Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) a kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei, prózái, műfordításai és gyerekversei megjelentek a Hídban, a KULTeren, A szem online folyóiratban, az Irodalmi Jelenben, a győri Műhelyben, a Versumban, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban, a Zempléni Múzsában, a Parnasszusban, valamint más lapokban, portálokon és antológiákban, de elsősorban a Napútban. Angolul is alkot és publikál, fordít románból, németből, angolból. Rendszeresen jelennek meg tanulmányai és recenziói filozófiai folyóiratokban (Többlet, Erdélyi Múzeum). Magi és Milla című drámája 2019-ben elnyerte a Napút nívódíját. Kolozsváron él.

Ioana Tătărușanu költeményei

 

Lehetetlen klónozás

 

Istenem, egy olyan világra hoztál, amelyik az imádság új módozatait találja ki
hogy elérjen téged. A normatíva-rendszer, az előírások, a szigorú reggeli zabkása tejjel,
és a jól teljesítő talponállós ételek átalakították lelkivilágunkat, rothadt,
puha kopoltyúkkal lélegzünk. Én nem kértem tőled műanyag dobozokat
vagy sztaniolt, a vízen úszó vendéglőket, a felfüggesztést, a felúszás másodpercétől
én egy módszeres elmét kértem, amelyik képes olyanra mint mondjuk a paranormális szövetek, gobelinek
és az édes borok, szerető emberekkel és a csend.
Istenem, ezért vigyél el Bandi bácsi kocsmájához és felejts ott
amíg már összetéveszthető leszek a hellyel, ott van a Bergenbier sátorlap és a cement, hogy higgyen nekem
városra férjhez ment lánya, akinek már gyereke van, és nem engedik be a szülői házba.
Így lehet ez azok után a napok után, amikor lehetnék a felesége, nézd csak milyen nagy lettem, és nem tudok
szinte semmit sem a testi fájdalmakról.  Ökölnyi bogot akarok növeszteni a koponyámban
miután évek múltán jobb kezemet a fejem alatt tartottam és a a balt meg köröttem.
Istenem, ebből az életből csak az örömöt tudom megtanulni, és attól félek ez nem elég.
Úgyhogy változtass át, ne takard el az arcomat, lehetek egy ingázó bakancsa által széttaposott zuzmó.
Fentebb ezt magyaráztam, hogy megelégedek a vidéki élettel. Vagy változtass egy magas üveg-tömbházzá
amelyet a titkárnők körömágyukkal fényeznek, vagy egy dísznövénnyé, amit senki sem vesz észre,
egy magányos hegyi kastély párás kovácsoltvas szerkezeteivé, vagy valami bőrének egy darabkájává
Istenem, vagy mindent vagy semmit, mert fáradozok. Csak itt ne hagyj, ahol mindenki
különböző nyelveken imádkozik, különböző egyházmegyékben más-más kiáltások és biztatások – mert én itt
tudok csak örülni, és ez sohasem elég.

 

Gyógyír egyszerű embereknek

 

el akarom hinni neked, amikor azt mondod,
egyetlen csupor levendulatea
ellazítja az izmokat, és lassan elaltat.
ma már tudom
hogy örökre elveszítettem az állásomat,
az elköteleződés és az öröm nem elég, hogy fenntartsa
az elmét, amely elszántan foglalkozik
a nagysággal.

aki vár rám, aki vadászik rám,
az lássa el a szívet vérrel és a lábat vízzel,
karmaimtól kapjon el a szárazon,
hasznavehetőségem csöpögjön minden testnyíláson,
aztán egy ököl ragadjon meg.

el akarom hinni neked, ha azt mondod,
hogy nincsen vége napjainknak,
és ha még nem jött el az éjszaka
íme a bölcsődalom.
szerveim ragyognak a sötétben,
a holddal, félholddal, és a csillagokkal
egy újszülött szobájának falán.

hosszú ujjak
hívnak, és megmutatják
az ágyat, amelyben nap mint nap
fáradt nők sarkukat érintik,
együtt szépítkeznek és elszárad virágokkal,
érintik arcukat,
gyönge fény mellett teát forralnak,
nedves zsebkendővel ápolják a párjukat
kikerülve a betegség gödreit.

a város melletti erdőben jártunk,
a tüzek megnyugtatták a gyökerekben levő emlékeket.

