Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) a kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei, prózái, műfordításai és gyerekversei megjelentek a Hídban, a KULTeren, A szem online folyóiratban, az Irodalmi Jelenben, a győri Műhelyben, a Versumban, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban, a Zempléni Múzsában, a Parnasszusban, valamint más lapokban, portálokon és antológiákban, de elsősorban a Napútban. Angolul is alkot és publikál, fordít románból, németből, angolból. Rendszeresen jelennek meg tanulmányai és recenziói filozófiai folyóiratokban (Többlet, Erdélyi Múzeum). Magi és Milla című drámája 2019-ben elnyerte a Napút nívódíját. Kolozsváron él.

Deniz Otay: Egyre nagyobb kiterjedésű víz

és a szárazföld íme egyre kisebb.
Az élet, ide érkezve,

lemondott a dolgairól;
megfogyatkozva, megerősítette a lényegét.

Nem tudok azonosulni az információval:
eltüntessem a partokat,
eltüntessem a lábnyomaimat.

Hogy egy gyerekkori fotónál maradjunk:
ahogy nézem, hullámokban vonz,
akarás, amelyik bármikor mozgásba jöhet
vis viva.

Hagyd a fotót,
le a zsebkendőről a hímzést,
el a zsebkendővel.
Elhagyod az őrzött területet,
felszabadulsz,
eltűnsz legalább tíz percre
elraboltnak, megerőszakoltnak tetteted magad
az épület mögött
legalább egy délutánon át,
aztán egész nyáron, egész életedben.

A jelenet kész:
egy bébi pénzburokban
a felvilágosult parazitáló
aranyfénnyel sugárzik,
ahogy unottan üldögélt a padon,
és valaki hazavitte.

Ezen a szálon lehet belépni a rendszerbe:

idehívlak, az épület mögé,
ez a te esélyed, a te délutánod,
férkőzz a bizalmunkba és gyere a rendszerbe,
ezüstszín lányok várnak rád,
(aki eddig nem veszítette el a szórakozásait,
ezután sem veszíti el)
itt van a belépés szála a szédült és szabad életbe,
kapaszkodj belé,
a rendszer felemel az égig
a hangfelhőn át, amelyik messzire visz,
csodás karjaiba vesz,
és elválaszt,
mint a göröngyös élet.

Reggel, az ágyból
az ég, ami az ablakból látszik
már nemcsak egy lyuk az aszfalton,
ahogy fönt látszik az épületek között,
de csak remény sem.
Egy hatalmas képernyő, amelyiken láthatod,
ami csak szabadság,
álmodj a szabadságról,
ahogy a felhő eléje kerül
balról jobbra.

Száva Csanád fordításai

 

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.

Deniz Otay költményei I.

Mood: tengerpart

Voltak olyan napok is, amikor
csak a testnek léteztem.
Nemcsak testben, hanem neki,
hedonista gyönyörűségére.

A parton, quasi-barátokkal
lájtos beszélgetés
diétákról és böjtös dolgokról,
amelyek felfrissítenek,
hagyom a napnak és a szélnek,
hogy elvégezzék a dolgukat –
organikus megváltás, és mennyei.

Ebben a pillanatban,
minden ami vagyok
feloldhatom, van erőm hozzá.

Mi mást jelenthetnék
mint egy összességet, amelyik figyel
a szervei sistergésére,
és amely az isteni anyag,
meg a folyton mozgásban levő összetevői javára szolgál.

 

 

Virtuális győzelem

 

Engedni, hogy a játszma csapdájába essél
annyi,
mint hinni annak, aki megjelöli a pontokat a térképen,
akihez elküld – ahová – a területre.
Ki tette, hogy vibrálnak a hanghullámok a területen,
a vizek hullámai?

Az árnyék a vízben zihál,
(én nyugodtan álmodhatok a parton. Van időm.
Száz fényév
acélon és üvegen átlépve)
tíz percet vár, majd újrakezdi a játékot.

Fentről egyenletes, szórt fényt kapok,
ez ugyanakkor élénk is.
A kilátás laposabb, de mint valami maketteknek,
a dolgoknak nincs rendes alakjuk,
ha ugyanazt a fényt kapják minden irányból.

