– Menj oda hozzá. Miért nem mész oda hozzá?

– Mert nem ismerem.

– Miért iszik sört egy fiatal lány? Miért iszik sört egy fiatal lány teljesen egyedül egy kocsmában?

– Nem tudom.

– Egyáltalán, mit keres ilyen helyen? Menj oda hozzá.

– Nem megyek.

– Talán ismered?

– Nem ismerem.

– Van feleséged, barátnőd, szeretőd?

– Nincs.

– Miért nem mész oda hozzá? Menj oda.

– Nem.

– Iszol valamit?

– Nem.

A férfi végig nyugodtan beszélt. A feszültség nem a hangjában volt.

– Hogy hívnak? – kérdezte.

– Mamszer Tóni.

– Csert Emil. Hasonlítasz az öcsémre. Eltűnt, két éve.

Azzal felállt, a pult felé biccentett és elment. Tóni a csaposnőre nézett, aki egy pohár után nyúlt és törölgetni kezdte. Az öreg, aki a söntéssel szemben ült, Tónit figyelte, aztán az ablakon túlra tévedt a tekintete, majd ismét a pult irányába fordította fejét.

– Megint esik, Emma – mondta.

– Hogy az ördög vinné el – szólt a csaposnő. – Mit gondol, még egy tegnap, Mugil úr?

– Nekem biztosan.

Tóni összehajtotta az újságot és betette a táskájába. Ezután fogta a kávéscsészét, a pulthoz vitte és letette a csapolóállvány mellé.

– Egy nagyfröccsöt kérek – mondta.

– Száraz, esetleg félédes? – kérdezte a csaposnő.

– Száraz.

– Átutazóban van?

– Igen.

– Meddig marad?

– Pár órát. Késik a csatlakozás.

– Hallottam a balesetről, sok vasutas megfordul itt. Azt mondják, nemsokára helyre áll a rend. Kér még valamit?

– Nem, köszönöm.

Tóni visszament az asztalához, letette a poharát és leült.

– Adj még egyet – szólt az a férfi, aki idáig a pultnak támaszkodva figyelt. – És Mugil úrnak is.

– Ez volt a legszebb mondatod ma, Dömi – mondta az öreg. – Előtte azonban el kell intéznem valamit.

– Még mindig rossz az ajtó, nyomja meg rendesen – mondta Emma.

– Ez rossz hír. Aki nem tudja, könnyen pórul járhat – válaszolta Mugil úr.

 

Emma az üvegeket rendezgette a polcon, amikor a fiatal nő elindult felé. Dömi szeme végig követte, az öreg is észrevette vécéről jövet. Amint az asztalok és székek között elhaladt, megigazította félhosszú haját. A pultnál megállt és várt. Emma egy ideig még pakolt, aztán megfordult.

– Miért nem szól? Tessék parancsolni – mondta.

– Egy pohár sört kérek és egy stampedli kevertet.

– Kevert nincs. Adhatok mondjuk vegyest?

– Rendben.

– Ezen kívül?

– Egy csomag ropit, legyen szíves.

Ezután egyenesen Tóni asztalához ment.

– Ne haragudj – mondta. – Az előbb láttam a kezedben egy újságot. Szeretném elkérni egy pillanatra.

Amíg Tóni a táskájában kotorászott, a fiatal nő leült az asztalhoz.

– Tessék.

– Köszönöm.

Miközben a horoszkópokat böngészte, felbontotta a ropit.

– Hallottam a beszélgetést – mondta.

– Miféle beszélgetést?

A nő Tóni szemébe nézett.

– Turcsi Miranda vagyok.

– Ezt igazán nem kellett volna.

– A belvárosi fodrászatban dolgozom, kis pénz, nagy remények, piti élet. Van egy lakásom a csokigyár mellett, egy ideje egyedül lakom ott.