„Valamely cél nagy vonzereje

megakadályozza az olyan faktorokkal

való játékot, amelyek kombinációjából

egy probléma megoldása adódhatnék.”

(Konrad Lorenz)

 

 

Hárman a tűznél (végjáték)

 

Amíg a kocsma kilincsén tartotta a kezét, a szél földközelben maradt. Aztán benyitott és egyenesen a pulthoz ment.

– Mit adhatok? – kérdezte a középkorú nő.

– Egy kávét kérek – mondta.

– Tej, tejszín, tejszínhab?

– Csak cukorral. Kettővel.

Közvetlenül mellette két férfi állt, kisfröccsöt ittak és figyeltek.

– Más valamit?

– Nem, köszönöm.

Megfordult és leült egy szabad asztalhoz. Az újságot maga elé tette és olvasott. A pultnál álldogáló férfiak közül az egyik odalépett mellé.

– Kérsz valamit? – kérdezte.

– Nem, köszönöm.

– Egy sört?

– Nem, most nem kérek.

– Akkor egy felest.

– Nem.

– Rendben – mondta és visszament a pulthoz.

Egy idős férfi ült a söntés előtt közvetlenül, a válla fölött hátranézett, majd visszafordult, kis ideig a poharát bámulta, aztán a legtávolabbi sarok felé pillantott, ahol egy fiatal nő temette tenyerébe az arcát.

– Leülhetek?

Abbahagyta az olvasást és felemelte a fejét, ugyanaz a férfi állt az asztalánál, aki az előbb.

– Nyugi, nem vagyok buzeráns – mondta.

– Tessék.

Ügyészi tekintet ereszkedett a székre, keskeny száj adott neki hangot.

– Bunyós vagy? – kérdezte.

– Nem.

– Szoktál verekedni?

– Kerülöm a bajt.

– Gyors vagy?

– Ha muszáj.

– Kérsz valamit?

– Nem.

A férfi lassan és kimérten kérdezett, mimika nélkül.

– Honnan van a bőrkabátod?

– Örököltem.

– És a cipőd? Drága lehetett.

– Használtan vettem.

– Mi van a táskádban?

– Lom.

– Miből telik neked ilyen cigarettára?

– Nem mindig telik.

– Ugye nem árulsz drogot? A gyerekek miatt kérdezem.

– Nem.

Rágyújtott.

– A szüleid élnek?

– Igen.

– Mind a kettő?

– Igen.

– Ismered azt a lányt a sarokban?

– Nem.

– Mit csinál ez a fiatal lány egyedül egy kocsmában?

– Esetleg vár valakit.

– Ismered?

– Nem.