Mestyán Ádám összes bejegyzése

A nagy magány

A nagy magány mosott szennyesét
szívemben teregeti, nyitott húsomon
szárítsa a nap, a hold, és a csillagok.
Mostanában kissé egyedül vagyok.

 

Eltűnik a hely, el a levegő.
Nehéz a dolgokat megölelnem.
Napról napra fogy rólam a hús,
a piacnak is meg kell felelnem.
Azt álmodom, hogy királylány
leszel, meg híres színésznő,
mosolyodért odaadom kajlán
fele királyságom. De nincs mosoly.
Nincs királyság. A nagy magány
mosott ruháját szívemben teregeti,
s mire megszárad, kihűlnek az erek,
a halál piros szemeit meresztgeti.

Ön nyert 1 millió dollárt

Küldd át a szerelemet nekem is,

csatold a fájlt vagy a fogad között,

csak fájdalommentes legyen,

édesem az egekben, hogy bele ne haljak

hirtelen a vírusáradásban, nyertem

1 millió dollárt, azt írta az ENSZ

és mégis boldogtalan vagyok,

és szürke szívecskék vonulnak

el káprázó – igen, káprázó – szemeim előtt,

mindenféle író, költő, irodalmár,

kritikusok szomorú sora, zokogó tanárok,

1 millió dollár, anyám, ezt írta az ENSZ,

csak küldjem a kódokat, hogy utalhassák

a közép-afrikai ügynökségükön keresztül.

Küldd már, kérlek te is, azt a szerelmet,

csak nehogy beteljen a postaládám,

mert egy kicsit amúgy is tele van, sok,

nagyon sok az én nyereményem.

 

A nagy magány

A nagy magány mosott szennyesét
szívemben teregeti, nyitott húsomon
szárítsa a nap, a hold, és a csillagok.
Mostanában kissé egyedül vagyok.

 

Eltűnik a hely, el a levegő.
Nehéz a dolgokat megölelnem.
Napról napra fogy rólam a hús,
a piacnak is meg kell felelnem.
Azt álmodom, hogy királylány
leszel, meg híres színésznő,
mosolyodért odaadom kajlán
fele királyságom. De nincs mosoly.
Nincs királyság. A nagy magány
mosott ruháját szívemben teregeti,
s mire megszárad, kihűlnek az erek,
a halál piros szemeit meresztgeti.