Mikor Li Ping lanton játszik…

Lombok, selymek színpompája
megpendül az ősz hárfája,
zuhanó felhők az égen
nők sírnak a lápvidéken,
a Fehér Hölgy elhagyatva
gyászol az őszi árban,
mikor Li Ping lantja zeng a
Középső Királyságban.

Meghasad a Jáde-hegység,
főnix sikolt, érzi vesztét,
orchidea nevet terád,
könnyben úszik a tavi nád,
lehunyt szemmel érzed, látod
mindazt, mit a zene kivált:
a tizenkét kapu előtt
megolvadó fénysugárt,
huszonhárom húr igézi
fent a nagy Bíbor Királyt.

Kígyótestű istennő száll,
kezében a szagos kristály,
begyógyít ő minden sebet,
összeforrasztja az eget.
Álmában a Mágus-hegyen
tanítják boszorkányok,
halak ugrálnak a vízben,
táncolnak zord sárkányok,

míg a Holdba száműzött Wu
tépdes fahéj levelet,
elfut a Holdról a harmat
a reszkető nyúl felett.

Ökörnyál

Rigócsalád él a fűzfa
hűvös rejtekében.
A pókháló szétszakad és
eloszlik a szélben.
Hollóhajú ifjú a szép
örömlányra bámul,
folyékony borostyánt isznak
kobaltkék kupából.

Alkony temeti a tavaszt,
sírján a virágok
feltámadnak és járják az
ördögkerék-táncot.
A szilfa rézgarasait
az úton szétszórja,
amerre a szem ellát, a
Nyár inflációja…

Herczeg Ferenc fordításai

Csjü Csjüangnak és Jang Csing-Csinnek írtam, mikor elhagytam a várost

Lázas fű és sötétlő ég,
tízezer mérföld tavasz.
Búcsúzom s egy jelre várok,
csodára, mely ittmaraszt.
Hanok kardja, nem repülsz el?
Mért hagysz cserben engemet?
Nem vagyok szikla, csak homok,
mi a szélben elpereg…

Adjátok át öcsémnek a verset

Majd három éve hagytam el öcsémet,
de tíz nap múlva otthon voltam megint.
Ma éjjel jó bort tölthetünk kupánkba
és várnak itthon megsárgult könyveink.
Sok kínt és bajt átvészeltem, de élek,
az szentigaz, hogy csőstül jön a végzet,
ezért ne jósoltass, ne vesd a kockát,
üres mindegyik lapja bárhogy nézed…

Amikor először foglaltam el a szertartásfelügyelői posztot, otthonomra gondoltam, a hegyekben, Csang-Kuban

Lovak nyoma már nem látszik a porban,
a hivatalban nincs egy szolgám sem.
A rizs magában fő a serpenyőben,
a jujubavirág tavaszt üzen.
Családi címerem a falon, szemben,
turbán kígyózik körbe fejemen.
Levélhordó kutyám küldöm futárként.
Beteg vándormadár most megpihen.
Lezárt agyagkorsómban gyógytea,
és bambuszháncs takar egy korsó bort.
Nincs jobb, mint csónakázni holdvilágnál…
De ki tud felhőn átevezni, mondd?!

Herczeg Ferenc fordításai