a falra a 26-os villamosnál
azóta lebontották azt a falat
kibővítették a helyet
szeretném azt hinni
hogy nem volt szándékos
az hogy megváltoztatták a nevét
valaki aki épp ott állt
megkérdezte milyen megálló
lehet hogy azért hogy rendőrt hívjon
amikor nemkívánatos lármás
költőket olvastam arra gondoltam
hogy ez már a sors
ahogy minden csajszi
akit csak szerettem
elég gyorsan megváltoztatta
címét telefonszámát
állapotát a facebookon
és az életcélját
szeretném azt hinni
hogy nem volt szándékos
váratlan érkezéseim a
vonat jól ismert késéseivel
egy virágcsokorral
tele bűntudattal mintha
épp most loptam volna
el valami temetésről
családtagéról vagy valaki
közeliéről a szövegeimmel
amelyek mint a cigim már mind
el voltak füstölve és már nem voltak
más hívásaim az éjszaka közepén
amikor jól beszívtam
és hirtelen megkívántam hogy
valakivel átkozódjak mert nincs kivel
karon fogjuk egymást és hallgatják
azt a vég nélküli lármázást
istenem, mennyi türelemmel
viseltek el engem ezek a lányok
korábban is
amíg együtt voltunk
szeretném azt hinni
hogy egyszerűen csak egy jobb ajánlatot
kaptak egy kedvezőbb előfizetést
több ingyenperccel
mega nettel és hogy profitáltak a
lehetőségekből végülis
valamikor nekem is megvolt a lehetőségem
nem úgy mint a nagy gatsbynek
neki tényleg esélye sem volt
Száva Csanád fordítása
Adrian Diniș (1986-2018) román költő. Bukarestben született és élt, informatikát tanult, majd filológiát a Bukaresti Egyetemen. Több romániai folyóiratban publikált: Tribuna, Dacia literară, Poesis International. Első kötete Poezii odioase de dragoste / Borzalmas szerelmes versek (Vinea, Bukarest, 2010) címmel jelent meg. Több fontos antológiába is bekerültek versei, mint például Cele mai frumoase poeme din 2010 (Tracus Arte, Bukarest, 2011), Cu fața la perete (Brumar, 2013), Számos díjat kapott, egyebek mellett: Porni Luceafărul (2008), Tudor Arghezi (2008), Provers (2007, 2008, 2009). Fiatalon, 2018-ban halt meg stroke következtében. Posztumusz kötete Toate zborurile au fost anulate / Minden járatot töröltek (Casa de Editură Max Blecher, Beszterce, 2020.)