Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) A kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei és prózái megjelentek a Napútban, Hídban, a győri Műhelyben, a KULTer-en, a Zempléni Múzsában, az Irodalmi Jelenben, a Szőrös kőben, a Hitelben, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban valamint más lapokban, portálokon és antológiákban. Többször is nyert különböző irodalmi pályázatokon, 2016-ben a Napkút kiadó Cédrus-pályázatán a kiemelt díjazottak közé került. Rendszeresen közöl tanulmányokat, recenziókat, főként filozófia tárgyú kötetekben és szaklapokban (Többlet, Erdélyi Múzeum stb.). Tagja az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaságnak. Kolozsváron él.

(a kirándulás végigjárása)

 

Ad notam Nemes Nagy Ágnes

 

nem találod a csatlakozót
pedig a nap szépen süt
a nikkel a föld alatt van
a levelek fénye eljutott az íriszhez

a csend megdobogja
a dob hártyáját
és mint a szárny
olyan áttetsző és vízérzékeny

a csobbanás megtalálja a sarat
égő csikk szeretkezik
a széllel és meztelen
marad a fa

a gondolatlanság
szurkálása: olvassunk bele
egy könyvet ide és
egy másik erdő jár a fák közt

 

(Illusztráció: Váradi Gyöngyi: Round forest)

(a napok)

 

szívesebben kezdené vasárnappal
ilyenkor érzi a harangszót – nem temetésre hívás
kezdhetjük ha már a hétfőt lesajnálja a nagyvilág
és feloldódhat majd a köznapiban
mint vitamin a csapvízben
a keddet teszi a hét első napja helyébe
de így a kedd nyakában a hétfővel  mászik
belevágjunk a közepébe mondhatná ha tudja
mi van ma szerda
a péntek mindig beelőz
egy napot mint a nagycsütörtök
olyan ez a keresztben álló körforgás
a hétvégét egybevonja kivonja és levonja heteli
napnyugtával nem gyújt egy gyertyát

 

(Illusztráció: Olafur Eliasson: The Weather Project (2003))

(házi szonett)

 

lakrészünket béreljük és lakásnak
hívjuk ablakai vannak az egyikhez
verebek járnak akik ugye nem vetnek
galambokat szeretnénk
etetni a konyhai morzsából
az ágakat nézegetjük
és a függönyök meglebbennek
szeretjük ha bejön kintről
a szell-
ő vagy legyen az vihar és hallgatjuk sokáig a csendet
a lombok és a csillagpor hullámzását
figyeljük meg bár messze a tenger
idehallatszik a zene
mint csigaház spiráljának egyik végéből a másikig

 

(Illusztráció: Dima Filatov: An Altar of Birds. The Sparrow is static)

(mosogató)

 

minden egyes napnak
minden egyes étkezése
után
ugyanazokat az edényeket
mosogatják el magunk
után
ugyanazokat a
tányérokat tüköraljukra nézve
ellenőrizgetve a kis porcelán bögrék füleit
s hogy rájuk nézve
mennyi az hányadán állnak ha eltörik egy
nagyobb edény nagyobb
baj nem lehet – mondjuk
a kagyló tükörképének
ha már előttük a mindennapi világos
levesükből a combok aranyra sült íveit
feldicsérték és felvették a cica
kötényt nehogy kiessenek
a szerep – tudod és ízlelik az asztali
ima mélyét a lábos mutatja nekik hogy
hányadán is állnak
visszaöklendezik a kipotyogott szavakat és
visszanyelik a csúnyább lerágott csontokat
újabb jó étvágyat kívánnak
a döglött állatnak is van egy élete – ezt
még jegyezzük meg
mielőtt elmaszatolnák ezt a
papírt és gyújtsd meg a tüzet életem

 

(Illusztráció: René Magritte: Jeune fille mangeant un oiseau [Le Plaisir] / Girl Eating a Bird [Pleasure], 1927)