Add meg Uram, hogy jó legyen.
Aki szeret, velem legyen.
Add Uram, hogy boldog legyen.
Minden bánat távol legyen.
Cserszegtomaj, 2010.01.01.
Címke: vers
Amor de lonh
Amor de lonh
Kesergve írok most magának,
kedves, hisz válasz úgyse jön,
de bárhogyan emészt a bánat,
azért magamat nem döföm
se szíven, se fejen, se térden,
tüdőn, se háton se belen,
se bőrön, se fülön se mégsem,
én nem csinálom ezt nekem,
hanem itt, a száműzetésben
szomorkodva rád gondolok
(tudod, Pesten vagyok, nem ott),
se magamat én konyhaszékkel,
mint nénikéjét döfi nem
a nagy hős: Mikes Kelemen.
Mennyei Magyarország
bizonyos jóslatok nem azért hangzanak el,
hogy bekövetkezzenek, hanem azért, hogy
ne következzenek be, mintegy ördögűzésszerűen.”
(Thomas Mann)
Tikkadt folyó a nemzetünk.
Azt kérded: Egyszer nem leszünk?
Meglehet.
Jövendő kor, a múltnak mélyén
régen eltűnt, kihalt népként
emleget.
Idegen nyelvű trónviták
követelik Pannóniát.
Vége lesz.
S ha a szívedben még ott lapul
a magyar nyelv gyanútlanul,
védekezz!
Új nevet kap e föld, e táj,
ugye szenvedsz, szívedbe váj?
És fiad
ha ajkadról magyar nyelvet hall,
a saját nyelvén rád rivall,
s megriad.
Még száz év és a nemzetünk…
Azt mondod: Minden elveszünk.
Így igaz.
Ami elkezdődött, véget ér,
Magyarország a mennybe tér.
Nincs vigasz.
Maria Pawlikowska-Jasnorzewska verseiből
Cnoty
Wszystkie cnoty miłe Panu Bogu
maleją mi w oczach i bledną.
Posiadam już tylko jedną:
kocham cię, mój Wrogu…
Erények
Mi erény az Úrnak kedves,
Számom mind érdektelen.
Egy van már csak énnekem:
Ellenségem, szeretlek…
Nike
Ty jesteś jak paryska Nike z Samotraki
O miłości nieuciszona
Choć zabita, lecz biegniesz z zapałem jednakim
Wyciągając odcięte ramiona.
Niké
Olyan vagy, mint a Szamotráki Niké,
Elcsendesítethetetlen szerelem.
Habár megöltek, te mégis futsz és
Nyújtod levágott kezeid nekem.
Portret
Usta twoje: ocean różowy.
Spojrzenie: fala wzburzona.
A twoje szerokie ramiona:
Pas ratunkowy…
Portré
A szád: rózsaszín óceán.
Szemed: mint tenger háborog.
Mentőövnek erős karod:
Dobjad rám…
fordította: Lang Ádám
Vers; Iron Maiden
VERS
a lét mögötti szent irány
a szent irány mögötti lét
igékbe ágyazott hiány
hiányba ágyazott igék
a szent irány mögötti lét
igékbe ágyazott hiány
hiányba ágyazott igék
tudattalanba áthatott
tapasztalat kapaszkodik
az agyba karmolt járatok
szövődnek tompa maszkokig
tapasztalat kapaszkodik
az agyba karmolt járatok
szövődnek tompa maszkokig
örök körökben olvadó
való fölött törésvonal
felosztott fel nem osztható
felszínre hímzett pókfonal
való fölött törésvonal
felosztott fel nem osztható
felszínre hímzett pókfonal
IRON MAIDEN
Térey Jánosnak
Merre szökött el a hős, régvolt ikonok ragyogása?
Hol van a hosszú lobonc? És hol az érckori hang?
Mért ez a nyápic, kákabelű divat itt ma a bálvány?
Mért kell ennyi csapat, hogyha a harc lefutott?
Törjön száz bakelit, CD, gyűrődjön a szallag,
hangot hord az idő: fémzene százada volt!
Hol van a hosszú lobonc? És hol az érckori hang?
Mért ez a nyápic, kákabelű divat itt ma a bálvány?
Mért kell ennyi csapat, hogyha a harc lefutott?
Törjön száz bakelit, CD, gyűrődjön a szallag,
hangot hord az idő: fémzene százada volt!
Nick Cave két versének fordítása
Ahol a vadrózsa nő
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Már első nap tudtam, hogy ő az a lány
Ahogy mosolygott, tudtam, hogy ő
Az ajka mint vérvörös rózsa
Mely a folyónál vadon és szabadon nő
Állt ajtóm előtt, a szobámba jött
És félelmem karjában csitult csak el
Nekem ő volt az első, és arcomon pergő
Könnyeim gyengéden itatta fel
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Másnap virágot vittem
Szebb nőt még nem láttam sohasem
„Eljössz-e, mondd hát, hol a vadrózsák bontják
Szirmukat szabadon, vérvörösen?”
Másnap egy szál vörös rózsát hozott
Azt mondta: „Rám bíznál mindent, ami bánt?”
Az ágyamon fekve csak intettem erre
„Elviszlek a rózsákhoz, gyere hát”
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Harmadnap levitt a partra
És megcsókolt ott, hol a vadrózsa nő
Ahogy fölém hajolt, még súgott egy szót
És láttam, hogy markában ott van a kő
Utolsó napon a rózsákhoz mentünk
Ő feküdt a parton, fölkelt a szél
Egy búcsúcsók még, szóltam: „Vesszen a szép”
És vadrózsát dobtam az ajka közé
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Az idegenek kedvessége
Ágyához láncolva találták meg
Szájában rongyok, a fejében seb
Mary Bellows, szegény
Otthon az éhség volt meg a nyomor
El is jött örökre Arkansasból
Mary Bellows, szegény
Akarta látni az óceánt
Utazott, utazott Tennessee-n át
Mary Bellows, szegény
Útközben beszélt egy férfi vele
Richard Slade, azt mondta, ez a neve
Mary Bellows, szegény
Szegény lány azt hitte, bele is hal
Mikor a tengert meglátja majd
Mary Bellows, szegény
Volt ott egy kopott kis olcsó hotel
Cókmókját Richard Slade vitte fel
Mary Bellows, szegény
„Én rendes lánynak tartom magam
Azt hiszem, be se jöhetne, uram”
Mary Bellows, szegény
Slade egyet kacsintott, szót se szólt
Kalapját megbökte s ott se volt
Mary Bellows, szegény
Hazagondolt és az ágyára ült
A tenger felől csak a szél fütyült
Mary Bellows, szegény
Remélt is, nem is, hogy valakit vár
Kiosont, ajtaján kattant a zár
Mary Bellows, szegény
Másnap az ágyában találták meg
Szájában rongyok, a fejében seb
Mary Bellows, szegény
Anya, a lányodat tartsd mindig otthon
Vigyázz rá, egyedül ne csavarogjon
A világ veszélyes, tudjatok róla
Idegen férfival ne álljon szóba
Mary Bellows, szegény
Mary Bellows, szegény