Mr. és Mrs. Smithnek csodás életük volt,
a normális férj-feleség viszonyon nem esett folt.
Egy nap aztán jött az öröm hír,
Mrs. Smith anya lesz
és így Mr. Smith apa. Ez zsír!
Ám a magzattal nem volt minden remek.
A baba nem emberi lény,
inkább robotgyerek!
Testében nem folyik a vér
és nem volt meleg bőre sem,
hideg bádog borította őt kedvesen.
Fejében sok cső és huzal volt,
csak bámulva feküdt ott
nem volt élő, se holt.

Egyedül csak akkor mozgott az ajka,
ha egy hosszabbítón keresztül
őt bedugtad a falba.

Mr. Smith az orvost kérdőre vonta:
Mit művelt a fiammal?
Mihez is kezdhetnék e szép,
nagy kupac alumíniummal?

Az orvos gyengéden felelt:
“Mit mondani fogok
egy kissé fura lesz,
de nem maga az apja,
nem hasonlít ehhez a lényhez.
Néhány kérdés még felmerül,
a baba neme még nem sejthető,
de úgy hisszük, az apja
egy mikrohullámú sütő.”

A Smith-család élete, ím,
csupa viszály s  nyomor,
a kettejük gyűlöletét már
nem bírja a gyomor.
Hogyan is lehetne felfogni ésszel
a nő szexuális kapcsolatát
egy háztartási géppel?
Felnőtt lett a robotfiú,
de jól kicsesztek a szegénnyel,
gyakran összekeverik őt
egy szemetes edénnyel.

Puskás Vivienn fordítása