 

Ifjúkori végrendelet

A fiatalon elhunyt költők életrajza
egy sor lehetőségről beszél a pályájukkal kapcsolatban.
Ha a családtörténet mellettem szól,
pár évet könnyen meg lehet menteni,
és lemondások meg viszályok között vígan hajtok előre.

Anyám felől marad egy bejelentett öngyilkosság bátorsága,
a maga szomorú kegyességével, szemüveg és kopaszság,
amit sosem magyarázott meg senki, úgyhogy
egyedül kapargatom össze a történetet, ahogy román falvakon kelek át autóban ülve,
az utcákon iskoláslányok és nénik járnak, és nem tudnál különbséget tenni közöttük,
és temetők az oldalban – egy olyan kartográfiai struktúra,
egy földi út- és hídszerkezet, amely alatt
műanyag szegfűkoszorúk a tisztaság és erényesség illatát árasztják.
Főként ott van ez, ahol egy igazhívők által kitöltött lista az örökkévalóság
bizonyságát ígéri, ami pedig a többieket illeti, szánhatjuk szegényeket.

Apám felől kapom az egyke vidámságát,
és számos lehetőséget az életben, ami halhatatlanná tehet egy férfit.
És a szerelmet, amelyik nem létezett mielőtt fel nem találta volna –
ő az a lélekkel telt agyagmadár, amelyiken keresztül a gyerekek megérthették Jézust,
de ugyanakkor egy pokoli és prófétai kürt, amelyik őrzi nyugtalanságomat nap nap után.
Az ő rendszereiben nem hallani halálról,
az iskolában arra neveli a gyerekeket, hogy hasonlóan viselkedjenek mint ő,
a gyerekek meg csak felfognak valamit boldogan bólogatva.

De ha eljön a halál, részvételésekről és előzményekről kérdezi őket
végtagjaikat simogatva. A gyerekek a nyelvükkel vetnek keresztet,
és újjal mutogatnak az apára.

Az életet kaphatjuk is, és mehet így nagyapától és nagyanyától.
Ott, lám, egy römitábla, szélüknél megsárgult figurákkal –
csak a temetési terítők maradtak fehérek.
Ezeket minden hónapban előveszik és ismét összefogják, hogy ne lepje be a por. Egy csendes szertatás,
csiklandozza, forgatja, kimossa a gyomrom ezt, és minden héten
egy újabb, ráncos, fekete foltos nehézséget vállra emelhetek.
Papírtasakba csomagolva, ezek a történetek, amiket elmeséltek,
avasodó terhekké válnak, menedéket találok bennük mint egy kápolnácskában,
kétségbeesve keresve a forrásokat.

Száva Csanád fordításai

 

Ioana Tătărușanu jelenleg egyetemi hallgató a Bukaresti Egyetem filológia szakán. Korábban az Alecart irodalmi folyóirat főszerkesztője, több jelentős költészeti fesztiválon vett részt, mint például: Poets is Transylvania, Poezia e la Bistrița. Jelenleg a Poesis International folyóirat és a Poetic Stand online folyóirat szerkesztője.

 

Ruxandra Novac költeményei

32 vaterland

A szegélynél a Hold fekete, majd kék csíkokra szeleteli a testet, vad energiák gyűlnek, és nyomják a mellkast, egy fémszalag és az éjszaka elvisz, elszállít egy ismeretlen melegfront felé.

Ki leszel holnap? Hogy jössz ki innen? Mint egy bizonytalankodó tinédzser, egy még egyensúlyban lévő ritkuló forma, egy kis ékszer gyöngyökkel? Vajon hogy jössz ki majd innen?

