1885. Demjan Lavrentijevics meggyónja titkát Zoszima sztarecnek, amikor az rövid időre Mitrofanovszkba, a Parkinsonok udvarházába látogat. A nagy hírű atya arra buzdítja, hogy tartson ki. „Ez szent betegség – erősíti meg a sztarec. – Pokoli kínokat álltál ki. Megtapasztaltad, milyen magára hagyatott is testiségében az ember, milyen gyötrelem az életünk, ha az Úr »elfordítja tőlünk arcát«, vagyis, testvérem, ha nem részesít bennünket irgalmában. Menj utadra, és őrizd betegségedet…”
1886. Parkinson titokban Tibetbe megy, és hitelt érdemlő dokumentumok szerint egészen 1877 késő őszéig buddhista gyógymódokról szóló feljegyzéseket tanulmányoz. Vannak azonban ugyanennyire vagy talán még inkább hitelt érdemlő más dokumentumok, amelyek azt tanúsítják, hogy ez idő tájt Moszkvában tanyázik, gyakori és szívesen fogadott vendége a divatos értelmiségi szalonoknak. Nincs ebben semmi különös. Az 1845 és 1905 közötti időszakot a történettudomány „fekete lyukként” tartja számon a kronológiában, olyan intervallum ez, melyben felettébb nehéz rögzíteni az események időrendjét. Másfelől Parkinson szerény hagyatékában nem maradt fenn semmiféle feljegyzés, amelyből kiderülhetne, hol tartózkodott valójában. Ebben az évben a Novi Zsivot folyóiratban (L. A. Szjeri álnéven) közzéteszi első cikkét A Parkinson-kór eszméje címmel. Megtudjuk belőle, hogy a Parkinson-kór rangelsője nem más, mint a feddhetetlen Jób. Kórlefolyások ismertetései következnek ezután, valamint neves betegek életpályái dióhéjban. Közéjük tartozott – csak néhányat említsünk a parkinsonizmus nagyjainak 144 ezres névsorából – ószövetségi próféták mellett Dávid király, Ramszesz fáraó, Néró, Augustus Octavianus, Platón, Szókratész, Origenész, Szent Ágoston, Nagy Károly, Ávilai Szent Teréz, Assisi Szent Ferenc, Csúf Károly, Jacob Böhme, De Sade márki, Napóleon…
A még a korabeli, a fantasztikumnak és minden bolondériáknak hódoló Oroszországban is túlságosan elrugaszkodottnak, nyakatekertnek ható írás heves vitákat gerjesztett.
A cári cenzúra betiltja a Novi Zsivotot. Valamilyen politikai pamflet miatt. Parkinson, tévesen, azt hiszi, hogy az ő cikke a betiltás oka.
A Novi Zsivot e számának összes példányát lefoglalják és elégetik.
Parkinson megszállottan töpreng a parkinsonizmus misztériumáról: hogy lehet az, hogy a betegséghordozók egy részének ténykedése az emberiség jólétét és gyógyulását szolgálja, míg más híres sorstársaik cselekedetei elvetemültebbé és betegebbé teszik?
1887. Demjan Lavrentijevics magyarázatot talál a Parkinson-kór ambivalenciájára. Az eredetileg spirituális és megtisztító hatású betegségnek ismeretlen okokból egy elfajzott mutációja, a parkinsonizmus B alakul ki gyenge jelleműeken, olyan becsvágyó személyeken, akik nem képesek elviselni a fájdalmat. Miközben az okozását nagyon is értik. A betegség elfajzása a fő oka az orvoslás hirtelen felvirágzásának, az üzletág későbbi iparosodásának és az álságos fájdalomcsillapítási eljárások kibontakozásának. Mert hiszen Parkinson feljegyzése szerint „a fájdalom megszüntetése korántsem azonos a kigyógyítással, ellenkezőleg, a betegség akkor a legsúlyosabb, ha nem ad hírt magáról a fájdalomérzéssel!”. Későbbi kutatásai során Parkinson felderít még egy, merőben deszakralizált mutációt,a parkinsonizmus C-t, a végső stádiumot, amelyben a kór olyannyira kifejlődött, hogy az egészségesség látszatát kelti. Ebben a stádiumban a klinikai összkép valóban tévútra vezeti az embert: a pulzus, a vérnyomás, a vérkép, az általános állapot kielégítő. (C típusú parkinsonizmusban szenved a világ népességének mintegy 75 százaléka, a legtöbb embernek persze halála órájáig sejtelme sincs arról, hogy beteg.)
Noha klinikai tünetei nincsenek, a viselkedés patologikus torzulása alapján a betegség könnyen megállapítható. Betegei általában minden különösebb ok nélkül parkokban futkároznak; ember nem járta hegycsúcsokra kapaszkodnak fel; szánt szándékkal vízbe vetik magukat és összevissza úszkálnak; edzőterembe járnak; nem isznak; nem dohányoznak és ügyelnek az étrendjükre.
A cári dumához intézett terjedelmes levelében Parkinson nagy horderejű reformok szükségességére int. 1. Az egészségügyi minisztérium nevének megváltoztatása betegségügyi minisztériumra. (Ésszerű javaslat, hiszen nem az egészséggel van baj, a betegségek és a betegek gondjait kell megoldani.) 2. Az orvosi és a teológiai felsőiskolák egybeolvasztása, „hogy gátat vessenek a gyógyászat további ellélektelenedésének és deszakralizációjának”. A levél sohasem kerül a duma elé. Százszámra érkeznek hozzá címzett, hóbortos és eszelős, lehetetlenebbnél lehetetlenebb javaslatok. Külön osztály hivatalnokai foglalkoznak a dumában a küldemények olvasásával és osztályozásával.
Parkinson levele a szent bolondok kartotékjába kerül.