csak ennyi volt a minden

aznap száraz fojtó meleg volt
bőrtapadós izzadós este
a naplemente erőtlenül áttört
a fák lombjai között
kértem rajzolj le
ne ceruzával
az fénytelen
az érzékelés színeivel
ezáltal születik meg az egység

másképp töltődik a lélek
mert mindenhez fény kell
néha jó elbújni ha fáj
ne érintsen csak segítsen
nélküle nincs élet csak létezés

más irányba lebegsz
ha változik a leosztás
majd bezáródnak a nyitott kapuk
eltűnnek az ablakok
magával ragad
a beszűkült terek néma ereje
és eltolódnak az arányok

*

Aztán úgysem lesz semmi.
Egy papír töredékén ott marad valami,
mert csak ennyi volt a minden…

 

Az elmúlás hangulata

csak nézte hogy lóg az eső lába
homályba költözött a nap
talán befolyásolta az adott pillanat

lassan cseppekben kezdte
majd zord arcát felé emelte
megmutatva hűvös leheletét

látszólag a fák is tűrték
kopasz ágaik egymást érintették
s a föld mélye elnyelte felszínét

eltűnt évszakok kútkáváján
már madár sem dalol

édes élet – bomlasztó hézagok
szétfeszítették a tudatot

 

Felületkezelés

A rágóizmok folyamatos mozgása előkészít arra,
hogy megemésszem Önmagam, és a világot.
(és ez felemészt)
Bár e kettő ugyanaz, nincs jelen szimbiózis.
A vonzás más irányú metamorfózis.
Látszólagosan egység, és kötelék,
a negatív gondolkodás mély gyökereivel.
Vajon időben semlegesíti a felismerő?
Szelektív kukába, nem minden szemét – kerülhet.
Ideiglenes kikötőnk a Föld.
Aranyárat taksál: a még menthető.
Jöjjön el a hátha, és a ki tudja.
Legyen minden a bizodalmak légyottja.
Földközelben az ember könnyen megbillen.
Az ereje gyengül, mentalitása függőállapot.
Hosszú ez az út, és közben tekereg mindvégig.
Óh, ha a fák lombjai közt elbújhatnék…

A fiatalkor tapasztalatlansága,
nem nőtt időskori bölcsességgé.

 

(Illusztráció: Pamela Sukhum: Bamboo Amongst Oaks)

 

Tragédia

Első felvonás
Első jelenet
(kor)Szellem jő
HANG (a színen kívül):
………………– Világrendek és
………………bélmozgás. Valami bűz-
………………lik Általában.

 

Tavasz I.

Márciusi nap.
Egyenetlenséged a
tél cáfolata.

 

Tavasz II.

ropogó, serény
rügyeken élet-terhet
cipelnek a fák

 

kötelesség

az eget épp csak
tapintja a figyelmes
felhőkarcoló

 

(…)

a mondatvégi
pontok közös halmaza
szeretetnyelvünk

 

Komposzt álom

Negatív idő:
nagy levegőt venni egy-
más tüdejéből.

 

amikor tér és idő értelmét veszíti

mint a vízesést
bámultuk a padlóra
ömlő hallgatást

 

jól áll

a különbségünk
kardinális: neked még
a kardigán is,
míg nekem még a
szénám sem. így találj meg
– tűt a kazalban.

 

norepinefrin

véresre rágott
horizont. napkelte, mert
ismét nincs nyugta.

 

Ősz

lepkék csorognak
le az őszi fákról. tél
helyett fehér zaj.

 

Öregedés I.

Végtelen törés-
pontjaimon fraktálok
folytonossága.

 

Öregedés II.

kavicsok arcán
metsző mosolyt repeszt a
szélsebes idő

 

(Illusztráció: Odilon Redon: Butterflies (1910))

 

Csípős avarfüst
ködköpenyében kísért
megannyi élő.

*

Horgonylánc szakad,
egy pillanat, s csónakod
felszáll az égbe.

*

Könnymosta betűk –
gyökerek fűzik össze
múltunk lapjait.

*

A füstölőm hív.
Múlt, jelen, jövő csak szó,
te mindig eljössz.

*

Krizantém s gyertya –
találkozásainkon
fényillat ölel.

*

Te közelebb vagy.
Ki látta jól életünk
a holdon merengve?

 

(Illusztráció: Nicola Mountney: Red Chrysanthemum)

 

irodalmi félreolvasások 42.

a pályázathoz szükséges demencia
(dokumentáció)
*

hallgasd figyelmesen amit elhallgatok
(beszélek)
*

nézzünk mosakodva a múltba
(bizakodva)
*

az apokalipszis három kutacsa
(lovasa)
*

holt estek
(holttestek)
*

lapzárda
(lapzárta)
*

milliomos Vénusz
(milói)
*

gumma cum laude végzett
(summa)
*

a kombinés költészettel napjainkban bárhol találkozhatunk
(kombinatorikus)

a Partium négy településére látogat az Irodalmi Paraván
(Karaván)
*

az osztrák császárnéról szóló szindróma nyerte a londoni filmfesztivál fődíját
(dráma)
*