Most a test kitölti a teret, felemészti. Emlékszem még a bükki kis fürdőre, valamikor tinédzseréveimben, enyhe vágások a csuklón, minden, amit csak tudtam csinálni, amikor egyedül voltam, és a koncentrálás egyetlen módja. Semmi szilárd a szobán kívül. A kép, a hang szigorú, éles, nem ér el már hozzám.

Emlékszem, ahogy vörös lett lassan az ég a motorháztető fölött, amikor csak mi magunk utaztunk, vaterland egyetlen jó emléke, amikor hallgatott, és bármit is csinált, hátul maradt, és a körvonalak elmosódtak, csak annyit tudok, hogy majd egy alkalommal találkozunk.

A többi emlék a dupla emberekről és a blokkolásról, azok el fognak tűnni. Fiziológia lesz, ahogy már elkezdett az lenni, idővel szétválasztom ami az ő része és visszaadom.

33 mutterland

Mikor aláaknázták a szemközti épületet arra gondoltam, hogy igazából feloldották, pár óra alatt eltűnt, lehet, hogy pár perc alatt, már nem tudom, ott maradtam amíg vége volt, bénultan az autók között, valahogy bársonyos volt a szakító erő, mint valamelyik azok közül a bizonyos túlhevülési pontok közül amelyek akkor jelennek meg amikor álom plusz valóság stb.

Akkor valami vibrálás van, nevezzük energiának és hőnek, éppen azért mert hevülés zajlik, mint egy motorban vagy egy terepjáróban a mezőben, ahogy mindent szétzúz, a mellkasba csapva, egy fordított, savas bevágás.

Mikor megkérdeztem, mi történt velem csak annyit mondott, hogy beteges voltam, és túl kicsi, amiből azt lehetne érteni,m hogy szükségem volt erre a hőhatásra, egész életemben szükségem lesz rá, hibáztam amikor elektromosságról beszéltem, igazából hő az, amelyik szakít, mint amikor kibontasz egy régen becsomagolt holmit, ahogy azt régebben csináltam, ahogy egy öngyújtót simogatsz egy tartály mellett, ahogy kijössz dülöngélve egy házból amely elevenen felfalna téged.

Amikor megszólalt az a hang, amelyiket nem bírok,  amelyik az enyém, az igazi hang, amely hibásan körvonalaz, amelyik ellen csak gyors lehetsz, pontos és szelíd.

Amíg kialakul valami, a fájdalom kell működjön, lefektessen határokat, elektromosan kijelölt pontok, mint valami erőszakos nyájnak.

Azt hittem, hogy a fájdalom, vagyis az elektromosság minden, de ellene kell hasson a hő, minden pontosan működik, ez egy Battlefield, indigó és fúzió.

Amikor megkérdeztem mi van velem, valamiféle lapos történet ugrott elő, hideg, mint a kígyók, de lehetett volna igazából most is, amikor nem bír hozzám érni, a kezei hamisan szilárdak és megfagynak.

Emberként akartam rá gondolni, de maga az élet, menthetetlen.

Rá akartam gondolni és kijönne egy mozdulatlanság pár napig, ott, a repülőgépeken és vonatokon, egy vérfoltos ajtóval a végén.

Egy tojás, amelyikbe kést döfsz. Ugyanezt mondják a koponyatetőről. Felnőtteknél ez egy hirtelen kapott fegyver lehet, pár napos mozdulatlanság után, ami egy küszöbön zajlik, még egy kudarc, még egy sikertelen kiugrás. Aztán ismét alávetve, szétszedve egy baleset, érzelmi működésképtelenség. Fantom-halak telepe és egy darab szakadt háló a vízben.

10

 

A város kisugározza, szétszórja a fényt, az erdő elér a tengerig.
Eldöntöttük, hogy mi az, ami közös bennünk:

önutálat
állatok
szőke haj, undorítóan elszineződve
az út menti görbeségek
az utak igazából, a savval mosott, a bőrrel fedett utak
azok a hónapok, amikor eltűnik
a hasznos szerkezetek, mert elvisznek, messze
és otthagyjuk, majd szétrozsdáznak.

