és a szárazföld íme egyre kisebb.
Az élet, ide érkezve,

lemondott a dolgairól;
megfogyatkozva, megerősítette a lényegét.

Nem tudok azonosulni az információval:
eltüntessem a partokat,
eltüntessem a lábnyomaimat.

Hogy egy gyerekkori fotónál maradjunk:
ahogy nézem, hullámokban vonz,
akarás, amelyik bármikor mozgásba jöhet
vis viva.

Hagyd a fotót,
le a zsebkendőről a hímzést,
el a zsebkendővel.
Elhagyod az őrzött területet,
felszabadulsz,
eltűnsz legalább tíz percre
elraboltnak, megerőszakoltnak tetteted magad
az épület mögött
legalább egy délutánon át,
aztán egész nyáron, egész életedben.

A jelenet kész:
egy bébi pénzburokban
a felvilágosult parazitáló
aranyfénnyel sugárzik,
ahogy unottan üldögélt a padon,
és valaki hazavitte.

Ezen a szálon lehet belépni a rendszerbe:

idehívlak, az épület mögé,
ez a te esélyed, a te délutánod,
férkőzz a bizalmunkba és gyere a rendszerbe,
ezüstszín lányok várnak rád,
(aki eddig nem veszítette el a szórakozásait,
ezután sem veszíti el)
itt van a belépés szála a szédült és szabad életbe,
kapaszkodj belé,
a rendszer felemel az égig
a hangfelhőn át, amelyik messzire visz,
csodás karjaiba vesz,
és elválaszt,
mint a göröngyös élet.

Reggel, az ágyból
az ég, ami az ablakból látszik
már nemcsak egy lyuk az aszfalton,
ahogy fönt látszik az épületek között,
de csak remény sem.
Egy hatalmas képernyő, amelyiken láthatod,
ami csak szabadság,
álmodj a szabadságról,
ahogy a felhő eléje kerül
balról jobbra.

Száva Csanád fordításai

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.

Mood: tengerpart

Voltak olyan napok is, amikor
csak a testnek léteztem.
Nemcsak testben, hanem neki,
hedonista gyönyörűségére.

A parton, quasi-barátokkal
lájtos beszélgetés
diétákról és böjtös dolgokról,
amelyek felfrissítenek,
hagyom a napnak és a szélnek,
hogy elvégezzék a dolgukat –
organikus megváltás, és mennyei.

Ebben a pillanatban,
minden ami vagyok
feloldhatom, van erőm hozzá.

Mi mást jelenthetnék
mint egy összességet, amelyik figyel
a szervei sistergésére,
és amely az isteni anyag,
meg a folyton mozgásban levő összetevői javára szolgál.

Virtuális győzelem

Engedni, hogy a játszma csapdájába essél
annyi,
mint hinni annak, aki megjelöli a pontokat a térképen,
akihez elküld – ahová – a területre.
Ki tette, hogy vibrálnak a hanghullámok a területen,
a vizek hullámai?

Az árnyék a vízben zihál,
(én nyugodtan álmodhatok a parton. Van időm.
Száz fényév
acélon és üvegen átlépve)
tíz percet vár, majd újrakezdi a játékot.

Fentről egyenletes, szórt fényt kapok,
ez ugyanakkor élénk is.
A kilátás laposabb, de mint valami maketteknek,
a dolgoknak nincs rendes alakjuk,
ha ugyanazt a fényt kapják minden irányból.

A medencében más nőkkel úszva
a boldogság után, ami ott benne van akis rézkazánokban, amelyek itt úsznak, valaki értem megmozdul,
értem erőfeszítést tesz,
és hátizmokat fejleszt,
és helyet csinál a karjával.

Száva Csanád fordításai

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.

Az égen feltűnő csillagig
Olyan hosszú-hosszú az út,
Hogy várnunk kell egy évezredig,
Míg végre nálunk is kigyúlt.

