Fáj, ha semmit nem remélek,
néhány morzsát, néhány foszlány
kalácsdarabot csupán,
fáj nekem ma délután,
hogy nem tegnap van megint,
és a rozsdás kerítésnek
hűvös érintése int,
ragadd meg, amit lehet,
ragadjon hozzá kezed,
mosd le arcod friss vizekben,
s ne tagadd, hogy majd’ elpusztulsz,
mert annyira élvezed.
Címke: vers
Robert Gernhardt: A költészet vigasza, Gyermek születik
A költészet vigasza
Képzelj egy trifladisznót.
Tüntesd is el.
Bármilyen pöttöm is volt,
mindig marad egy kis folt,
valami jel.
A gondolat nyomot hagy,
rögzül beléd.
Mélyen, mint titkos ok hat,
mit semmi fel nem oldhat,
csak majd a vég.
A látszat létet is hord
s megérthető,
ha kölcsön-létre hívod:
ne képzelj trifladisznót,
s képzeld elő.
Havasi Attila fordítása
Gyermek születik
Midőn az asszony a sötét
éjben megszülte gyermekét,
két jámbor jószág látta csak,
kik jászolánál álltanak.
Ökör, Szamárka nézte meg,
szánván a csöppnyi Kisdedet,
hisz védtelen volt mindenütt,
s fázós szülői közt feküdt.
Szólt az Ökör: „Vedd szarvamat.
Legalább elöl védd magad.”
Szólt a Szamár: „Farkam tiéd,
hogy hátulról fedezve légy.”
Köszönte anyja, így kapott
kis szarvat itt, kis farkat ott.
Egy Eb vonítva ráfelelt –
az Ördög a világra kelt.
Havasi Attila fordítása
Éhségem
Éhségem már olyan nagy,
nincs értelme ennem,
testem minden falatot
éhségre vált bennem.
Minél többet megeszem,
annál többre vágyom,
már semennyi nem elég,
az evés csak álom.
Hosszú féreg költözött
a gyomromba, mélyre,
ő falja fel mindenem,
sosem szűnik éhe.
Már minden őt illeti,
amit csak megrágok,
nem emésztek, ő emészt,
megöl ez az átok.
Nagyapám börtönben
A színtelen örökségben kapirgálva
Egy analfabéta múlttalan nemzedék
Tárgyi emlékei között az ormótlan
Komódok kasztenek rongyhalmazában
Rátaláltam az egyetlen bizonyítékra
A lucskos inget a törülközők közé
Mosatlanul tette el nagyanyám
Így lappangott évekig a lelet
A veron eikon nagyapám testéről
Boldog békeidők bódító szagával
Hogy testalkatát én is örököltem
Kitetszik e siralmas másolatból
Akárcsak cellája nyirkos illatát
Tudom most már ez az mit annyira
Imádnak érezni rajtam is a nők
(Nem mesélte hogy megetették volna
Saját ürülékével nagyapámat
Hogy a seprű nyelével tolták volna
Le torkán a szart nem említette
Hallgatott végig hűen a rendszerhez)
S most örvénybe került a kíváncsi örökös
Őrzöm bűneiket mint gyűrűit a fa
A szavak üvegfalán átlátszik egy szoba
Üssétek üssétek üssétek üssétek
Kápók verjétek agyon a nagyapámat
Szúra-átiratok
1. Szúra al-Fátiha – A kezdet
1. Az irgalmas és kegyelmes Isten neve által;
2. aki a Mindenséget alkotta és tartja fenn,
3. a legkegyelmesebb, a legirgalmasabb,
4 a Végítélet Napjának Ura!
5. Imádunk, és kérjük oltalmadat,
6. mutasd meg a való utat,
7. azokét, kiknek a kegyelmedet adtad, akik soha
nem tévedhetnek el, s kiknek része nem a harag.
94. Szúra A kitárás
Alláh, a könyörületes és az irgalmas nevében.
1. A kebledről elszabadul,
2. levétetik a súly,
3. mely a földhöz szögez;
4. látod, most tisztelet övez az emberek között.
5. A küzdéstől könnyű leszel.
6. A teher felemel.
7. Kezdd újra, ami véget ért,
8. az Uradat imádd és vágyva féld.
99. Szúra A földindulás
Alláh, a könyörületes és az irgalmas nevében.
1. Mikor a Föld minden rengésével rendülve megremeg,
2. kilöki magából a terheket,
3. s kérded a Földtől: “mi történt veled?”,
4. azon a napon válaszol a Föld,
5. mert úgy sugallja néki Istened.
6. Majd egyenként szólítanak
nézni tetteitek, ha eljön az a nap.
7. Aki szemernyi jót is tett, meglátszik az.
8. Aki szemernyi rosszat tett, meglátszik az.
100. Szúra A száguldók
Alláh, a könyörületes és az irgalmas nevében.
1. Azokra ‘kik száguldanak,
2. hogy szikrázik a pata tört kavicsokat,
3. s a reggel vágtató csapat
4. a porfelhő alatt
5. a másik sereg közepébe kap.
6. Urával megátalkodott az ember.
7. S maga ellen tanúskodik,
8. akit csak a zsákmány vágya szorít.
9. És ha felnyittatnak a sírok,
10. eljön, ki a szívekbe lát, eljön a Nap,
11. és Uruk rájuk ismer.
101. Szúra A kataklizma
Alláh, a könyörületes és az irgalmas nevében.
1. A kataklizma!
2. Mi az a kataklizma?
3. Honnan fogod megtudni, mi a kataklizma?
4. Ha az ember olyan lesz, mint a moly – szórtan lebeg,
5. a hegyek pedig, mint a vatta.
6. Ha akkor súlyt mutat a mérleged,
7. források közt, kertekben élsz tovább,
8. de ha nem mozdul a hullád alatt,
9. akkor háwíya az anyád.
10. Hogyan fogod megtudni, hogy mi az?
11. Ha majd beléd harap – a Láng.
110. Szúra A győzelem
Alláh, a könyörületes és az irgalmas nevében.
1. Ha majd Alláh hódítása elérkezik,
és a győzelemre segít,
2. s ha látod, hogy az emberek
tömegei követik a hitet,
3. akkor adj hálát, dicsérd, kérd bocsánatát,
mert készen áll, és megbocsát.
Astoria lenn
A cigarettacsikk levettetett a földre.
Egy női félcipő sarkát mardossa épp talán,
míg az aluljáró oszlopos egét elöntve
neonfény birodalmat teremt a magány.
Elkerülhetetlenül nem létezem most.
Elmúltam; már tizennégy perce várok itt.
Hallom már mindenek felett a villamost,
s a mozgólépcső mélységes kínjait.
Metaforák nehéz húgyszagában állok,
az ember, ki elragadtatott.
Ilyenkor értem, hogy a bolyongó világok
között félúton senki sem vagyok.