Tenger és könnyek

Miért hullajtsz könnyet
Mikor tengernyi tengercsepp zúgva zörget
Benned ezerhúrú hárfát gitárt és mennyet
Nem úgy mint süvöltő rakéták aljasság hajtóművekkel
Élő és holt célpontokat keresnek
S minden apró kis könnycseppből óceánnyi vérző bánat lehet
Sírni kell
Mint tavaszi illatmámortól pillangóknak elalélni
Szélviharokban széttépetve nászindulókat fújva
Mindhiába
A Napnak mindegy hová mikor ér el a milliárdnyi foton-pászta
Őszi csendet havas lábnyomokat vagy barna hajadat eltalálva
Tedd csak kis kezedet kezembe halkan
Dúdolva rég elhalt elfeledett dalokat
Néha oly édes tud lenni a lét mint éretlen narancs régi karácsonyokon
Egykoron mintha tényleg jött volna mennyből az angyal
Drága apám szívéből  fakadtan ünnepi gyermekkori áhítatokon
De hol van már Ő és Az?
És az ikon a Madonna?
Kinek barnuló kemény táblája szanaszét zúzódva hullik törmelék-porba
Most már csak Ő imádkozik zengve zokogva
Glóriájában halványuló remény-mosolyával
A világ végső búcsúját mormolja
Háború van
S a zajongó hullámtarajokból sarjadzó cseppek
Az esti aranyhídon bíborszínű fénytörést kapnak
Valahol talán imádkoznak
Könyörgésük lámpásai csupán saját lelkük mélységeibe jutnak
Néhány delfin pattan ki a víz hátára
Játszadoznak
„Nézd a lábam már milyen barna!” – szól egy szőke szépség
Kezét napellenzőként szemei elé tartva
Még pár óra s ismét itt a vacsora
Kinek kaviár jut kinek kenyér kinek csak hamuvá égett romos torta
Talán valahol ez az utolsó vacsora
Kicsiny hangyák keresik otthonaikat
Koszosan rovátkált poros útvesztőik között
Sürögnek-forognak futnak hirtelen megtorpannak
Mintha valamin megdöbbennének néha-néha pillanatokra
Időszünet lehet az miközben jópáran elhullanak
Védtelenül kegyetlenül taposó talpak alatt
Minden pillanat létharc
Talán van még valahol a haza és élnek tán páran a bolyban
Teljes a bizonytalanság
Vajon hányadszorra rokkant meg a becses emberi értelem?
Csak ”most” e borzalmasan modern eldigitalizált korban
Rózsaszirmok hullnak jeges záporokban
Esőcseppek lennénk csupán?
Sok milliárdnyi Földre huppant magány
Egyenként érkezünk mégis összefolyva sodródunk tovább
Egymásban feloldódva leszünk áradás és apály
Létünk égi sírásörökségként zuhan ránk
S mire felocsúdnánk elmúlt már…

 

(Illusztráció: Shaiba Pv: Raindrops on a Leaf)

 

Kódolatlan üzenet

Míg ketten függhetünk,
a végtelen fogasán,
addig létezünk.

 

Elegáns önirónia

Kerülgetem a feladás küszöbét.
Átlendítem magam egy liánnal.
De könnyű mozdulatom leültetem.
Vajon a halál felvállal?

 

Fojtások és oldások

Sorsom melletted nehezék,
most nem látok mást csak feketét.
A tudat menekül,
valaki hegedül,
oldja a létezés szemetét.

 

(Illusztráció: Garry Gay: Black Violin And Sunflower)

 

INSTABIL TÁGASSÁG

Megfélemlített Csend
ül a látóhatáron,
a szél hancúrozó örömét
idebent nehéz elfogadni,
mégis irigylem, hogy
mindenhol jelen lehet,
én meg csak a szoba négy
sarkába tölthetem ki a teret.
talán az időérzékem is
sántít, s a mába átfolyó
jövőképben nem látom
meg a baljós jelet.
Ma korábban hajnalodik,
a tulipánok mélylilára
váltanak, ahogy a krétafehér
fagyos pára betakarja a füvet.

Valami készül, a barna árnyak
sejtelmesen elvékonyodnak,
s csak annyit érzek az ember-
lakta táj kifosztott paradicsomában,
valami engem is fenyeget.
Van valami instabil nyitottság,
valami belterjes könyörtelenség,
valami, ami a belső rózsaszín
testében hiányt és vágyódást jelez.

