Kavicsok

Fogatlan, éhessé karcol a vágy,
fullasztó mederbe zár,
s míg kavicsos ágyán fekszem,
a hullámverte stégen
négy lábat mos
a szerelem.

2023. 04. 13.

 

Pálmalevelek

Gurulni, sodródni!
De szürkés az ég,
és fölösleges
az értelmét vesztett idő.

Szeparált lékben
fagyos magány.

Ezt írták a pálmalevelek?

2023. 03. 29.

 

(Illusztráció: Patti Resso: Under the Pier, Surf City, NC)

 

Egy nap

Égig érő tekintetek vágyódása.
Csillaghullás, ezernyi apró pont.
Kézenfogva, kedvesemmel.

Hosszú, egyenes vonalakban
dombtetőn nyíló napkelte,
kutyák ugatása.

Kapualjban ékes szólás,
majd arcodon vendégként,
búcsúcsókból is utolsó.

Krókuszok, nárciszok kísérő
éneke. Zengnek, zúgnak,
süket fülekben nyugtató.

Szoknyás, angyalszerű lények,
szivárvánnyal díszített
fodros masnit viselnek.

Kávé és rántotta szúrós szaga,
illatos. Szemekben megvetés
mögül, árva lelkek sóhaja.

Utak után, madárzajok zöreje,
bár szebb is lehetne,
bár több is lehetne.

Álomból ébredő, téli napok
fehéren villódzó szemcséi,
tavasznak maradva.

S már rég őszi fuvallat nélkül,
levelek poraira lépve,
mindig csak rád gondolok.

Hadként gyűlő, tiszta emlékek.
Képek, rajzok, búcsú idézetek,
a gyorsan múló éveknek.

 

Régmúlt hétköznapok

Halálra koptatott asztalnál ülő magány,
alakjában megfeszül, ez vagyok én.

Korsónyi bánatba csepegtetett szomjúság,
könnycseppek között elmulatott percek.

Pohár alján régi ismerősök,
ködképeknek megsárgult sziluettjei.

Mögöttem nevető alakok, lányok szép sokasága.
Hosszú szőkék, barnák, mind csak önmagukra várnak.

S egyetlen álmom csak, szekérnyi jókedv, vidámság, mi elűzi e sötét, ködlepte

elme ragyogását.

Mert nyári szerelmek gyökereit tépázva,
csak örök gyűlölettel nézek fel magamra.

Soknyi tekintetek, évek vágyódása,
mit egy kartonált söralátét árnyékában
élek át, újra és újra.

 

(Illusztráció: Michael Chesley Johnson: Spring Snow)

 

irodalmi félreolvasások 28.

Zseb a cédruson
(Seb)
*

válogatott írások a legrosszabbaktól
(legjobbaktól)
*

a nagymarosi polgármester mindenkié
(Meseország)
*

Könyv és Nevetés
(Nevelés)
*

elhamvasztják a Könyvfesztivált
(elhalasztják)
*

elismerő zoklevélben részesült
(oklevélben)
*

Quo vadis Domina?
(Domine)
*

led-lámpák fényében tíz-tizenkét szolga
(boglyák hűvösében)
*

Az Ezeregyéjszaka veséi
(meséi)
*

Kertrész leszek
(Kertész)
*

a tihanyi kerékpárút alapítólevele
(apátság)
*

emléksétát tartottak a költőórás tiszteletére
(költőóriás)
*

 

irodalmi félreolvasások 29.

rövid prózára fogták
(pórázra)
*

nézzétek és hallgassátok meg a sok szemetet
(sok szeretettel)
*

ásó kaka és a nagyharang
(kapa)
*

egy intenzív osztályon született az új magyar Covid-igény
(regény)
*

a neves szarházi és filmrendező
(színházi)
*

teljesen megújul Petőfi Sándor
(A Petőfi rádió)
*

haiku a madárcsicsergés
(halkul)
*

nem elégedett a klímacsúcs eredményeivel Arany János
(Áder János)
*

az éj sűrű könnyeimtől oázis
(elázik)
*

csendesen kiszenved igen jámbor fajta
(kérődzik)
*

mi kéne?
(Mükéné)
*

 

(Illusztráció: Alustriel Day: A Bird’s Song)

 

S akkor feltűntél, kedves –
keleti égen, olajággal.
Váltak szaporábbra
köveken a léptek,
emelkedőn a szívverés.
Ártatlan boldogság!
Hány percét zengtem már
ágboga fádnak –
légyottunk olívaligetének?
Fordultam roppanó murván,
lejtődön olajággal –
kipirultan, illatozva
kelet felől?

