Kitépem a szemem. Előttem kés, villa, tányér. Vacsoraidő. Körkörösen mozgatom a szám. Ügyelni kell, hogy ne legyen merev az arcom, mert úgy nem lehet dolgozni, úgy nem lesz finom. Lerázom kezeimről a szőrt, hagyom, hogy megtapadjanak a tányéron. Köretnek jó, de nem elég, pár bőrdarabot is lefejtek az ujjamról. Mély levegő, fejkörzés, nyakroppantás. A falon lévő festményt bámulom.

Dörzsölöm a fejbőröm, mert nem elég, hogy delfin úszik az égen, több kell, lazábbnak kell lennem. Féllábra állok. Zsibbadok. Nem nyitom ki a szemem. Elképzelem, hogy ananász vagyok. Várom, hogy felvágjanak, és jóízűen rágjanak. Nevetek. Rágjanak, gyertek, rágjatok már meg, mi lesz, egyetek már meg, nevetek, a kurva anyátok. A képkeret bővebben… →

A nagyi, mióta rákattant a világhálóra, felfedezett valami wicca weboldalt. Azóta úgy tűnik valami új keletű Hermione Grangernek hiszi magát, mert mindenféle tisztító varázslatot művel, amivel azt éri csak el, hogy testületileg kivonulnak az ott lakók. (Értem ezalatt nagyapát és a kutyákat.)

Ettől függetlenül a lelkesedése töretlen. Gyógynövénykészleteit folyamatosan feltöltötte. Általában ő ment utánpótlásért, de időnként megkért mást is.

Mikor egyik látogatásom alkalmával elküldött ánizsért és macskagyökérért a Gyökér és macska kuruzsboltba, nem tehetek róla, elhagyta egy fájdalmas nyögés a számat.

A világ legöregebb boltja lehet, a benne dolgozó fogatlan Frida pedig még tuti látott boszorkányégetést, olyan vén volt. Maga a bolt egy kis pici bodega a falu szélén. A nevét vélhetően humorosnak szánta az alapító, bár kétlem, hogy megkérdezte volna a cirmosok véleményét. Igaz, nem úgy tűnik, mintha megsértődtek volna. A boltot a macsekok afféle hajléktalanszállásnak nézték, tíznél kevesebb sosem tartózkodott az üzletben. Ánizs és macskagyökér bővebben… →

Antoine biológiai órája nem rendeltetésszerűen ketyegett.

Ha ébren volt, akkor hetekig volt ébren. Nem álmosodott el, és nem is igen fáradt. Rengeteg ideje volt, mivel a nap huszonnégy órájából mindig zsebre vághatott tizenötöt-tizenhatot, amivel azt csinált, amit csak akart.

Egy idő után persze mindig kimerült. Ilyenkor egyik pillanatról a másikra elaludt, és akkor meg felkelteni nem lehetett. Napokig.

Egyszer részt vett egy, a regnáló hatalom elleni összeesküvésben, amelybe már félálomban keveredett bele. Az összeesküvés részleteiről semmit sem tudott meg, mert mire felébredt, azt már le is leplezték. Őt pedig halálra ítélték. Antoine bővebben… →

Egy esős vasárnapi délelőtt kék dzsekis, maszkos férfi csengetett be dr. Indig Igor kapuján.

– Ki az? – sietett a videó-kaputelefonhoz az egyetemi oktató, aki éppen újságot olvasott, és ilyenkor nagyon nem szerette, ha zavarják.

– Az édesapád.

– Kicsoda? – állt meg benne egy pillanatra a lélegzet. –Volna szíves hangosabban beszélni?

– Az édesapád – ismételte meg rekedten a szájmaszkos, kötött sapkás látogató.

– Na, ne mondja! Levenné a maszkot, lássam kivel beszélek.

– Tessék!

Indig Igor feszülten fürkészett a torzonborz, beesett arcú emberre.

– Nem ismerem magát. Volt szerencsém Nyugodj meg, bogaram! – Turai Kamil méltatásával bővebben… →

(a párbeszéd D. és D. között zajlik)

„– Úristen!
– Ide az kevés lesz.”
(részlet James Francis Leathersock Cesariada című drámájából)

Kérlek, oltsd el a fáklyát. Nem tudok dolgozni. Meddig vacakolsz még vele? Lassan hatodik napja gyömöszölöd azt a sarat. Türelem, testvér. Rómát sem egy nap alatt építik. Annak oka van. Miből gondolod, hogy hasznos lesz? Ó, nem az a fontos, hogy hasznos-e. Hanem? Kielégíti-e az elvárásaimat. Ígérd meg, hogy eldobod, ha nem így lesz. Hallod? Ígérd meg! Ne aggódj, bizonyára hasznos is lesz. Ha pedig nem… Bele sem merek gondolni. Én mikor próbálhatom meg? Ehhez finom kezek kellenek. Ha éjfélig nem fejezem be, átadom neked. Akkor pedig ne siess. Magamnak akarom. Tudod jól, hogy kontár vagy. James Francis Leathersock Összegyűjtött Írásai – Kórság bővebben… →

A villamos lassan begördül az iskola előtti megállóba, végre megszabadul utasainak felétől, nem terhelik tovább lármás diákok és agyonhajszolt tanárok. Fanni gondterhelten lép le a peronra, megoldatlan számtanpéldák nyomasztják már kora reggel. Mögötte a szerelvény rácsörren egyet a sínen tanyázó varjakra, amik urbánus közönnyel odébb ugranak egyet, épp csak annyit, hogy a jármű el ne gázolja őket, és tovább szedegetik a sínek köré hullott ételt, a villamos ezalatt könnyedén odébb siklik.

Odabent Fanni felrohan a harmadikra, még gyorsan beugrik a WC-be, ahol a mosdókagylók előtti placcot végzősök foglalják el, serényen sminkelnek, a klozettnél rövid, térdszorítós sor ácsorog, a sarokban pedig egy szürke évfolyamtársa küzd az ablakkal, nehezen nyílik, biztosan szellőztetni akar, nem csoda, ebben a mosdóban mindig áporodott bűz telepszik a lányokra, meg lehet fulladni. Fanni miután végzett a dolgával, szalad is az osztály felé, még pont van hat és fél perce, hogy lemásolja Jankáról a 13/d-t, amibe előző este belealudt. Oda-vissza bővebben… →