irodalmi félreolvasások 40.

kiadós parafrázisos húsgombóc
(paradicsomos)
*

A pólyakalifa
(gólya)
*

a szó beszélyes fegyver
(veszélyes)
*

katonai Tolsztojokra kell számítani hétfőn és pénteken
(konvojokra)
*

a 41 éves celeb legbizarrabb szonettjei
(szettjei)
*

több mint húszezer eltitkolt szómedencét fedezett fel a francia adóhatóság
(úszómedencét)
*

lenyűgöző fotók szikrára épült templomokról
(sziklára)
*

minden könyvet megrepeszt
(megvesz könyvet hanglemezt)
*

kiadói esővel kopogott be a meteorológiai ősz
(kiadós)
*

hétvégi olvasnivalók analfabétáknak
(olvasni tudó embereknek)
*

Kormányeltűrésben
(Kormányeltörésben)
*

száműzött versek
(számozott)

 

irodalmi félreolvasások 41.

Porsztata Péter jó reggelt!
(Pál Kata)
*

költészeti gépkezelő
(kötészeti)
*

hatalmas kannabisz-ültetvényt találtak az Olümposzon
(nem félreolvasás)
*

kivontak két sajtot a forgalomból mert színdarab lehet bennük
(fémdarab)
*

bestseller lett egy vibrátorokat és síkosítókat szállító teherautó
(balesetezett)
*

urunk áll a hullák tetején – mindig veszélyben
(hullámok)
*

nápolyit látni és örökké élni
(Nápolyt)
*

a szakírók általában az ártatlan embereket teszik tönkre
(szankciók)
*

Petőfi bicepsze keretében
(bicentenáriuma)
*

a magyar piacot is meghódítják a nyugat lágerkönyvei
(sláger)
*

kit lehet betonozni hitelfelvételnél?
(bevonni)
*

ingyen kaphatnak diktátorok egy új Nádas-kötetet
(diákok)

 

(Illusztráció: Alex Levin: Temple in Jerusalem – the light of the world)

 

Egy kép

Hideg, metsző szél fúj.
Némaság.
Úgysem égsz meg,
hiába adom rád a kabátom.
Nem kell.
Egy képet hordozok,
és minden reggel élesebben látom.

 

Békében

Zajomból békévé simító tenyér
helye rezzen a szívemen.
Az ősz remél bennem,
és míg forrón feszülő karjaidba
öntöm hétköznapiságom,
átölelsz, és csenddé halkul dübörgésem.

 

Medalion

Fásult csendriadalomból
vénavastagságban zsizsegő,
bekebelezett, szívbe öltött medalion
tükröződik fáradt szemedben.
Benne a tenger.
Elmerülve benne, én.

 

(Illusztráció: Wojciech Weiss: Wieczorny promień)

 

Valaki más

Neked teríti meg
az asztalt,
a te poharad
tölti meg borral,
téged ünnepel –

ágyad is
ő veti majd meg,
ha véget ér
az ünnep,

ő mossa le arcodról
valaki más
vonásait.

 

Azonosság

Fák
a lángoló, déli
csöndben.
Az ég
megbélyegzett
állat. Őket
legeli.

 

Szaturáció

Lezárt szemhéjak mögött
szétmálló hegyek,
a felhők

lassú, nehéz
vonulása:

maradj, vagy indulj bárhová,
mindegy – ő
színültig csordult
már

benned.

 

(Illusztráció: Roz Wilson: Morning Sunshine)

 

A világegyetem pulzusa

A semmi gallyain

Az ég csarnokai. Határ Győző
Gyémánt és gyanta hegedűi.
Szentkuthy öblös, kankalinos vázái –
Bordó brácsái és kék gordonkái.
Boris Vian csíkos koktélzongorája.
Klimt csúszásgátlós fürdőszoba szőnyegén,
Amin a Csók című mű sugároz erőt.

Picasso szingularitás-amőbája.
Ahol vulkánok, hegyek a vállak,
S a folyók izmos karok.
Épp egy gólemet alkotnak, gyúrnak.
Vigyáznak, hogy ne folyjon a szemekből bánat.
Ragyogó géniuszai a világnak.
Már tevékenyen dolgoznak odaát, várnak.
Mi lesz a sorsa a jelként tisztelt anatómiának?
Egyidejűséget és/vagy párhuzamosságokat szőnek.
A központozás nélküli időknek.
Dióhéjakként úsznak a szókészletek.
Mint felhőkbe csomagolt karénekek.
S lefeslik a piperepolcokról a lépték.
Szublimációjából feltámad a szellemi mélység.
Ha begombolkozik állig az ég.
Lesz-e annyira szerteágazó a fény?
Hogy nyilvánvalóvá lesz az isteni kilét.