 

(Illusztráció: Vincent van Gogh: Olive Grove, Saint-Rémy (1889))

 

Apokrif kocka

Az ihlet forrása

Most elkerülik a tudatalatti könyvtárt az álmok,
Csak akarat van és radikális eklektika,
Nincs idő, csak ásító porszemek.
Könnycseppkő-barlang, derűs elfojtások.
A betolakodó alkony. Igét hirdet.
Nem úgy adja a békét, ahogy a világ adja.
Nincs messze egyikünktől sem.
Az élet vizének tiszta folyója.
Felemelkedik belőle a trón. Limerick.
Filadelfia. A kisebbség.
Nem a nép szavazza meg. Az időtlen dönti el.
A fenyítés fénye. Érces, nyers akcentus.
Egy nyitott ajtót mutat meg a lombok között.
A béketűrésre intő beszédet. Oszloppá teszi.
A szívbe írt csíra. # + @ = &

 

A fény, a hang és az ujjak

Mintha a Dunába ömlene

Az égből a kéklő eső.
Mintha szégyent hozna ránk,
Ami nem vagyunk.
A szorongás rettenetes mélysége.
A hallgatás, a tudat-utak sztrádái
Összefutnak egyetlen csillagképben
A málnahabbal leöntött felhők fölött.
És nézed a hídról, miként hetvenkedik
A lassúság és a bölcsesség a víz tükrén.
Mintha anyánk testéből bújnánk éppen ki.
Egy vadonatúj prioritás szólít meg.
A Szentlélek tájai. Víz alatti klarinét.
Tűnődő csilingelés. Megérint
Egy figyelmen kívül hagyott szöveg.
Megjelenik az ágyában, mint intés.
S akkor keze ügyébe akad a sötétség,
Mint megnyílt kagyló. Hal alakú gyanta.
Marokerősítő gumikarika.

 

Elrejtett világegyetem

Meta-filológia

Álmában felkeltek a kötetek
A könyvespolcokról ugrottak bele a medencébe.
Az emlékekkel teli, tavaszi mezőn.
A Borges-könyvtest a vázában álló
Rózsaszirmokból harapott ki egy darabot
Hogy lepréselje az örökkévalóság
Történetét. Erudíciót csiszolt
Gesamtkunstwerk – mondta a Füst Milán-korpusz
Érezni akarta Jeruzsálem atmoszféráját
Az asztalon heverő tangóharmonika
És a hegedű regiszterein s húrjain keresztül
A Biblia lelke bement az ágyban fekvő
Tulajdonosba és megváltoztatta a gondolkodás-
Módját. Mire felkelt és kiment kávét inni,
Már tudta, hogy akinek van, annak adatik
És átvitt egy adag töltött káposztát
A szomszéd bácsinak, aki egyedül élt
Majd visszarepültek a művek a fészkükbe
És mintha semmi nem történt volna
Az ablakpárkányon megjelent
Egy könnyes szemű postagalamb (jaj!)
A szubsztancia megszülte az esszenciát
Az égből lefolyt jövő egy kicsi cseppje
Talán a boldogság vagy épp a horror
A tulajdonos odaült a számítógépéhez
És leírta: ma megnyílt számomra
Egy elrejtett világegyetem
Abban a percben berepült az ablakon
A leleményesség és ítélőképesség kék darazsa
Hizlalt lándzsa –

(Hirtelen csíkos templomformát véve föl.)

 

(Illusztráció: Laura Iverson: Rain at Dusk and Rushing River)