Milyen visszafogott az ég kékje
ebben a tavaszban! – az utcákon
kevés az ember, mintha fogyóban
lenne a mindennapi kegyelem
lehetősége, kevés az ének.
A reggeli fény szégyenlősen
borul a pusztulásra, égbe-földbe
vetett bizalommal van csak esély
az ember-fölötti megmaradás folytatására.

 

ZÓNAHATÁROK

A meztelen kék öléből
katapultálnak a madarak,
a felhőkből kivonul a fény,
lepattan a fejsze a fák törzséről,
a szél megtölti az üregeket,
az Édenből száműzött Sötét
benyel füvet, virágot, követ.

Ott ülök a Káosz szélén,
nekidöntöm hátam az almafa
árnyékának, s érzem,
miként olvadok bele a megzavart
állandóság keverékébe.

Távoli sziklák negatívjairól
gyűjtöm az emlékképeket, kezemben
az örökzöld indigócserje másolata.
Még nem látszik az új birodalom
körvonala, de már meg tudok olykor
kapaszkodni a levegőben.

 

(Illusztráció: Absztrakt háromszögek)

 

♈︎
csalántej
pitypang spagetti

 

♈︎
foga között egy mákszem
a madarak röptét nézve
próbálja kiszedni

 

♈︎
hajnalok templomában
tisztára mosva lábam

 

2009

 

♈︎
eszem az almát
nézem a csillagot
az alma húsa is
fehéren világít

 

♈︎
egy szúnyog
én voltam
az utolsó
vacsorája

 

♈︎
Előrenyújtom államat
Orrom hegyén reggeli nap

 

♈︎
esett az eső
fájdalmasan tiszta vagyok
hiányzik lábamról az erdő pora

 

♈︎
kamaszok élcelődnek olyan lelkesen
hogy hallgatok belé legyen bővebb
mert én is élvezem

 

♈︎
felkel a nap
elhallgatnak a tücskök
félsz kiáltani

 

♈︎
Új percek
mossák szemeink

 

2023

 

(Illusztráció: Varga Borbála)

 

irodalmi félreolvasások 38.

Istrángfogás Amerikában
(Pisztrángfogás)
*

Kölcsey Ferenc is csatlakozott a kilátásba helyezett polgári engedetlenséghez
(a Kölcsey Ferenc Gimnázium 24 tanára)
*

ha ekkor reggelizik több kiadótól is megszabadulhat
(kilótól)
*

meghalt az idő a pesti belváros egyik lépcsőházának falán
(megállt)
*

Aranyvéce – könyvbemutató
(Aranyréce)
*

Moldova megkapja az uniós tagjelölti státuszt
*

Rózsa Sándor a lóvét ugratja
(lovát)
*

Az Istenek tarhonya
(Az Istenek alkonya)
*

X. Y. élettársa
(életírása)
*

A tökfejes kopja
(törökfejes)
*

költemény terápiás gatyával
(hatással)
*

vetéssel egybekötött könyvbemutató
(vetítéssel)

 

irodalmi félreolvasások 39.

vidám szívvel énekelni orrnehéz
(oly nehéz)
*

legalja
(lap alja)
*

kijött az egymilliárd forintos Aranyhulla film előzetese
(Aranybulla)
*

a pozsonyi csata és a honfoglalás után a török kori Budáról készült magyar irritáció
(animáció)
*

lesújtóan rossz költészeti szezonjuk van a fekete gólyáknak
(költési)
*

tovább olvad a magyar médiairodalom Szlovéniában
(médiabirodalom)
*

a liberális hegeknek vége a könyvesboltokan
(hegemóniának)
*

a hazát nem a kard hanem a kulturálatlanság szerezheti vissza
(kultúra)
*

írói nyomornegyed
(riói)
*

78 év után írt verset vörös kánya a Tiszánál
(költött)
*

családi tragédiájáról beszélt Mario a varázsló
(a harmonikás)
*

huss alkoss gyarapíts
(hass)

 

(Illusztráció: Eduard Daniel van Oort: Ciconia nigra. De Zwarte Ooievaar. (Black Stork.), Ornithologia Neerlandica, de vogels van Nederland)