Lehet, hogy rég kihunyt útközben,
A kék távolban, épp ottan,
És sugara csak mostan szökken
Szemünk elé, hisz fellobban.

A holt csillag leszentült képe
Lassan égbe emelkedik.
Nem láttuk, de biztos volt léte,
Most látjuk, s már nem létezik.

Ugyancsak, amikor a vágyunk
Elvész egy sötét éjszakán,
Majd el fog jönni miutánunk
kihunyt szerelmünk – igazán.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: La steaua, in: Integrala Eminescu. Gunivas, Bukarest, 2020.

https://1749.hu/szepirodalom/vers/mihai-eminescu-az-egen-feltuno-csillagig.html

élettani vers

a nyírfa el van szurkálva bizonyos helyekre az erdőben
szisztematikusan
a sarki vöcsök elindítja fémes
hívósikolyát – hallatszik a tavi hangszóróból
lehajolok inni a fekete forrásvízből
és akkor érzem
a jeget a gyomrom legmélyén
a hajóhídon túl egy narancs autóbusz
bezavar a tájba
egy baráti test melegsége sugárzik
felém egy üzenetből

exotic strawberry pineapple

problémáim vannak a koherenciával
az a lágy cseresznyefa itt trónol az udvar
közepén és ez
még elmozdít egy réteget
nem vettem észre, hogy összeszorítottam a fogamat
hogy az álkapcsom
összeszorult
főzök egy könnyű teát erre az esőre
szétporlik a kezemben a pénz amire nem dolgoztam rá

Száva Csanád fordításai

Gabi Eftimie 1981-ben született. 2011 óta a svédországi Malmöben él. Kötetei: ochi roșii polaroid (Vinea, 2006); Nordul e o stare de spirit (Charmides, 2014). Sputnik în grădină (OMG, 2020) Utóbbi kötetéért 2021-ben az Observator cultural díjára jelölték. Verseit eddig német, svéd, angol és magyar nyelvre fordították le.

A fordítóról:

Száva Csanád író, költő, műfordító. A BBTE-n filozófiát hallgatott, 2014-ben PhD-t szerzett ugyanott. 
Versei, prózái, meséi, műfordításai megjelentek egyebek mellett a Helikonban, a Hídban, a Napsugárban, a KULTer-en, a Versum-on. Kötetei: Nyomhatározó (2017), Pixelekre hull (Prágai Tamás-díj, 2020). 
Verssel és műfordítással több fesztiválon és írótáborban vett részt (FILIT, Poezia e la Bistrița). 
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. Kolozsváron él.

Csörögnek a kavicsok a Prutban
múló mintákat vájva a
talpunk alá

Nárciszok fekszenek a víztükörben –
saját karjainkban vagyunk

Az éjszaka betakarja a szelet
a meder telve halakkal –
Hold-aranyhal

Pajesz susogása:
a rabbi kaftánban és strájmliban
haszidok veszik körül boldogság a szemekben

Madarak – nem ismerjük
a nevetek a rikításotok
csalogatva és ijesztgetve
készen állnak a tollaink
követünk titeket
a kukoricásba
a düledező zsinagógához

Mindig vissza a Pruthoz

Tutajok
(erdőből vagy szentjánoskenyérrel?)
leereszkednek a Prutvölgyön

Miért siettek
és itthagytok minket
egyedül
a kövekkel?

/Száva Csanád/

Rose Ausländer (1901–1988) Fontosabb kötetei: Der Regenbogen (’A szivárvány’, 1929), Blinder Sommer (’Vak nyár’, 1965), Mein Venedig versinkt nicht (’Az én Velencém nem süllyed’, 1982). Csernovicban született, német nyelvű zsidó családba. 1921-ben későbbi férjével New Yorkba vándorolt ki, a harmincas években Bukarestben telepedett le, majd ismét Csernovicba költözött, 1967-ben Nyugat-Németországban, Düsseldorfban telepedett le. Németül és angolul is alkotott.