Címke: műfordítás

Paul Celan költeményei

Húsvéti füst gomolyog, árad

közepén tőkesúly húzódó, hegedő nyomával:

betűkhöz hasonló hasadás a vízen.

 

(Soha nem volt égbolt.

De tenger még most is van, égővörös

tenger.)

 

Mi itt, mi itt vagyunk,

az átkelés fölötti örvendezésünkben állunk a sátor előtt,

ahol sivatagkenyeret sütöttél

a vándorlásban mellénk szegődött nyelv szavaiból.

 

A látás szegélyén, a tekintet legszélső peremén: tánc,

két penge

szívárnyék-kötél fölött.

 

Alatta a háló,

gondolat-

végekből csomózva – milyen

mélységben?

 

Ott: a szétharapott

örökkévalóság-garas, amit

hozzánk köptek fel a háló résein át.

 

Három homokhang, három

skorpió:

a vendégnép, velünk

a csónakban.

 

 

 

 

 

Kút-

ként

mélyülnek az átkozottba, a megigézettbe,

és fölöttük nappali álmok

íves zsindelyei;

 

minden lélegzetvétel

kockakövek

gyűrűjében:

 

ilyenek a kamrák, ahol téged hagytalak, gubbaszkodva,

a kamrák, amikre bíztalak, hogy téged megtartsanak.

 

A szív parancsol:

az elvált

frontokra küldi ki

a minket halkan körbecsipkéző fagyot,

 

és te nem leszel virág

az urnamezőkön,

és engem, az írás hordozóját,

nem emel ki a vályogházból

sem az árok-, sem az arkangyal.

 

András Orsolya fordításai

 

 

 

Charles Bukowski: Jane-nek

 

225 napja a fű alatt

és többet tudsz, mint én.

már régen, hogy véredet vették,

száraz gally vagy a kosárban.

tehát így működik?

ebben a szobában

a szerelem órái még

mindig árnyékot vetnek.

 

amikor elmentél,

elvittél majdnem

mindent.

az éjszakában térdelek

tigrisek előtt,

nem engedik, hogy éljek.

 

ami voltál,

az még egyszer nem lesz.

a tigrisek megtaláltak

és nem érdekel.

 

 

(Farkas Kristóf Liliom fordítása)

Nora Bossong: Helyzetjelentés

A várost, ahol élünk, folyó nem

szeli át, errefelé csak a szél szab

határt, vagy a záporesők. A húgom

éjszaka fél emiatt, de a mi házunkban

nem lehet sírni, talán az segítene

rajta, talán az elvenné

az eszét. A hangja

fagyos. Ha távolságot folyó nélkül

is lehetne lopni, legalább

a sejtéseink kitartanának: senki sem

közelít a házunkhoz, és a szüleinket

sem láttuk már régen.

De nincs kitartás, mint a márciusi

hófolt, olyan ez a város. Csak az

esőt laposra klopfoló szél sejteti

a végét. Jég temeti be házunk,

eltűnik: és úgy marad.

Fernando Pessoa: Ez

 

Mondják, írásom nem igaz,

színlelt minden sorom.

Nem. Csak érzelmem szerve az

imaginációm.

Szívem kikapcsolom.

 

Az álmok, képek, érzetek,

bennem vagy kívülem,

olyanok, akár terasz egy

házon, mely idegen.

Hát ez a szép, igen.

 

Azt írom, s komolyan veszem,

ami nem én vagyok,

viszonyaimtól mentesen.

Érezni? Arra jók

talán az olvasók.

 

Havasi Attila fordítása

 

 

Charles Bukowski: Mire jó a megnevezés?

Ők nem csinálják

a szépek lángok közt halnak-

meg öngyilkos piruláktól, patkányméreg, kötél, mind-

egy…

kitépik a saját karjukat,

kidobják magukat az ablakokon,

kiszedik szemgolyójukat a gödreikből,

elvetnek szerelmet

elvetnek gyűlöletet

elvetnek, elvetnek.

 

ők nem csinálják,

a szépek nem bírják ki,

ők könnyű lepkék

ők gerlék

ők verebek,

ők nem csinálják.

 

egy nagy korty tömény láng

amíg az öregemberek dámáznak a parkban

egy láng, egy remek láng

amíg az öregemberek dámáznak a parkban

a napsütésben.

 

a szépek ott hevernek a szoba falának tövében

összezsugorodva pici pókká és tűkké és csönddé

és mi sosem érthetjük meg, hogy ők miért

mentek el, annyira szépek

voltak.

 

ők nem csinálják

a szépek fiatalon halnak

és otthagyják a rútságot a rút életükkel.

 

bájos és briliáns: élet és öngyilkosság és halál,

ahogy az öregemberek dámáznak a napsütésben

a parkban.

 

 

(Farkas Kristóf Liliom fordítása)