Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) A kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei és prózái megjelentek a Napútban, Hídban, a győri Műhelyben, a KULTer-en, a Zempléni Múzsában, az Irodalmi Jelenben, a Szőrös kőben, a Hitelben, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban valamint más lapokban, portálokon és antológiákban. Többször is nyert különböző irodalmi pályázatokon, 2016-ben a Napkút kiadó Cédrus-pályázatán a kiemelt díjazottak közé került. Rendszeresen közöl tanulmányokat, recenziókat, főként filozófia tárgyú kötetekben és szaklapokban (Többlet, Erdélyi Múzeum stb.). Tagja az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaságnak. Kolozsváron él.

Mina Decu költeményei

 

57.

ülsz egy konyhában
és arra gondolsz hogy soha nem érkezel meg a vershez
ahhoz a vershez
hogy minden kifordítva van
és ez a kifordítás nem költői ahogy te mondod róla
egy félrecsúszott költő hivatásával
elszúrhatod a sorok között az irányt
amelyekből sose lesz vers
leégve egész a hamuig
nem tudsz kifejteni még egy szikrát sem
ez azt jelenti hogy bukfencekbe törd bele a nyakad
és ne halj meg
és ne fulladj meg
és ne folyjon vér
és hogy ne tudd elmondani senkinek hogy ez mégiscsak súlyos

 

58.

nem húzod be a kezed
a koncentrikus körök közepéből
nem lélegzel
nem mozdulsz
nem árulnak semmit itt
tovább mehetsz
de holnap nem mondod el senkinek hogy is kerültél oda
hogyan úsztad meg
hogy voltak nálad edények
hogyan remélted hogy szerencsésen a felszínre érsz
azt várod hogy a zacskó felemelkedjen és felegyenesedj és elmenj

66.

márványdísz és haláltánc
– ez áll kiírva
a talán kartonból hajtogatott kocsma bejáratánál
mi állíthatna meg hogy bemenjek
kérdem magamtól a bolondok színházára gondolva
csak a bolondoknak szól
nincs is mit itt elől itt a párkány alatt
becsoroghatnék
egy korai groteszk ünnep
leülnék a pulthoz és kérnék vigyorogva egy vodkát
magam alá csípett lábbal
elővennék egy pisztolyt a hátizsákból
elkezdeném szétszedni a pulton
a bárpincér szeme láttára
és pár ott üldögélő alkoholista szeme láttára
akik azt hinnék hogy álmodnak
mindig ez jön hogy így csináljam mikor nagyot dobbantanék
olyan mint egy műtét a boncolás előtt
így érezhetem a dolgok csontvázát
hogy átvegyem magamnak és aztán kiszabadítsam
teljesen
egy végső szívesség
legfőbb jó
a bárpincér elém teszi a poharat
tölteni akarna
kérdi hogyan kérem
hallom hogy visszatér az élet
és kezdem visszaszerelni a pisztolyt a helyére meg mindent
nem
válaszolok
fizetek és vele a halántékon jövök ki anélkül hogy innék valamit

Száva Csanád fordítása

 

Mina Decu filozófiát hallgatott a Bukaresti Egyetemen, költő, műfordító. Desprinderea (Kibontakozás) című, a Charmides kiadónál megjelent kötetével elnyert két fontos díjat: Az év fiatal költője 2018-ban, Eminescu-díj. Dolgozott már tanárként és könyvkereskedőként, jelenleg Roberto Bolaño írásait fordítja.

 

 

dream

 

angolul szoktam álmodni és
újlatin meg ismeretlen nyelveken
dream on – egy elfelejtett sláger tért
vissza hogy ismeretlen világokhoz
vigyen vissza
dallama valamelyik anya-
nyelveméhez hasonlított
íze valamelyik
újgörög tengerparti szélhez
az irish-om abból az álomból belefolyt a
sweet dreams feliratú bögrémből a
sós tengerbe a hullámok hozták s vitték
ahogy egy visszatérő álomban
angolosan távozok

 

Itt olvasható: Száva Csanád, Pixelekre hull, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2020.

(Illusztráció: Colette Raker: The Dream, 2014)

Grigore Vieru: Te, kedves hársom

 

/Dragă o, tee/

 

Te, kedves hársom, édes illatom,
Szájadnál kis asszony, deréknál menyasszony,
Te, kedves hársom, édes illatom,
Szájadnál kis asszony, deréknál menyasszony!

