Ahogy egyre beljebb a sötétbe, zuhantam, és nem láttam semmit, se fent, se lent, az ablakok, az ajtók, mintha menekülne a szél, a szekrény, és láttam a fákat repülő levelekkel.
Láttam a leveleket, ahogy mellettem egyre, a fiók, a polc, egyre sötét, és így kelt a Nap, láthatatlan ment el mellettem, ahogy láthatatlan én, ahogy a Hold egyre sötéten.
És így kelt, így feküdt, és így hullámzott a sötét nappal után a feketevilágos szél, téli szél, a homokmosta égbolt esőcseppjei, ahogy lehulltak, szárazon, a szememből.
Felhulltak a levelek a fára, fel az eső az égre, és folyók, lombok, ahogy egyre, szaladtam a szél felé, ahogy fújt el magától. Nem érem el, ahogy nyúltam, csak zuhantam.
A gödör, de csak a zuhanás, pedig már volt cipőm a sétára, volt sétám, berendeztem a gödröt, ágy, tükör, földbe néző ablakokkal, ahogy Hold néz felhőn át tótükörbe.
És a fák, ahogy a vízben folytatódnak, vagy a vízfák a földön, amit a szél elvisz, elviszi, amit talál, és a gödörben is hullt az eső, hűlt a lélegzet, a székek, kulcsok.
Talán vissza se találok, máshova zuhanok, ahova másik parketta, másik csempe, egész éjjel faraghatom, szőhetem, fonhatom, zuhanás közben kell felfújni a mellényt, úgy tudom.
Mielőtt leérnék, függöny, csésze, patkány is, a három savanyú almafa és a sovány kígyók, vagy a semmit sem tudok, csak, ami épp van se, ahogy a paplan a lepedővel utánamzuhant.
A kavicsok, a tűz, ahogy elestem, még zuhanás közben is, a kosarak, vázák, egyre szorosabb, ahogy körülölelnek a ruhák a sötétben, ahogy a sötét egészen közel hajol és látom.
Ahogy takar, sötét, hideg tűz, sárga fák lobogó szirmával, mintha előlem, és én szaladtam, nehogy magammal, ha valahol a gödörben, a kapcsoló nélküli lámpák fényében.
Minden fiókba jutott a felhőből, minden polcra a sárgára hullott levélből, és egyre sötétebb, és egyre közelebb a sötét, ahogy várlak, kanalak, gyűszű, ahogy Holdra nehezedik felhő.
2024. 05. 01. 23: 53–2024. 12. 17. 11: 27: 46
Ozurgeti, Guria, Grúzia–Pilisvörösvár
(Illusztráció: Anita Nowinska: Stillness, Golden Meadow (2021); Anna Shkolik: Wheat field sunset)