Felnőtté válásom után pár évvel, megértettem, hogy lesz nekünk
mindig is egy modern érzékenységünk,
mint tárgyak, amelyek összeütköznek és eggyé válnak,
bőrük annyira áteresztő.

Száva Csanád fordítása

Ruxandra Novac 1980-ban született Fogarason, a Bukaresti Egyetemen hallgatott filológiát. Első kötete 2003-ban jelent meg ecograffiti. poeme pedagogicesteaguri pe turnuri (ökograffiti, tanköltemények. lobogók a tornyokon) címmel. Második kötete Alwarda címmel 2020-ban jelent meg. Németországban él.

 

 

 

 

Andrei Doboș: Szonett

Semmi, semmi szeretet és megpöccintem ezt a csonk virágot és némán lehull.
Későn majd, az őszi napon, az éjfél felé fordítom az arcom,
a termékeny dombok felé, ahol a napnyugta fényei kigyújtják a kert árnyait,
ahol a szüleink és az  ősök megtalálják a gyerekkorukat,
amely föld fáradalmai a nyomorúságosak és a szentek.
Semmi, semmi szeretet csak a parasztélet és békesség álma.
Magamba fordulva a föld moraja vagyok,
gyökerek rezgése és a város utcáin szétszórt darabkák.
Fataróként, a cipőm tele van földdel, ahogy megyek a szájam is tele van földdel.
Készen állok a nagy változásra itt vannak a fazekak és a csuprok, a zuzmók és az élősködők.
Az álmaidnak formalin- és sötétség-szaga van.
Utoljára jövök el hozzád,
hogy a melledre lapítsam fülemet, szeretet nélkül,
és hogy hallgassam még egy kicsit onnan bentről a tengert.

Száva Csanád fordítása

Andrei Doboș 1984-ben született Tordán. Hat verseskötete közül legfontosabbak a Spiro (2016) és az OMG kiadónál megjelent Carst (2020). 

Illusztráció: Paul Klee

Andrei Doboș: Érzések

az érzés hogy lakott vagy
és hogy valakinek táplálék lehetsz
mint valami tavaszi hullámzás amelyik eláraszt, a testedet.
Érzésed az, hogy megfulladsz vagy elhagytak, pedig nem ez történik.
Valami szent alávethetőség, amely felfrissít és gazdagít.
Magam széttörése.
A belső fény mozgása, amely kibontja az ész belső tartalékait, az
elásott, elfelejtett, az emlékezet mélyére hullt gondolatokat:
ahogy felfedi magát a fájdalom, a szégyen, a komplexus.
Érzésed az, hogy ismernek, szétszednek. Mintha erős
fénnyel világítanak rád. Mintha ott tartanának a fényben.
A szív széttörése.
Kegyetlen melankólia.
Növényi-, mértani- és hőalakzatok a mellkas tájékán.
Isteni érzés, ahogy ismered valakinek az izzómagját.
Érzésed a ajkak és a bőr ízével kapcsolatban.
Az elme egy formájának intuíciója.
A bálványozott és határtalan perverziók beragadásának sajnálata.
A szívek kettészakadásának sajnálata.
Érzésed a  határtalan szépségről, a megaláztatásról, érzésed az én
kimozdításáról – a magunk gondozásának holtpontjából.
Érzésed arról, hogy valami lelked van. Annak emlékéről, hogy valami lelked van.
A félelem hiánya.
A világ-csillogás felbukkanásának és kialvásának közvetlen ismerete.

Száva Csanád fordítása

Andrei Doboș 1984-ben született Tordán. Hat verseskötete közül legfontosabbak a Spiro (2016) és az OMG kiadónál megjelent Carst (2020). 

Illusztráció: Paul Klee

Andrei Doboș: Zavaros víz, füldugó, stb.

 

Kivesz a zsebéből egy kis üveg rumot.
Az ég madarai rajokban verődnek és szétszóródnak,
és a gondolatok melegséget keresnek,
hogy megkeményedhessenek.

