Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) a kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei, prózái, műfordításai és gyerekversei megjelentek a Hídban, a KULTeren, A szem online folyóiratban, az Irodalmi Jelenben, a győri Műhelyben, a Versumban, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban, a Zempléni Múzsában, a Parnasszusban, valamint más lapokban, portálokon és antológiákban, de elsősorban a Napútban. Angolul is alkot és publikál, fordít románból, németből, angolból. Rendszeresen jelennek meg tanulmányai és recenziói filozófiai folyóiratokban (Többlet, Erdélyi Múzeum). Magi és Milla című drámája 2019-ben elnyerte a Napút nívódíját. Kolozsváron él.

Gabi Eftimie költeményei

élettani vers

a nyírfa el van szurkálva bizonyos helyekre az erdőben
szisztematikusan
a sarki vöcsök elindítja fémes
hívósikolyát – hallatszik a tavi hangszóróból
lehajolok inni a fekete forrásvízből
és akkor érzem
a jeget a gyomrom legmélyén
a hajóhídon túl egy narancs autóbusz
bezavar a tájba
egy baráti test melegsége sugárzik
felém egy üzenetből

 

exotic strawberry pineapple

problémáim vannak a koherenciával
az a lágy cseresznyefa itt trónol az udvar
közepén és ez
még elmozdít egy réteget
nem vettem észre, hogy összeszorítottam a fogamat
hogy az álkapcsom
összeszorult
főzök egy könnyű teát erre az esőre
szétporlik a kezemben a pénz amire nem dolgoztam rá

 

Száva Csanád fordításai

 

Gabi Eftimie 1981-ben született. 2011 óta a svédországi Malmöben él. Kötetei: ochi roșii polaroid (Vinea, 2006); Nordul e o stare de spirit (Charmides, 2014). Sputnik în grădină (OMG, 2020) Utóbbi kötetéért 2021-ben az Observator cultural díjára jelölték. Verseit eddig német, svéd, angol és magyar nyelvre fordították le.

 

A fordítóról:

Száva Csanád író, költő, műfordító. A BBTE-n filozófiát hallgatott, 2014-ben PhD-t szerzett ugyanott. 
Versei, prózái, meséi, műfordításai megjelentek egyebek mellett a Helikonban, a Hídban, a Napsugárban, a KULTer-en, a Versum-on. Kötetei: Nyomhatározó (2017), Pixelekre hull (Prágai Tamás-díj, 2020). 
Verssel és műfordítással több fesztiválon és írótáborban vett részt (FILIT, Poezia e la Bistrița). 
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. Kolozsváron él.

Rose Ausländer: Prut

Csörögnek a kavicsok a Prutban
múló mintákat vájva a
talpunk alá

Nárciszok fekszenek a víztükörben –
saját karjainkban vagyunk

Az éjszaka betakarja a szelet
a meder telve halakkal –
Hold-aranyhal

Pajesz susogása:
a rabbi kaftánban és strájmliban
haszidok veszik körül boldogság a szemekben

Madarak – nem ismerjük
a nevetek a rikításotok
csalogatva és ijesztgetve
készen állnak a tollaink
követünk titeket
a kukoricásba
a düledező zsinagógához

Mindig vissza a Pruthoz

Tutajok
(erdőből vagy szentjánoskenyérrel?)
leereszkednek a Prutvölgyön

Miért siettek
és itthagytok minket
egyedül
a kövekkel?

/Száva Csanád/

 

Rose Ausländer (1901–1988) Fontosabb kötetei: Der Regenbogen (’A szivárvány’, 1929), Blinder Sommer (’Vak nyár’, 1965), Mein Venedig versinkt nicht (’Az én Velencém nem süllyed’, 1982). Csernovicban született, német nyelvű zsidó családba. 1921-ben későbbi férjével New Yorkba vándorolt ki, a harmincas években Bukarestben telepedett le, majd ismét Csernovicba költözött, 1967-ben Nyugat-Németországban, Düsseldorfban telepedett le. Németül és angolul is alkotott.

