Mood: tengerpart

Voltak olyan napok is, amikor
csak a testnek léteztem.
Nemcsak testben, hanem neki,
hedonista gyönyörűségére.

A parton, quasi-barátokkal
lájtos beszélgetés
diétákról és böjtös dolgokról,
amelyek felfrissítenek,
hagyom a napnak és a szélnek,
hogy elvégezzék a dolgukat –
organikus megváltás, és mennyei.

Ebben a pillanatban,
minden ami vagyok
feloldhatom, van erőm hozzá.

Mi mást jelenthetnék
mint egy összességet, amelyik figyel
a szervei sistergésére,
és amely az isteni anyag,
meg a folyton mozgásban levő összetevői javára szolgál.

 

 

Virtuális győzelem

 

Engedni, hogy a játszma csapdájába essél
annyi,
mint hinni annak, aki megjelöli a pontokat a térképen,
akihez elküld – ahová – a területre.
Ki tette, hogy vibrálnak a hanghullámok a területen,
a vizek hullámai?

Az árnyék a vízben zihál,
(én nyugodtan álmodhatok a parton. Van időm.
Száz fényév
acélon és üvegen átlépve)
tíz percet vár, majd újrakezdi a játékot.

Fentről egyenletes, szórt fényt kapok,
ez ugyanakkor élénk is.
A kilátás laposabb, de mint valami maketteknek,
a dolgoknak nincs rendes alakjuk,
ha ugyanazt a fényt kapják minden irányból.

A medencében más nőkkel úszva
a boldogság után, ami ott benne van akis rézkazánokban, amelyek itt úsznak, valaki értem megmozdul,
értem erőfeszítést tesz,
és hátizmokat fejleszt,
és helyet csinál a karjával.

Száva Csanád fordításai

 

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.