Csorog a forrás, kél búzatábla,
ott ahol ösvényt vert az asszonynak lába.
Hullámzó vágyak, mint fű a dombon –
Lehet, hogy dicsér, lehet hogy korhol!

Hullámzó vágyak, mint fű a dombon,
Lehet, hogy dicsér, lehet hogy korhol!

/Száva Csanád/

 

 

Grigore Vieru 1935-ben Pererîta faluban született (Moldvai Köztársaság). 2009-ben, autóbalesetben halt meg. 1988-ban Andersen-díjjal tüntették ki gyermekirodalmi írásaiért. Fontosabb kötetei: Duminica cuvintelor, (Szavak vasárnapja, gyerekversek, 1969), Metafore albastre (Kék metaforák, 1989).

Bélyegkép: Gustav Klimt

 

Rose Ausländer: Prut

Csörögnek a kavicsok a Prutban
múló mintákat vájva a
talpunk alá

Nárciszok fekszenek a víztükörben –
saját karjainkban vagyunk

Az éjszaka betakarja a szelet
a meder telve halakkal –
Hold-aranyhal

Pajesz susogása:
a rabbi kaftánban és strájmliban
haszidok veszik körül boldogság a szemekben

Madarak – nem ismerjük
a nevetek a rikításotok
csalogatva és ijesztgetve
készen állnak a tollaink
követünk titeket
a kukoricásba
a düledező zsinagógához

Mindig vissza a Pruthoz

Tutajok
(erdőből vagy szentjánoskenyérrel?)
leereszkednek a Prutvölgyön

Miért siettek
és itthagytok minket
egyedül
a kövekkel?

/Száva Csanád/

 

Rose Ausländer (1901–1988) Fontosabb kötetei: Der Regenbogen (’A szivárvány’, 1929), Blinder Sommer (’Vak nyár’, 1965), Mein Venedig versinkt nicht (’Az én Velencém nem süllyed’, 1982). Csernovicban született, német nyelvű zsidó családba. 1921-ben későbbi férjével New Yorkba vándorolt ki, a harmincas években Bukarestben telepedett le, majd ismét Csernovicba költözött, 1967-ben Nyugat-Németországban, Düsseldorfban telepedett le. Németül és angolul is alkotott.

Rose Ausländer költeményei

 

Csodálkozva  /Verwundert/

 

Amikor az asztal kenyér illatát árasztja
terítve eper kristály bor

gondolj a füstből álló szobára
alak nélküli füst az egész

Nem vette még le
a gettóköpenyt

ülünk itt az illatozó asztalnál
csodálkozva
hogy itt ülünk

 

Izrael /Israel/

Vissza
a jövőbeli
énhazámba tehazádba

Itt
a kő neve
cédruscitrom

Felejthetetlen
acélos testvérek
elfelejtettek aludni

Ne gyere a tejjel-mézzel folyó földre
gyere
tövishez most

Lázadó vidéken
megbízható őrök
ültetnek
állandó álmot

Gyere
vissza
a tövisek zöldülnek

nedűt
a kőből
fakaszt
Mózes fia

/Száva Csanád fordításai/

 

Rose Ausländer (1901–1988) Fontosabb kötetei: Der Regenbogen (’A szivárvány’, 1929), Blinder Sommer (’Vak nyár’, 1965), Mein Venedig versinkt nicht (’Az én Velencém nem süllyed’, 1982). Csernovicban született, német nyelvű zsidó családba. 1921-ben későbbi férjével New Yorkba vándorolt ki, a harmincas években Bukarestben telepedett le, majd ismét Csernovicba költözött, 1967-ben Nyugat-Németországban, Düsseldorfban telepedett le. Németül és angolul is alkotott.

(tengert)

 

a tengert nem érdekli
a kékség szokásos árnyalata
a sóízű csókok a
napolajszag és a gíroszhús keveréke
sem a bőröd minden
részletét megtapintó víz
nem a hullámok morajának
átszüremlése a nyelvek bábelén
– van valamilyen viszonyom
a tengerrel?
vagy ez nem kérdés?
válaszolok a hullámok-
ból egy alkony-
szín-bor mellett vagy után

 

(Illusztráció: Rasher (Mark Kavanagh): Reflections (2011))