HÁZALÓK

Isten nehezen türtőzteti magát,
szeretné mindenki óhaját gyorsan
teljesíteni, de Lucifer mindig
kisegíti, megmarad annak, minek

van hova elillannia, aztán le-
feküdnie, holtnak tettetve magát,
– mintha egy medve jönne vele szemben –,
még mielőtt végleg feltámadhatna.

Isten nehezen türtőzteti magát,
szeretné mindenki óhaját könnyen
teljesíteni, de Lucifer mindig
kijózanítja, a helyére teszi.

Angyalt követ a fáradt, idős költő
hazafelé, mögötte oson, attól fél,
észreveszi, mielőtt a kezébe
adná a reszkető stafétabotot.

 

TEJÚT

Amikor egy vak ember szemébe látsz,
keresve tekintetét, amikor ki-
csordul a könnye, tudja ő, hogy úgysem
vagy képes ezt szíveddel észrevenni.

Amikor lebombázod a poklok mély
bugyrait, s a füstje a mennyország hó-
fehér halhatatlanságát kormozza,
s csípi a szemed, mintha hagymát metélnél.

Amikor az orvos a fő titokról
lerántja a leplet, majd egy megszokott
kézmozdulattal eltakarja vele
apám izzadt, meztelen, halott testét.

 

A CSEND SZÓTÁRA

/Ales Debeljaknak/

Unokám csodálkozik, hogy én arról
sem tudok, bizony három életem van,
kétkedőként az ember valójában
megállapodik a sorssal, rájön az

ötperc éjfél előtt, az ecset helyett
ecetet kér, kíváncsi, hogy reagál
rá a fiatal eladónő a szűk
festékboltban, legfeljebb azzal fogja

kimagyarázni magát, hogy nem tudja
kimondani a csé betűt, s kikéri
magának, ha hülyének nézik, hisz ő
legtöbbször úgyis azt kér, ami nincsen.

Mert kinek se foga, se almája, az
el sem tudja képzelni, fogalma sincs,
milyen rossz reszelt gyümölcsöt enni, ha
inkább harsogva harapná az ember.

 

(Illusztráció: Angel Estevez: Surreal Tree)