Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) A kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei és prózái megjelentek a Napútban, Hídban, a győri Műhelyben, a KULTer-en, a Zempléni Múzsában, az Irodalmi Jelenben, a Szőrös kőben, a Hitelben, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban valamint más lapokban, portálokon és antológiákban. Többször is nyert különböző irodalmi pályázatokon, 2016-ben a Napkút kiadó Cédrus-pályázatán a kiemelt díjazottak közé került. Rendszeresen közöl tanulmányokat, recenziókat, főként filozófia tárgyú kötetekben és szaklapokban (Többlet, Erdélyi Múzeum stb.). Tagja az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaságnak. Kolozsváron él.

(kettős haiku); (városkép korán)

 

(kettős haiku)

álmából arra
ébredt hogy olvas: talán
inkább álmodik

álmában talált
egy verset de mikorra
fölébredt már nem

 

(városkép korán)

a város ébredezik
a madarak csiripelnek
az autók tülkölnek
az emberek ricsajt csapnak

az emberek tülkölnek
az autók csiripelnek
a madarak ricsajt csapnak
a város felébredt

 

(Illusztráció: Privedentsev Gennady: Surreal city on the water)

(a kirándulás végigjárása)

 

Ad notam Nemes Nagy Ágnes

 

nem találod a csatlakozót
pedig a nap szépen süt
a nikkel a föld alatt van
a levelek fénye eljutott az íriszhez

a csend megdobogja
a dob hártyáját
és mint a szárny
olyan áttetsző és vízérzékeny

a csobbanás megtalálja a sarat
égő csikk szeretkezik
a széllel és meztelen
marad a fa

a gondolatlanság
szurkálása: olvassunk bele
egy könyvet ide és
egy másik erdő jár a fák közt

 

(Illusztráció: Váradi Gyöngyi: Round forest)

(a napok)

 

szívesebben kezdené vasárnappal
ilyenkor érzi a harangszót – nem temetésre hívás
kezdhetjük ha már a hétfőt lesajnálja a nagyvilág
és feloldódhat majd a köznapiban
mint vitamin a csapvízben
a keddet teszi a hét első napja helyébe
de így a kedd nyakában a hétfővel  mászik
belevágjunk a közepébe mondhatná ha tudja
mi van ma szerda
a péntek mindig beelőz
egy napot mint a nagycsütörtök
olyan ez a keresztben álló körforgás
a hétvégét egybevonja kivonja és levonja heteli
napnyugtával nem gyújt egy gyertyát

 

(Illusztráció: Olafur Eliasson: The Weather Project (2003))

(házi szonett)

 

lakrészünket béreljük és lakásnak
hívjuk ablakai vannak az egyikhez
verebek járnak akik ugye nem vetnek
galambokat szeretnénk
etetni a konyhai morzsából
az ágakat nézegetjük
és a függönyök meglebbennek
szeretjük ha bejön kintről
a szell-
ő vagy legyen az vihar és hallgatjuk sokáig a csendet
a lombok és a csillagpor hullámzását
figyeljük meg bár messze a tenger
idehallatszik a zene
mint csigaház spiráljának egyik végéből a másikig

 

(Illusztráció: Dima Filatov: An Altar of Birds. The Sparrow is static)

(mosogató)

 

minden egyes napnak
minden egyes étkezése
után
ugyanazokat az edényeket
mosogatják el magunk
után
ugyanazokat a
tányérokat tüköraljukra nézve
ellenőrizgetve a kis porcelán bögrék füleit
s hogy rájuk nézve
mennyi az hányadán állnak ha eltörik egy
nagyobb edény nagyobb
baj nem lehet – mondjuk
a kagyló tükörképének
ha már előttük a mindennapi világos
levesükből a combok aranyra sült íveit
feldicsérték és felvették a cica
kötényt nehogy kiessenek
a szerep – tudod és ízlelik az asztali
ima mélyét a lábos mutatja nekik hogy
hányadán is állnak
visszaöklendezik a kipotyogott szavakat és
visszanyelik a csúnyább lerágott csontokat
újabb jó étvágyat kívánnak
a döglött állatnak is van egy élete – ezt
még jegyezzük meg
mielőtt elmaszatolnák ezt a
papírt és gyújtsd meg a tüzet életem

 

(Illusztráció: René Magritte: Jeune fille mangeant un oiseau [Le Plaisir] / Girl Eating a Bird [Pleasure], 1927)