Petőfi Sándor volt üzlettársaihoz kerül a postai pénzszállító cég
(Pintér Sándor)

 

irodalmi félreolvasások 43.

a magyarok többsége a gyerekverset se veti meg
(gyerekverést)
*

nemzeti szuperhőskoszttal búcsúzik az egyik legnagyobb magyar rendező
(szuperhősmítosszal)
*

a felelősség ott kezdődik hogy amit írok letagadom
(vállalom)
*

a válság elvonta a figyelmet egy égető poémáról
(problémáról)
*

A megpácolt Übü
(megláncolt)
*

Gogol felé vezet ez az út
(pokol)
*

vad-őz pörkölhús kockáztatva
(kockázva)
*

takony a város felett
(alkony)
*

súlyos költői válság fenyegeti a karácsonyt is
(kikötői)
*

egy könyv amit egyszer se kell elolvasni hogy lejuss a mélyére
(kétszer)
*

eheti kritikám
(e heti)
*

az Ördögölő Józsi bácsit mutatja be a színház
(az Ördögölő Józsiást)

 

(Illusztráció: Julie Hanrahan: Flame Tree 2)

 

COMPUTING CLOUD

I.

A felhőknek
semmi közük
a boldogsághoz,

csak a felhőtlen égnek.

II.

Arccal a tükörnek
a hátam közepét
látom.

Azt akarom mondani,
szemtől szembe
akkor lássam magam,
amikor a hátam közepét.

III.

A természetvédők
méretes, sárga
műanyag napocskákat
dobnak a tóba.

Nem szemetelnek,
azt akarják,
pecázás helyett
fogjunk ki magunknak
egy jó napot.

IV.

Vízhólyagos felhő.
Lehetőleg még időben,
steril tűvel kell
kiszúrni.

Egy hétköznapi
tűvel a
szalmakazalból.

V.

Amióta feltalálták a felhőt,
megszűnt a kötöttség,
a távmunka megszokott,
elérhető.

Eső, jégverés,
szárazság nem lehet
akadály többé,
megy a forró,
gőzölgő levesbe.

 

ELÉGIA

/Krasznahorkai Lászlónak/

Mire ideér a csillag fénye,
a csillag már sehol,
az óra az utolsó másodperc
után is pontosan fogja mutatni az időt,
mintha mi sem történt volna.

Ennyit ér a tudományunk.

Felborult autó a művészet,
kerekei még
forognak egy darabig,
elég is
nekünk a hithez.

Az illúzió utolsó
puzzle darabja vagyunk.
A reményen túl a remény van.

 

(Illusztráció: Suzanne Vaughan: Sunset Flower Field (Blue Sky Series))

 

(A festői kéz alkímiája)*

Béke porainkra.

Hegyek járatlan járatait járja.
Okkert ülepít, azúrt hasít.
Amint a szerelem magasművészetébe!
Merül alá a megértés finomszerkezetébe.

 

1. eikón: Lepkeház
(egy későgótikus festékfolthoz)

Mind közül
messziről tündököl:
Üdeséged! Hunyt korok
képtárában eleven pille,
rebbensz. S míg mélységed
finomvázába csobbanok,
új s még újabb lazúrról
azúrra, csillanva ahány
pigmentszemcséden,
fenyvgyantán, olajon;
villózok alabástrom
alapzatok harántrétegein:
ujjonglak, szívem!
Röptetlek átsejlő világok,
köszöntlek légyottunk
gyöngyházában!

 

2. eikón: Giornata
(fresco buono, égei töredék)

Egy régbe tűnt holnap
mészvizet csorgat
kolorit-poraidba.
Villanat alatt
örökít örömöt,
gyönyörünk fuvalló
lazúrkő madarát.
Láthatáron így terül,
márványmosolyú tükör.
Ó, fénnyé olvadó föld pora!
Kicsapódó kalcit-éderek,
hamvak gyümölcse.
Kincsem! A Te tested
ébredő színei.

*Sic est ingressa ARS.

 

Utójáték (lebegő stukatúr A POR-hoz)

ELMERÜLT ARCOD
Illuminationes

Leheletnyin húzott ecset alatt az intonaco:
korallzúzalék nedves szemcséje sercen.
Friss áramlat éledő virágállatát: bontogatja arcod viaszrózsáját,
nyiladozó csalánfátylaid.
Pirkad. Aragonitok sarjadzó katedrálisán gyullad a reggel:
medren villózó lagúnák, húsrózsán fitoplanktonok pigmentkertjei.

Szemben, a part fejtésfaláról a magasba szirti galamb csattog.
Kő miriád írisze meredten követi. Hasadozó tekintet,
hegymély szivárványa. Hűlt lávatengeren buggyanó üledékek:
csigázó idők ammolitjai.

Közvetlen ágyadnál, palkák paravánjára húzom föl e képet.
Édenre gyúlt arcod korallkertjeit. Ha álmodba merülsz, így,
világról világra libbenj. Vakolatán odaátról édesen suttognak
egy tengeren túli föld, álomszűrt, kora délután:
gyermekkorod papiruszai.

 

(Illusztráció: Ochra et lapis lazuli (HBA))