FÚGA
Csak magánhangzók lehetünk mi.
törpülünk, de egyre nagyobb Ókat markolj, kérlek.
Mellek.
Smseket akarok írni neked.
Ma kellek. Úgy, hogy mindegyik
az egész éjjelt döfje át, ékezeteivel
s az elektron sugárzással, amit
kibocsát.
Tudom, nem bolondulhatok meg,
már rég bolond vagyok, tudod.
És a mennybemenetelem közben is
a pokol invitált.
A telefon kezemben lemerült.
Én pedig ígyis smseket akarok írni,
Neked.
A halott billentyűkön, direkt hiába
koptatni fogom ujjbegyeimet
s amputálhatjátok a lelkem utána.
Kereskedjetek vele, Smseket írni rád, akkor is
addig nyomom a gombot amíg át.
Átfúródunk, ezen az egész (kibaszott)
éjjelen át.
CIGARETTA PAPÍR
Ahogyan a
cigarettapapírt
megnyalod,
már tudom.
Tedd,
nem érdekelsz.
Elegem lettél.
Elegem vagy.
Tűnj el, szűnj szét.
Lehetsz bárki, vagy:
bárki vagy
sose szerettél.
Puszta nemiség az
szent neved és oly
mindegy, hogy nagy.
Légy bárkié csak-
tőlem szakadhat minden
egyes inad
– az enyém
soha ne legyél.
SZÉT(H)
Szemmozsdatás ez, habár a könny.
Helyett szemedbe mostanra rozsda.
Szúrok, eddig futotta lomha.
Empátiádból tekintetembe.
Csellóhang cseng alig szinte néma.
Üres teret szel ketté hiába szárnyas.
Halként amíg eloxidál az.
Enyém hiánya, de téged ez
nem, a húrok téged sosem, te általad.
Tudom, mert szövegeid helyett már túl.
Régóta súglak, téged, sajátom helyett.
Kiállak, besúgok, kiáltalak neked.
*
Megkésett ónoseső:
A „késő bánat” túl korán deres haja
hullámokban zubog rám.
Az összerázódott idő súlyával nyakában rám hanyatlik.
Egy férfi. Város a táj.
Pesti magukat kitagadva széjjelesett.
Koraestek szépre sápadt zúzmarát és rozsdamarást.
Ígértek. A villamoson időtlenül zötykölődő,
pesti magukat és szerelem megmaradást.