Körülnéztem
és nem tudtam hol járok.
Láttam, ahogy egy kutya átmegy
előttem, szőre kifeslett.

Az ablakon át néztem
ahogy az égen a ház mögött
ott vannak a szél dagasztotta felhők –

Neked könnyű beszélni és utána
könnyű kivenni egy kis üveg rumot
letenni az éjjeliszekrényre és befeküdni az ágyba, elaludni
ásítani és elaludni.

Megyek, süllyedek, mások felé
akiket ismerek és ők ismernek engem
és nagyon, nagyon közeliek lesznek.

Száva Csanád fordítása

 

Andrei Doboș 1984-ben született Tordán. Hat verseskötete közül legfontosabbak a Spiro (2016) és az OMG kiadónál megjelent Carst (2020). 

Marin Mălaicu-Hondrari: Közeledés (regényrészlet)

 

 María

Egy szerelmes férfi kísértete bolyong Európában egy férjes asszony nyomában. Barcelonától Livornóig, Nápolytól Villefranche-sur-Mer-ig követett, mint egy árnyék, őrült román egy házasságtörő spanyol nő rejtélyes nyomain. Szerelmünk egybefonódott a tengerrel, a Kantábriai-tenger egy töltésével, hat horgonnyal, amelyeket ő az égen látott, és a Mediterrán hajókázásokkal. Amíg és a Tinto Brass Band-el elkápráztattam a közönséget, Adrian vonatra szállt vagy autóbuszba ült, vagy éppen lekésett egy gépet, mindig a nyomomban, hab és só nyoma, amelyik nem a partra vetődik, hanem épp ott kap életre. Ha a sétahajó késett, ő ott volt a kikötőben, cigarettával a kezében, ha pedig korábban érkezett a hajó, ő már ott volt a rakparton, sármosan beszélve.

Akár a fogadásoknál a szerelemben is szerencsére van szükséged, sok szerencsére és nekem, hála Istennek volt belőle elég. Persze, hogy a szerencsével versengett a balszerencse, de mindent összevetve azt mondanám, hogy végül a szerencse nagy előnnyel győzött. Az összevetésben benne van: kikötők, tengerek és láthatatlan városok, várótermek és szállodák, és mindenképp Erdély, amelyiket mindigis csak úgy tudtam elképzelni, hogy csupa erdőből és szakadékból és frivol nyugatias gondolkodásommal Drakulával asszociáltam. Nem számít. Most már tényleg nem számít. Részemről a Mediterrán kiszáradt és a Kantábriai tengert semmi sem különbözteti meg az Atlanti Óceántól. A Tinto Brass Band elnémult, a szobrokat, amelyeket Javierrel közösen készítettünk adják-veszik, egyesek tulajdonost cserélnek, másokat lehet, hogy már beolvasztották, ki tudja. Már nem fontos. Dönthettem, de nem tudtam volna másképp élni. Amitől a legjobban féltem, hogy azzá válok, az is lett belőlem: egyedülálló nő, aki megszabadulna az emlékeitől, mint ahogy egy csapat apró légytől próbálsz megszabadulni, csakhogy nem elég, ha gyorsítod a lépteidet, és közben legyezel.

Sok évvel azután, hogy meghaltam, a kísértetem visszajár majd Európa kikötőibe, a nyomodban lesz. Bizonytalan, férjes asszony nyomai, így mondta. Mindennek a teteje, hogy ezt nem egy európai kikötőben mondta nekem először, hanem egy észak-afrikaiban, La Goulette-ben, ami La Bocanada nekünk, spanyoloknak. Adrian kicsivel előttem érkezett és még meg tudta nézni Sidi Bou Said-ot, a halászfalucskát, amely az andalúziai falvak házaira emlékeztette. Ott, ahogy a halszagú kis utcákon bolyongott, kék-fehér házak között azt mondta magában, hogy ő három hónapja nem más, mint egy kísértet, amelyik Európa kikötőiben bolyong. A Mediterrán kikötőiben – javítottam ki én valamivel később, amikor öt órára elhagytam a hajót.