 

Bekötött szemű jog, felhőben

Mérleggel a kezében

Egy hús-rés, ami elnyeli a fényt.
Majd ki is bocsátja. Apokrif szingularitás.
Nemzeti kokárda. Festmény-sziget. Illatos ábra.
A múzeum legjobbja. Vitrinbe zárva.
Gedichte. A vagyonőr kísér a tárló sarkáig.
Közben odaszól neki a nyár.
Vigyázz! Keress munkahelyet.
Mert bezár a gyár.
Valaki a körből kilépett, köszöni szépen.
Feltámadt voltaképp. A génben.
Másfajta nyelv ez. Amit a nonszensz kitalál.
Tanítás. Meg tiltás. Evidencia-út. Spirál.
Élmény, ami egyfajta szabadság.
Nem szorongás. Hideg okosság.
A legbölcsebb tett. Vérontás.
Ebből él a világ, az ország.
A skanzen kapujában a Jog áll.
A bekötött szemű angyal, kezében mérleg.
A galaktikák s gombok Istenének szalutál.

 

Nem euklideszi kilét

A nyelv elbocsátása[1]

Az ABC beszél, nem a száj.
Nem az intuitív értelem, nem a racionalitás.
Hanem a szemek, A test.
Amit látok, azzal élvezek.
Nem könny, nem az ínycsiklandozó íz
A palackokban, a csokipapír alatt.
Maga a boldogsághormon-magja.
A szublimáció kettéhasad.
S a látványt észlelem, ahogy képződik.
Keletkezik, ömlik egy dadogó porszem.
Ha nélküled, akkor sehogy sem
Történik. Ez nem puszta szó, ami nincs –
A mondat a papírt összegyűri.
Ehető színekkel van érzékeltetve a kínja.
Belegyömöszöli a hangsúlyt a síkba,
Ami egyébként felejthetetlen ráma s keret.
Ha nem tenné semmissé a képzelet,
Amit a valóságból racionálissá tett.
Csipetnyi sóhajt, elgondolást.
Egy másik agyból befolyt tartozás.
Ekként szaporodik a profit oltárán
A tényeknél nehezebb ábránd.

Kiköltözteti a látványt. Inkább egy hárfát hallgat.
A gramofon illatokat pingál a falra.
A hangszóróból kibúvó rezonanciát.
A sarkot, ahol megbújt egy gregorián.
Az ágyat, aminek a fejtámlája fölött a jel.
A vitrinben egy csomag kártya, átgumizva.
Emlékrekonstrukciót lehel.
Egy eltört hegedűvonó. Biciklipumpa. Menóra.
Kiviszi a tűnődő merengést a kitaláción túlra.
Megfogja a kurzorral a dolgokat és áthelyezi a jövőbe.
A lámpa alatt egy ceruza, kettétörve.

 

[1] Mintamondatok Kulcsár Szabó Ernő Esterházy könyvéhez

(Illusztráció: Amanda Horvath: Summer Dreams, 2022)

 

Jó piszkosnak lenni.
És jó tisztának is.
Ügyetlenül csókolózni, a nyálat letörölni,
rúgni a port az enyésző játszótereken,
és hogy te pirulsz, mikor engem vetkőztetnek
azok, akiknek mi mutattuk meg a szabadságot.

Gyávák vagyunk.

Istentől a homokszemig ölelem magamhoz
ezt a kipattogzott csuszamlósságot,
és csak szorítom, szorítom ki belőle
leharcolt akarattal a lélegzetet:
a fölöslegessé kényelmesedett életet.

Hogy érdemes lehessek – ezért pusztítom a
közönségeset és az ellenállás nélkülit.

Nem hűs huzat vagyok, hanem szemétszag.
Váratlan és izgató – abból a lezárt utcából,
ahol az önpusztítás isten-igenlés.

 

(Illusztráció: A szerző alkotása)

 

Bennem mindig az
a nehéz, illatos eső szemerkél –
van, hogy csak beköszön,
máskor alaposan végigver rajtam;
minden cseppje: egy élet.

– ez most így sikerült,
talán a következő jobban.

Tükörből vagy, te visszanéző,
megforgattál, jól becsaptál:
hogy támadnak a védekezők,
hogy megússzuk a hétvégi nagytakarítást,
hogy a lényeg elfér egyetlen szóban.

Önzőbbnek kell lennem az egészséghez.
De azt csak pusztítva-pusztulva lehet, ugye:
kicsit bólogatni, kicsit odab*szni,
kicsit jólesően beleszakadni (?)

*

Elakadt a lift az utolsó előtti emeleten,
öregház érzésem van és fém-allergiám –
kezi’csókolom, Jézuska feljöhet a tetőre játszani?

 

(Illusztráció: A szerző alkotása)