(végső soron); (elgondolkodok)

 

(végső soron)

a szoba négy falán ugyanannyi kép mindig ugyanaz
ha legörgetem az üzenőfalat ugyanazok a képek
az arcok végigfutnak a két képernyőn
az egér végigfut a gombokon és az arcokat keresi
megtalál egy-kettőt és egy-kettőre pár-
beszéd lesz az arc meg-megáll a kép-
ernyőn a kicsin is meg a nagyon is nem
tudom nem számolok csak bizonyos órákat de már egy
ideje várom a hívásod ahogy itt ki-
bámulok a két ablakszemen és látom a négy ég-
táj fáit mindegyiken függönyök de
még rügyeznek leveleket nyitnak
egyik nap után a másik és én látom ugye
hogy mindig egy újabb napot látunk meg végső soron

 

(elgondolkodok)

elhúzom a függönyt
egy sereg fekete ragadozómadár
elgondolkodok
eszembe jut sereg halott gond-
olat
behunyom szemem

 

(Illusztráció: John Gerrard Keulemans: Kokako and koka)

Cosmin Perța: Forróság (Arșița), részlet

Forróság

1.

Teofil a köd miatt bújt elő viskójából. Pár napja a dombokra sosemlátott színű köd ereszkedett le, mályvaszínű köd.  Bundáját a csuhájára húzta és kiment, hogy jobban megnézze. Tényleg mályvaszínű volt és sűrű, messziről lehetett érezni a szagát. Nem, nem olyan szaga volt mint a víznek, mint ahogy arra számított, hanem rózsaillata volt. Ha felmegy arra a dombra, ott, elég jól látja majd onnét a falut. Tudta, nincs ahogy lásson bármit is ebben a ködben, mégis felment. Semmit nem lehetett látni, ahogy erre számított is, de a falu felől mégis hallatszott valami zúgás, mintha valami motorok tízesével egyszerre bőgnének fel. Keresztet vetett és arra készült, hogy visszatér a viskójába, amikor meghallotta és később látta is felfele menni a domboldalon.

            Egy tízéves kislány és egy nyolc körüli kisfiú, akit a lány inkább vonszolt, mint vezetett, őket látta, ahogy sírva felfele kapaszkodnak. Csupa sárosak voltak, kis kezeik és arcuk tele voltak horzsolásokkal és csukladozva szipogtak. Eléjük ment, a kisfiút ölbe vette, a kislányt kézen fogta és megkérdezte: mi van veletek? De ők tovább sírtak. Erős trágyaszaguk volt, trágyás volt a hajuk és a ruhájuk.

            Elvitte őket a viskóba, belefújt a szénbe, hogy kicsit kapjon lángra a parázs, rádobott három krumplit, és ugyancsak a parázsra tette a tábori fazekat, amelyikbe egy kis forralt csicsókát töltött. Adott belőle a gyerekeknek, hadd egyenek, adott nekik egy-egy almát is, aztán lefektette őket az ágyára és betakarta a báránybőrökkel.

            Meggyújtott egy gyertyát, keresztet vetett az ágy fölött és azt mondta egy ördöglánynak: maradj itt és vigyázz rájuk, én megnézem, mi van a faluban.

2.

A semmiből került elő, hideg és esős november volt. Először a köd jelent meg. Egy mályvaszínű köd, amilyent még senki sem látott azon a vidéken. Ez a köd beszivárog a lelkedig, megbabonáz. Nem sok ideje maradt ezen gondolkodni, mert pár órával a köd leszállta után megjelentek az első páncélosok. Utánuk jöttek, a földet mindenhol feltúrva, a tankok, hátrébb pedig a ponyvás teherautók, katonákkal telezsúfolva.

Amikor Teofil kiért a falu végére, látta ahogy a katonák felrakják a teherautók utánfutóira a dózerek tolólapjaival a halottakat. A hegyről, fentről, az erdő széléről be lehetett látni a falu központjában levő térre. Ezelőtt pár órával még ott helyezkedtek el a mesterlövészek. A tér ki volt világítva, a dózerek végezték a dolgukat, minden csendesnek, rendezettnek tűnt, tökéletesnek. A falu központjában még lehetett látni a huzalokat, amelyekre a száznegyvennégy gyereket felaggatták, és látni lehetett, ahogy alattuk pár tucat kutya bezabál valamiket, amik kígyókhoz hasonlítottak. Kitalálva, hogy mik is lehetnek azok a kígyók, Teofil megtántorodott, és lábai becsúsztak abba a bokorba, amelyik mellé elbújt. A falu felől azonnal rászegeződött egy reflektorfény, és kiabálás, meg kutyaugatás hallatszott. Teofil elszaladt.


