött területet,
felszabadulsz,
eltűnsz legalább tíz percre
elraboltnak, megerőszakoltnak tetteted magad
az épület mögött
legalább egy délutánon át,
aztán egész nyáron, egész életedben.

A jelenet kész:
egy bébi pénzburokban
a felvilágosult parazitáló
aranyfénnyel sugárzik,
ahogy unottan üldögélt a padon,
és valaki hazavitte.

Ezen a szálon lehet belépni a rendszerbe:

idehívlak, az épület mögé,
ez a te esélyed, a te délutánod,
férkőzz a bizalmunkba és gyere a rendszerbe,
ezüstszín lányok várnak rád,
(aki eddig nem veszítette el a szórakozásait,
ezután sem veszíti el)
itt van a belépés szála a szédült és szabad életbe,
kapaszkodj belé,
a rendszer felemel az égig
a hangfelhőn át, amelyik messzire visz,
csodás karjaiba vesz,
és elválaszt,
mint a göröngyös élet.

Reggel, az ágyból
az ég, ami az ablakból látszik
már nemcsak egy lyuk az aszfalton,
ahogy fönt látszik az épületek között,
de csak remény sem.
Egy hatalmas képernyő, amelyiken láthatod,
ami csak szabadság,
álmodj a szabadságról,
ahogy a felhő eléje kerül
balról jobbra.

Száva Csanád fordításai

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.

Mood: tengerpart

Voltak olyan napok is, amikor
csak a testnek léteztem.
Nemcsak testben, hanem neki,
hedonista gyönyörűségére.

A parton, quasi-barátokkal
lájtos beszélgetés
diétákról és böjtös dolgokról,
amelyek felfrissítenek,
hagyom a napnak és a szélnek,
hogy elvégezzék a dolgukat –
organikus megváltás, és mennyei.

Ebben a pillanatban,
minden ami vagyok
feloldhatom, van erőm hozzá.

Mi mást jelenthetnék
mint egy összességet, amelyik figyel
a szervei sistergésére,
és amely az isteni anyag,
meg a folyton mozgásban levő összetevői javára szolgál.

Virtuális győzelem

Engedni, hogy a játszma csapdájába essél
annyi,
mint hinni annak, aki megjelöli a pontokat a térképen,
akihez elküld – ahová – a területre.
Ki tette, hogy vibrálnak a hanghullámok a területen,
a vizek hullámai?

Az árnyék a vízben zihál,
(én nyugodtan álmodhatok a parton. Van időm.
Száz fényév
acélon és üvegen átlépve)
tíz percet vár, majd újrakezdi a játékot.

Fentről egyenletes, szórt fényt kapok,
ez ugyanakkor élénk is.
A kilátás laposabb, de mint valami maketteknek,
a dolgoknak nincs rendes alakjuk,
ha ugyanazt a fényt kapják minden irányból.

A medencében más nőkkel úszva
a boldogság után, ami ott benne van akis rézkazánokban, amelyek itt úsznak, valaki értem megmozdul,
értem erőfeszítést tesz,
és hátizmokat fejleszt,
és helyet csinál a karjával.

Száva Csanád fordításai

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.

Az égen feltűnő csillagig
Olyan hosszú-hosszú az út,
Hogy várnunk kell egy évezredig,
Míg végre nálunk is kigyúlt.

Lehet, hogy rég kihunyt útközben,
A kék távolban, épp ottan,
És sugara csak mostan szökken
Szemünk elé, hisz fellobban.

A holt csillag leszentült képe
Lassan égbe emelkedik.
Nem láttuk, de biztos volt léte,
Most látjuk, s már nem létezik.

Ugyancsak, amikor a vágyunk
Elvész egy sötét éjszakán,
Majd el fog jönni miutánunk
kihunyt szerelmünk – igazán.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: La steaua, in: Integrala Eminescu. Gunivas, Bukarest, 2020.

https://1749.hu/szepirodalom/vers/mihai-eminescu-az-egen-feltuno-csillagig.html