Ott ültünk egy taxiban Észak-Afrikában és a part fele tartottunk, valakinek a birtokára. Öt óra egy utcán átfutó nyúl sebességével. Aztán, mikor visszatértem a hajóra, írtam egy üzenetet Javiernek, hogy tudjon arról, hogy elindultam Barcelona felé, miközben kaptam Adrian-tól egy üzenetet, amelyben szép időt kíván. És máris ismét együtt voltam a fiukkal a Tinto Brass Band-ből, és ha volt kedvünk hozzá, akkor improvizáltunk, játszhattunk egy kicsit a hangszereken, ha pedig nem volt kedvünk, akkor nem. Amúgy is nemrég próbáltunk kívülről tudtuk a repertoárt, amelyet éjszakáról éjszakára eljátszunk. Néha ott volt a koncerteken a kapitány helyettese is. Neki köszönhetjük a szerződést. Egy alkalommal hallotta a produkciónkat Barcelonában és koncert után odajött hozzánk, hogy megkérdezze, érdekelne-e egy szerződés az MSC-vel. Azt hittük, hogy lemezkiadóról van szó. MSC, MSC ismételgettük, miközben a helyettes csak vigyorgott, és aztán tisztázta, hogy nem egy lemezkiadóról van szó, hanem egy cégről, amely luxushajós körutakat szervez. Előbb hallott minket a rádióban, és arra gondolt, hogy nem hangzik rosszul, amit hall, aztán elkapta egy lemezünket, hát igen az egyetlen akkori lemezünket: Tanga y otros bailes és a dalok, amelyek a lemezen voltak meggyőzték, hogy jók vagyunk. Úgyhogy nem maradt más hátra, mint hogy egy héten belül meghozzuk a döntésünket. Első körben egyetlen körútra szóló szerződést kaptunk, hét Mediterrán éjszaka, aztán, ha minden jól megy, és a helyettes semmi okát nem látta, hogy miért ne menne jól, akkor egy másik szerződést is aláírunk egy egész évadra, vagyis októberig. Nekem az a szerződés égi manna volt. Még azon az éjjel aláírtam a szerződést a körútra, és rögtön azután, hogy aláírtam fel is hívtam Adriánt. Három múlt tíz perccel nálam, nála pedig négy tíz perccel. Elmondat neki, hogy milyen hihetetlen esélyt kaptunk. Hallottam, ahogy kurrogtat az örömtől, és elfelejtette felét annak, amit spanyolul tudott és rágyújtott, és máris tervezgetett. De ünnepelni Javierrrel ünnepeltük meg. Úgy tűnt, hogy végre bejön az a pénz, amelyért már rég küzdöttünk. Összeraktunk egy listát azokkal a dolgokkal amelyeket még meg kell csinálnom, mielőtt hajóra szállnék, és mielőtt ő elutazna egy olaszországi szimpóziumra. Kifizetendő számlák, két makett Javier munkáihoz, az autó műszakiztatása, hívások, próbák, minél több próba a Tinto Brass Band-el.

Amikor Javiernek integettem a Barcelonából kifutó hajó fedélzetéről , nem tudtam mást csak azt, hogy hét éjszaka múlva, valószínűleg ugyanazon a rakparton Adriánnak kellene várnia és én integetek majd neki, de nem úgy, ahogy most Javiernek, még ha a gesztus ugyanolyannak is tűnik majd: feltartott jobb kar, jobbra-balra ringatózva, de nem, arra gondunk volt, ha ki nem mondott dolog is volt, hogy nem ismételjünk meg a másikkal kapcsolatos gesztusokat.

Száva Csanád fordítása

Marin Mălaicu-Hondrari 1971-ben született. Több regény és verseskötet szerzője. Apropierea (Közeledés) című regénye lengyel és spanyol fordításban is megjelent, Parking címmel Tudor Giurgiu
készített belőle filmet 2019-ben.

Illusztráció: H. Matisse