A medencében más nőkkel úszva
a boldogság után, ami ott benne van akis rézkazánokban, amelyek itt úsznak, valaki értem megmozdul,
értem erőfeszítést tesz,
és hátizmokat fejleszt,
és helyet csinál a karjával.

Száva Csanád fordításai

 

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.

Mihai Eminescu: Az égen feltűnő csillagig

Az égen feltűnő csillagig
Olyan hosszú-hosszú az út,
Hogy várnunk kell egy évezredig,
Míg végre nálunk is kigyúlt.

Lehet, hogy rég kihunyt útközben,
A kék távolban, épp ottan,
És sugara csak mostan szökken
Szemünk elé, hisz fellobban.

A holt csillag leszentült képe
Lassan égbe emelkedik.
Nem láttuk, de biztos volt léte,
Most látjuk, s már nem létezik.

Ugyancsak, amikor a vágyunk
Elvész egy sötét éjszakán,
Majd el fog jönni miutánunk
kihunyt szerelmünk – igazán.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: La steaua, in: Integrala Eminescu. Gunivas, Bukarest, 2020.

https://1749.hu/szepirodalom/vers/mihai-eminescu-az-egen-feltuno-csillagig.html

(ennyi); (lépcsőház); (egy patkány széttépte ezt a napot)

 

(ennyi)

tegnap
láttam két verebet csókolózni
egyikükkel kicsit később beszélgettem
azt mondta nekem annyi-
val jobb volt kettesben mint egyedül
többé már nem lesz úgy
mert elpusztult a társa is
elrepült nem láttam többé
akkorra már a cigim is elfüstölt
így álltam a csikkel egyedül
láttam az égen egy vagy két verebet
elfelejtettem nincs már meg
a föld nyelte el
ennyi

 

(lépcsőház)

ez az a lépcsőház ahová be kell lépned
ezek a lépcsők szinte szembejönnek veled
ahogy elállják hideg fényükkel az utat
érezhető a konyha-kölniszag
amelyiktől elnehezednek a végtagok
kapaszkodsz de mintha ezzel még
valami újabb bajt rántanál magaddal ebbe
a bajba
kapaszkodsz ahogy ott állsz
egy kisgyerek a túl nagy
lépcső-
fok előtt
lyukas-büdös zokniban –
– köszöntelek te gyerek
azért jól vigyázz!
elveszítette pedig fogta a kezét
keresi a másikat mint
katona azt a golyót vagy
rosszullétkor a bogyót
elmaszatolja a nevét a postaládán
amúgy is csak a kifizetni-
való számlák jönnek egyes kettes –
6-os – vajon ez a szerencsétlen száma?
– onnan tudhatod hogy ez a születésnapom
így mondta de persze nem volt elég vicces
a lyukas zokni viccesebb
azt is mondta agyilag zokni és hogy
– hideg van itt a lépcsőházban
kérlek engedj be
csak egy feles és kész
és majd jöhetnek a végnapok valakinek
utána csak mondhatod
– nem  tudod ki volt?
– senki?
– tudja a halál
ebből a házból is kilépsz
jöhet a következő
köszöntelek idegen

 

(egy patkány széttépte ezt a napot)

egy patkány széttépte ezt a napot
a macskakövek és a levélerezetek
mintázatát disznóvér lepi el
a szem vérben forog
egy vaddisznó véres agyara vicsordul
puha ajkak között
a fotó mutatja csak a szemet
– a finom vörös erezetet –
mielőtt könnyes vagy vérben forgó lett volna
ajkakról is csöpög lágyan valami
és szemüveg és képernyő
üvegesíti meg a szemet
s a patkányba érzékelők lettek szerelve
az ajkakhoz meg szemekhez minden
ki-bemenetelhez – ezek
letapogatják a széttépés folyamatának
minden egyes modulját
látható így visszanézhető
a telefonon nézi és lebeszéli
az összes patkányszívverést
a ritmusa hasonló: a macskakövek ritmusa
ritmusa: szétnyitja összezárja kapafogát
ahogy széttépi ezt a napot
kitépi az ereket
ahogy kábeleket
erekre bontja
tábláról táblázatra
képernyőről képre
óráról órára
dobogásról dobogásra
lükögnek a mozdulatai
fel-le szét-össze az éles fogak
a tépő csontok
ahogy egy automata amelyik elromlott
– a kapcsolója –
széttépte a napot
széttépte mindenestől
széttépte versestől
hiába íródik erről vers
szöveg
a patkány széttép mindent
a mintázat s a szövet szertefoszlik
esetlen darabkák egymás után egymás után
csak a rágás ritmusa marad
széttépte ezt a verset
ez a mi ritmusunk
görgeted dörög dübörög –
a telefonnal egy felvétel készül
most veszed kihangosítod
ahogy veszed
ahogy rágod
ahogy széttéped ezt a verset
széttépjük a napot