3.

Amikor az ezredes kiszállt a páncélautóból, a falu már biztosítva volt. Halkan, tagoltan és nyomottan beszélt. Az ezredes azt üzeni, hogy itt egy ideiglenes tábort állítunk fel, mondta a tolmács. Az ezredes azt mondja, hogy szeretné, ha békében és egyetértésben élnénk egymás mellett, de ha ellenségeskedéssel vagy ellenállással találkozik, mindenki büntetést kap. A tolmács rekedtes, vastaghangú hadnagy volt. Háta mögött a harckocsiknak támaszkodó katonák máris a legtörékenyebb lányok fele leskelődtek.

Teofil felszívódott az erdőben, nem akart sem közeledni, sem távolodni a domb tetejétől, nehogy az üldözőit a kunyhó felé vezesse. A mályvaszínű köd sűrű volt és elfedte az erdő neszeit, de még így is hallotta, ahogy az ágak recsegnek az üldözők lábai alatt. Egy farkaskutya érte utol. A nyakához ugrott, de Teofilnak még volt ideje a karját reflexből előrelökni, de a kutya fogai mélyen belevágtak a húsba, már próbált is darabokat tépni belőle. Másik kezével megragadta a kutya nyakát, hogy megfojtsa, de ez vergődött, morgott és továbbra is szaggatta a húsdarabokat abból a karból. Kegyetlen fájdalmat érzett, térdre esett, majd párat höngörgőzött, amíg aztán valahogy talált egy éles követ. Párszor ütött vele, a kutya fejét addig püfölte, amíg lazult kicsit a fogak szorítása. Háta mögött az üldözők kiáltoztak, kiáltották a kutya nevét, már nagyon közel voltak, kevesebb, mint száz méterre, de nem látszottak ebben a sűrű ködben. Felkelt és ismét futásnak eredt. Mindkét karja csupa vér. A jobb karja teljesen szét volt tépve.

Száva Csanád fordítása

Cosmin Perța (1982) költő, író. A kolozsvári BBTE-n hallgatott filológiát. Számos esszé-, novellás- és verseskötet szerzője. 2012-ben az év fiatal román regényírója. 16 nyelvre fordítottak le munkáiból. Fontosabb könyvei: Anisia si uneltele fermecate; gyerekkönyv (2021), Teofil şi câinele de lemn; regény (2012), În urmă nu mai e nimic; regény (2015), Arșița; regény (2019), utóbbi három alkotja a Teofil-trilógiát.

Kép: V. Van Gogh

(yellow mittwoch); (házsongárdi temető – november)

 

(yellow mittwoch)

– én úgy
vagyok
hogy az emberek nekem minden-
féle színűek – ja
de nem arra gondolok
hogy feketék vagy ilyenek
hanem vegyük az esetét
például a legjobb barátomnak
meg barátnőmnek nekik
olyan színeket adok amilyeneket a nyom-
tató kever az alap-
színekből
így ez a barátnőm szinte falfehér
de úgy inkább a szürke felé a színe ha elér
ja a színe egész világos és a –
mondjuk –
quasi dark között van
de komolyan
ez a barátom is meg olyan kakaóbarna
és kávébarna között
hogy pontosan miért azt nem tudnám
megmondani
csak arról beszélek hogy van pl. egy szín
amit felold ami
történik közöttünk
akkor már ami régebben igazibbnak tűnt
az hirtelen eltűnik
ilyenkor – akár a gép – lefagyok
és az átlátszó hangulatban
keresem vagy pontosabban
keverem
az új színeket
így jönnek: a fekete péntek és
a blue monday mellé mint valami színes mundér
– tehát e mellé a yellow mittwochok és
a magenta sábeszek
és velük a key emberek és
azúr úrhölgyek
már nem is tudom hogy én színezek
vagy ők maguktól ilyen színesek
felütök egy beszélgetést mint könyvet
s a színtévesztéstől röhögve könnyez
a barátom s azt mondja: a barátnőd
fekete humora itt visszhangzik
akár valami réges-régi anziksz
mesterkélt színei a rossz ízlésben
s végleg feledésbe merül éppen
– és mire jutottál végülis?
– hogy lehet nekünk színek nélkül is
csak egy kis humor meg hogy képzelőerő
és máris készen áll a színkeverő
te hátradőlsz és szépen csak várod
hogy kijöjjön a gépből a hű másod
yellow mittwochban magenta sábeszben
hét közepén vagy sosemvolt ünnepen
mindent elfogadsz és mindent felülírsz
– a színskálára jól figyeljünk – please

