…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / . / .-.  —.  …-  ..  -.. /.—  .  .-..  .  -.  –  ..-..  … –
.- / –  ..  –  .-  -.  ..  -.-.  / -.-  ..–  .-..  -..  .. / -.-  ..–  .-..  -..  .— / .  –. -.– / – …   ..  … … –..  .-  .—  .  .-..  –..  ..-.. …  –
-… — .-.. — -. -.. / .-..  ..-  -..-  ..-  … / ….  .-  .—  — / -…  .  -. -.  . / -…  . …. …. / -.-.  …  .-  .-.. —  -..  –  ..-  -. -.- /
-.-  —.  –..  .  .-..  . -..  ..  -.- / .- / -.  .-  .–. / … / .— ..-.. –.  …. . –. -.– -. . -.-  /  -.-. …  .-  .–.  —  -..  ..-  -.  -.-
..-.  ..– – —./.- / -.-  .-  .–.  ..  –  .–.-  -. -.–/– . –.  ..  -.  – / …  –..  ..-..  -.  -.  .  -.- / -.  ..-..  –..  ..
.- / —  .-  –  .-.  —  –.. – / … / .- / …- .  … –..   ..-..  .-..  -.–  – / -.  .  — /.-..  .–.-   –  .— .-/ -. . — / ..-.. .-. –..  ..
…. .. .–.-  -…  .- /-… .  …  –..   ..-..   .-..  .  -.- /.. – – / .-..  .  -.  – / .- / …. —  .-.   -..  —   -…  —   .-.. /
.  – -. -.–  .-.  . / —  .  … … –..  .  -… -… / …  —  -..  —  .-. / —  ..  -.  -.-  .  – / .- / …-  .-  .-..  —  –  —  .-..
. –. -.– ..-. — .-.. -.–  – .–.-  -…  .-  -. / .-.  ..-.. … –.. . –. / .-.. — .–. / …. .- — .. … -.- .–.-  .-.  –  -.–  .–.-  –.. .. -.-
… / … –.. —. -.- .. -.- / .- / .-.. . –. ..-.. -. -.– … ..-.. –. / — . … … –.. . / -.-. … — -. .- -.- .–.- –.. .. -.-
…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / – .. – -.- — -. / . / .— . .-.. . -. – ..-.. … –
.- / – .. – .- -. .. -.-. / -.- ..– .-.. -.. .. / -.- ..– .-.. -.. .— / . –. -.– / …- .. … … –.. .- .— . .-.. –.. ..-.. … –

(hallo Nautilus/ e rövid jelentést/ a Titanic küldi küldj egy  visszajelzést/ bolond luxus hajo benne behh csalodtunk/ közeledik a nap s  jéghegynek csapodunk/ fütö a kapitány megint szénnek nézi/ a matrozt s a veszélyt nem látja nem érzi/ hiába beszélek itt lent a hordobol/ egyre messzebb sodor minket a valotol/ egyfolytában részeg lop hamiskártyázik/ s szökik a legénység messze csonakázik/ hallo Nautilus titkon e jelentést/ a Titanic küldi küldj egy visszajelzést!)

(Illusztráció: Bán Sarolta)

Bajoroknak fődjén keresztfának dűlve
jegyzém fel e verset, falevélre, kűre.
Két férfiút hallék, tán szellemek vótak,
ők diktálták nékem magyarul e szókat.

Az őseink, mondták, nem valának birkák,
s bár az új tanokat rájuk vassal irták,
útjokról letértek, két szemük kisírták:
Krisztust egymást között Fa Jankónak hítták.

Nem vót rossz ő csakhát kilehelte lelkét,
s az gonosz papjaik szemünket kiverték.
Papoltak, raboltak, nagy volt lelki terhük –
az bűneiket már nehogy mi szenvedjük!

A Mitrász-kultuszig nyúlott el a karjuk,
szent angyalok egyszer, máskor vótak varjuk.
Állhattunk vigyázz-ba, imára térgyeltünk,
egy vala a vége: megtöreték testünk.

Fából vaskarika, okkultista majmok,
mindig terme nálunk szédítésben bajnok.
Ez sokat nem árta, tenyerénél fogva
figg a keresztfáján évszázadok óta.

Semmi nem változa meg soha magátúl,
csodát váró népek kikopnak a mábúl.
Addig várod te is, leesik az állad;
törekedj a Jóra, attúl Menj-be szállhatsz!

Isten akkor segít, ha segítsz magodon:
ez legyen a jelszód a vándorbotodon!
A józan eszét a nép is vegye elő,
bennünk él az Is-te-en: egységben az erő!

(Illusztráció: Kamila Kokoszynska: Holy Cross)

Emlékszem,
…a sötét gyűrűk szorításából kiszakadó első hangokra…
…a kiöblösödő remény naiv csapongásaira….
…eget ostromló, fényes vitorláira….

Emlékszem,
…testvéreimre, a földtől elrugaszkodott, lázadó növényekre…
…az égre torlódó  levegőkatedrálisok sziporkázó sűrűjére…
…a fénysugarak szálkás fényözönére…

Emlékszem
…a tengerek homályában alvó korallok színszimfóniájára…
…az időtlenségbe dermedt figyelő szempárokra…
…az algák rémült   bolyhaira…

Emlékszem
…a magam köré tekert csontfehér bőrköpenyre…
…a formák tétovázó, hosszúra nyúlt  álmaira (–
(idők néma halrajvonulása – )

Emlékszem
…a szemhéjakon áthatoló lila felhőpamacsokra…
…a test éjszakájába  oltott lebegő  aranyra…
….a fehér falak  labrintusából kivezető ösvényekre…

Emlékezésem utolsó gesztusaként
tisztelgek a sötétség szellemlovasai előtt
mert ködlovaikkal ráncosra gyűrték az arcomat
és színeket csikartak ki belőlem
és élő szirmokat.

(2009)

(Illusztráció: Leonard Aitken: Transience)