∞ Hildur Guðnadóttir: Strokur (Saman, 2014)
A hálószoba ablaka előtt a hely, ahol találtuk, a kamra és a fürdőszoba ablaka között, ahova. Vittük.
Nem nézek ki ablakon, nem nyitok.
Konzerválom a levegőt.
Szelektálom a gondolataim. Szelektíven gyűjtöm.
A hálószoba ablaka előtt az üres hely, a hálószobában vagyok.
Üres-e.
A sötétből ami ott lehullott, sötét felhőkből, nehéz árnyékú felhőkből.
Minden ötödik, minden hatodik kép, mire-ne-gondoljak kép.
Én, aki nézek. Könnyebben, nem könnyebben, mindenesetre. Ki vagyok én, aki szembenézek. Milyen tükör, milyen üvegnek a melyik letörött szilánkja, amiben meglátom magam és nézem.
Melyik csendnek a melyik festett képe, melyik ecset miféle vonásai.
Ő jár kint most, aki nem nézte, kacsol, kötöz. Az üres hely ágyásainál, kérem. A másoldalt megcsinálom. Egyszer. Amint lábra állok és kertbe lépek. Ebbe.
Minél messzebb, minél messzebb.
A néma hely kertjétől, üres hely kertjétől.
A cirbolyafenyőmadár cirbolyafenyvese, az iramszarvas iramszarvas-zuzmósa, mohacsalit.
Az ágy, a kijárat nélkül.
Nyírfakéregszilke.
Hova menekülni, ha szavakba. Ki menekül?
Ki fekszik, ki áztatja a bokáját, ki mozgatja?
Ki fekszik, és ki kapaszkodik ki az ágy nehezéből? Állógyakorlatok ágy szélén ülve, vadzsrászana helyett nyújtott lábbal ülök, az ülőmre.
Egyensúlyozó párna.
Amit tudok, ahogyan tudom, a lélegzetem, ahogy keresztül-kasul engedem magamon a fényt, fáradt derű.
Csendes szomorúság.
Ahogy várom, szavak alakuljanak bennem.
Amit szavakban is, amit szavakban nem.
A hallani-se-akarom neve szó.
Képek, a kijárat nélkül.
Sír, sár.
2023. 07. 19. 03: 18: 21
Előtte levő: Üres hely
Utána levő: Két hely, üres
(Illusztráció: Russell Gilder: Mortimer Woods – Autumn 3; Gill Bustamante: Forest Portal)