 

(Illusztráció: Nina Baydur: Sun Mandala)

Gabi Eftimie költeményei

élettani vers

a nyírfa el van szurkálva bizonyos helyekre az erdőben
szisztematikusan
a sarki vöcsök elindítja fémes
hívósikolyát – hallatszik a tavi hangszóróból
lehajolok inni a fekete forrásvízből
és akkor érzem
a jeget a gyomrom legmélyén
a hajóhídon túl egy narancs autóbusz
bezavar a tájba
egy baráti test melegsége sugárzik
felém egy üzenetből

 

exotic strawberry pineapple

problémáim vannak a koherenciával
az a lágy cseresznyefa itt trónol az udvar
közepén és ez
még elmozdít egy réteget
nem vettem észre, hogy összeszorítottam a fogamat
hogy az álkapcsom
összeszorult
főzök egy könnyű teát erre az esőre
szétporlik a kezemben a pénz amire nem dolgoztam rá

 

Száva Csanád fordításai

 

Gabi Eftimie 1981-ben született. 2011 óta a svédországi Malmöben él. Kötetei: ochi roșii polaroid (Vinea, 2006); Nordul e o stare de spirit (Charmides, 2014). Sputnik în grădină (OMG, 2020) Utóbbi kötetéért 2021-ben az Observator cultural díjára jelölték. Verseit eddig német, svéd, angol és magyar nyelvre fordították le.

 

A fordítóról:

Száva Csanád író, költő, műfordító. A BBTE-n filozófiát hallgatott, 2014-ben PhD-t szerzett ugyanott. 
Versei, prózái, meséi, műfordításai megjelentek egyebek mellett a Helikonban, a Hídban, a Napsugárban, a KULTer-en, a Versum-on. Kötetei: Nyomhatározó (2017), Pixelekre hull (Prágai Tamás-díj, 2020). 
Verssel és műfordítással több fesztiválon és írótáborban vett részt (FILIT, Poezia e la Bistrița). 
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. Kolozsváron él.

Rose Ausländer: Prut

Csörögnek a kavicsok a Prutban
múló mintákat vájva a
talpunk alá

Nárciszok fekszenek a víztükörben –
saját karjainkban vagyunk

Az éjszaka betakarja a szelet
a meder telve halakkal –
Hold-aranyhal

Pajesz susogása:
a rabbi kaftánban és strájmliban
haszidok veszik körül boldogság a szemekben

Madarak – nem ismerjük
a nevetek a rikításotok
csalogatva és ijesztgetve
készen állnak a tollaink
követünk titeket
a kukoricásba
a düledező zsinagógához

Mindig vissza a Pruthoz

Tutajok
(erdőből vagy szentjánoskenyérrel?)
leereszkednek a Prutvölgyön

Miért siettek
és itthagytok minket
egyedül
a kövekkel?

/Száva Csanád/

 

Rose Ausländer (1901–1988) Fontosabb kötetei: Der Regenbogen (’A szivárvány’, 1929), Blinder Sommer (’Vak nyár’, 1965), Mein Venedig versinkt nicht (’Az én Velencém nem süllyed’, 1982). Csernovicban született, német nyelvű zsidó családba. 1921-ben későbbi férjével New Yorkba vándorolt ki, a harmincas években Bukarestben telepedett le, majd ismét Csernovicba költözött, 1967-ben Nyugat-Németországban, Düsseldorfban telepedett le. Németül és angolul is alkotott.