 

(házsongárdi temető – november)

fekete levelek
feledésbe hulló erezettel
fehér-sötét feliratok sötét-fehér
kövek
halványodó fényein
kihunyóban a nap a lombok között
a ködben a
sárga-fehér ködben
felgyúlóban a fehéres-sárgás gyertyák
és vérvörös kihunyt gyertyák
mint elhulló hajszál –
és ütőerek
rajzolgatják az ös-
vények erezeteit
dőlnek a fák az ösvények fölé
szégyenkezve és
levelek nélkül
meztelenül az ágaik
rajzolgatják a dől-
ést düledezést
sápadt kövek dőlnek a sár felé
mintha szégyellnék az alá-
hullásukat most pár pillanatra megálltak
de lekerülnek a fekete levelekhez egy-
szer s ahogy megkeserüljük a kripta
előtt kiderül egy lombhalmaz titka
és a fa-
levél értelmetlenül száll
amíg a sírásóknál áll a bál
ruhájuk piszkos és fekete
amilyen a fák földre hullt levele
csak a sárga és vörös falevelek táncba
hullása látszik s megtelik valami szennyel az ösvény sánca
s meglátszik megjelenik némán a homlokod ránca
mi beszélgetünk mert némák vagyunk
a szemünk
fekete mint a nyugalom
a vörös napszentülte után

 

(Illusztráció: Remedios Varo: Allegory of Winter)

Sorin Gherguț: tizenegyes

(részlet a Jegyzetekből)

Hívnak, hogy rúgjak egy tizenegyest. Egy autó elvisz a reptérre. A repülőgépen megzsibbadva ülök és nem is tudom mennyit tartott a repülés – 2-3 óra? 4? több? – egy másik autó vesz fel, hogy elvigyen a stadionhoz. Amíg megyünk, beöltözöm, hogy időt nyerjek – cipő és rövidnadrág – maradok abban a trikóban, amelyik már reggel óta rajtam van, az ing alatt. Amikor megérkezek, a pálya üres, a nézők elmentek. Amikor épp azon gondolkodom, mit lehetne csinálni, látom, hogy jön a kapus valahonnan a kapu mögül, cigivel a kezében, még szív egy slukkot, aztán eldobja. Tudom, hogyan kell tizenegyest rúgni. Erősen, vinklibe, a kapusnak semmi esélye. Régóta nem értem labdához, de nem kellene gondot okozzon. Tényleg, hol lehet a labda? Itt van, az egyik kispad alatt volt. Odamegyek, de barátom, ez olyan, mint a Múlhatatlan ifjúságnak ifjúsága című mesében. Ahányat csak lépek, úgy megy is el az erőm mindig. Amikor odaérek a kispadhoz, alig lélegzem, le kell ülnöm.

Száva Csanád fordítása

https://www.lyrikline.org/en/poems/penalti-10600

Sorin Gherguț 1973-ban született Bukarestben. Költő, műfordító. A Marfă (Áru) című antológiában olyan szerzők társaságában jelentetett meg verseket mint Svetlana Cârstean, Cezar Paul-Bădescu, Răzvan Rădulescu, T.O. Bobe. Kötetei: Time Out (Editura Timpul, Iași, 1998), Orice. uverturi și reziduuri (Bármi, nyitányok és hulladékok) (Editura Pandora M, București, 2011), Trei (Három) (Editura Vellant, 2016.) Verseit cseh, svéd, török nyelvre is lefordították, német fordítója Eva Wemme. William Burroughs, Charles Bukowski, Paul Auster és Bob Dylan Tarantulájának fordítója.

Illusztráció: Paul Klee