A Bagoly a Cicóval tengerre szállt
egy csudaszép borsózöld bárkán,
mit megraktak mézzel s egy nagy zacskó pénzzel,
és siklott a sós habok árján.
A Bagoly egy dalt dúdolt – pengett gitárja –
s a csillagos égboltra révedt:
“Ó szépséges Cicó! Ó Cicókám drága,
én módfelett szeretlek téged,
én téged,
én téged,
én módfelett szeretlek téged!”
“Ó kérlek, dalolj, te délceg Bagoly!” –
szólt Cicó. – “Ó dalolj csak lágyan!
Már oly régen várom, hogy te légy a párom:
csak gyûrû kell, s teljesül vágyam!”
Eveztek hát egy esztendõn át,
s hol a Piszkancsfák erdeje sûrû,
röffentés hallatszott: láttak egy Malacot,
orrában volt egy szép gyûrû,
egy gyûrû,
egy gyûrû,
az orrában volt egy szép gyûrû.
“E gyûrût – nem ingyen, de három fityingen,
te jó Malac, megvesszük tõled!”
S hogy gyûrûre leltek, hát egybe is keltek,
a Vadpulyka eskette õket.
És birsalmát ettek meg krumplikrokettet,
mit vaskéssel szétdaraboltak,
és kart karba öltve táncoltak körbe,
és nézték a partról a holdat,
a holdat,
a holdat,
és nézték a partról a holdat.
Havasi Attila fordítása
