Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből  2.

 

Ono no Komacsi

 

 

 

 

Régi és új versek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 657.)

 

Téma nélkül

 

Végtelen vágyam

lámpafényét követem,

s meglátogatlak.

Csak éjszaka, álmomban:

nem szólhat érte senki!

 

 

 

Régi és új versek gyűjteménye (Szerelem ötödik kötet, 797.)

 

Téma nélkül

 

Színét nem látni,

észrevétlen hervad el:

szerelmes szívek

gyengéden, tisztán nyíló

virága az, jól tudom.

 

 

 

Régi és új versek gyűjteménye (Vegyes dalok második kötet, 938.)

 

Válaszul költötte, amikor Fun’ja no Jaszuhidét Mikava tartomány harmadrangú tisztviselőjévé választották, és megkérdezte: – Nem lenne kedved egy kicsit körülnézni itt a tartományban?

 

Bús magány emészt,

testem, mint lomha hínár:

gyökere szakad.

Hogyha jön a víz árja,

megyek, bármerre sodor.

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Elválás, 468–469.)

A harmadik hónap körül, amikor Csikugo kormányzója, Fudzsivara no Tamemasza leutazott a tartományába, egy legyezőt küldött neki, amelyhez egy lilaakácágat készített, erre kötözte a következő verset:

                                               Szensi hercegnő

Tavasszal együtt
kelsz most hajóutadra:
jó szerencsédért
fonom imám hullámzó
lilaakác-virágba.

Válasz:                                                                                 Fudzsivara no Tamemasza

Míg imádkozván
ezer évet fonsz reám
lilaakácból,
Élet fenyőerdeje
úszik emlékeimbe.

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Vegyes témájú dalok első kötete, 850–851.)

Amikor meghallotta, hogy Kuramából hazatérő társnője arról beszél, milyen gyönyörű a hold, és biztosan a kuramai hegyekben is ilyen látványban lenne most része, ezt a verset költötte:                                 

A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Nakacukasza

Városban lakó
kristálytiszta holdvilág
oly szépen ragyog!
Miért, hogy a sötétlő
Kurama-hegyekbe vágysz?

 

Válasz:                 A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Csúdzsó

Mert vele együtt
jöttem a hegyek közül,
ezért a holdat,
bár a városban lakom,
mégis hogy feledhetem?

Fittler Áron fordítása

itt jönnek ők
a srácok
szürke teherautó
szól a rádió

sietős a tempó

elég izgalmas:
nyitott ing
kilógó hasak

kigurítják a szemetes konténereket
odagurítják az emelővillához
aztán a teherautó felőröli
elég sok zajjal…

jelentkezési lapokat kell kitölteniük,
hogy megkapják ezt a munkát
fizetnek a lakhatásért és
új kocsikat vezetnek

leisszák magukat szombat esténként

most a Los Angeles-i napsütésben
fel-le futkosnak a szemetes konténereikkel

mindez a szemét megy valahova

ők meg kiabálnak egymásnak

aztán mind benn ülnek a teherautóban
nyugatra tartva az óceánnak

egyikük sem tudja,
hogy én élek

                           Farkas Kristóf Liliom fordítása

az erdei ösvényen végigsétálva
beleragad a lábam a mély hóba
zsebemben megfogom a rózsafüzért
mely csontjaiból való

ezen az úton mintegy 230 évvel ezelőtt történt
Mária megjelent a férfi előtt, aki a hóviharon átverekedte magát
szülni készülő feleségéhez és
azt mondta: feleséged jól van
és fiút hozott a világra

az erdei ösvényből hirtelen aszfalt lett
és megpillantottam a Matemblewo zarándokhelyet
az emlékezetnek építetve ezt a csodát abból az évszázadból

izgalmamban szorosabban fogtam a rózsafüzért
az én menedékemet

és még egyszer az esküvőnk napjára gondoltam
fehér asztalterítők
fehér tallérok
és csak az én öltönyöm hiábavalóan fekete

 

Nagypál István fordítása

(Illusztráció: Rafal Olbinski)

 

 Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Szerelem harmadik kötet, 725–728.)

 

Egy keleten lévő hölgynek küldte:          Cunenobu népügyi miniszter

 

Keleti földi
vándorutad égboltja
jut most eszembe,
míg hosszan elnézem a
holdat, ki onnan kel fel.

 

Válasz:                                                       Jaszuszuke herceg anyja

Gondolj is csak rám!
Útja bár felhőbe vész,
mi mást nézhetnék,
mint a feléd lenyugvó,
eltűnő holdvilágot?

 

Ugyanannak a hölgynek küldte:
     a bal felőli palotaőrség másodrangú parancsnoka, Takacuna

Hazatérésed
napját aki éjeket
számolván várja,
idő múlása annak
mily nagy boldogság lehet!

 

Válasz:                                                       Jaszuszuke herceg anyja

Keleti kunyhóm
nádfedele alatt a
szívem is kusza:
bizony, a hosszú idő
teltét észre sem veszem!

Fittler Áron fordítása