Címke: vers

Aranyszabály

Fogadjuk el, hogy

az egyenesek mind azonos módon tekerednek fel.

Csak egyszer egy pillanatra pusztulsz.

 

Most azonban kénytelen vagyok ehhez

a következőket hozzáfűzni:

 

Születéskor fénylő, keskeny parkettút,

ősrégi arculatot hordoz – mind-mind külön

Személyiség.

Ezt minden normális gyerek előbb feltörte,

aztán megművelte:

Mindig, mikor fejlődése válságba került                               (tegyem – ne tegyem),

elhagyta az ismétlés paradicsomát,

sőt úgy repdesett a szobában, akárcsak a szabadban –

Adott színpadi világítással, bármely közegben,

a történelem megszüntethető, de

patologikus formában üti fel újra a fejét.

 

Aznap éjjel a tervező repült a szobámba                               (ez már rég nem jár nekem).

„A világba vetett ember szorongásának

első megfogalmazása, a dialektikus

Isten- és természetkép.” – mondta.

 

Ugyanakkor, egy fecske nem csinál nyarat –

erős ellenállásra kell számítanunk!

 

Itt elbúcsúzom.

 

p.s.: Központilag számítsuk ki, és én emlékszem reményeidre!

 

 

Szigethy Rebeka Sára

 

Giorgio Agamben: A profán dicsérete,

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza,

Michael Foucault: A bolondság történte,

Alain Robbe-Grillet: Útvesztő,

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől,

François Jacob: A lehetséges és a tényleges valóság,

Valentyin Katajev: Gyógyír a feledésre,

Péter Ágnes: Roppant szivárvány,

Bill Scolt – Sven Söderberg: Menedzselés mesterfokon

 

 

 

Kísértő múlt

Fekete vérrel írt a tollam,

a sok elhurcolt férfi hol van?

Özvegyek könnye hull a hóra,

várva rejtelmes virradóra.

Fiura, férjre némán várnak,

szemükben örök tűz a bánat.

Hiába jön a Fényes Hajnal,

Ők csak siratnak makacs jajjal —

Hiába hirdeti a Törvény,

hogy csituljon el minden örvény,

és tilos még a szó is róla —

asszonyok könnye hull a hóra.

Magányuk nagy tél, rájuk omlott,

nézik a révült templomtornyot,

felhő–hírt lesnek, csodát várnak,

minden zörejre ajtót tárnak.

De férjük, fiuk nem jön meg már,

vállukon a gyász sötét madár,

állnak halálos hóesésben,

ravatal–csipke–holdsütésben.

Kajla vers

Ennek a kajla versnek a

szerelemről kellene szólnia,

de nehezen jönnek a rímek,

betűim összekeverednek,

szavaim is csámpásak, kuszák,

mosdatlanok és kócosak, előbb

meg kellene füröszteni őket,

rendbe szedni mindegyiküket,

megmosni a fogukat, jól kitisztítani

a fülüket is, mert az mindig csupa

szutyok, s akkor, ha már szép

tisztára sikálva, fénylő szemmel,

üde mosollyal állnak, várva,

hogy strófákba, csengő rímekbe

szedve sorra kerüljenek, és hosszan

mesélhessenek egy kislány szőke

hajáról, csak akkor lesz értelme

nekifogni, jól megírni ezt a verset.

ELSŐ CSOKOR; MÁSODIK CSOKOR; HARMADIK CSOKOR

ELSŐ  CSOKOR

 

(     Fodor  András  sírjára     )

 

zörgőfű  –––  lednek

   koronafürt      gurgolya  

:   küllőrojt  ––––––––––––  hölgymál

 

 

 

 

MÁSODIK  CSOKOR

 

(     Nagy  Gáspár  sírjára     )

 

csukóka  –––  ciklász

   seprőzanót      fogasír  

:   tárnics   ––––––––––––   imola

 

 

 

HARMADIK  CSOKOR

 

(     Gubis  Mihály  sírjára     )

 

varjúháj  –––  rence

   holdviola      kolokán  

:   gólyaorr  ––––––––––––  hunyor

 

valami barokkosan bonyolult


A nyáj széléről írok:

mindennek hatása a szerves anyagok kombinálódására egyelőre vitatott.

Ivással össze hogyan fér a jámbor út s az erény?

Tycho azért halt meg

mert a hólyagja egy sörivóverseny során szétrepedt

úgy rendelték ezt el, akik lakják az Olümposzt

Kopernikusz tehát kitolta a Naprendszer határait

de még mindig csupán egy egyenesnek látszik

– egy puszta egyenes és semmi több

mivel

az intim kapcsolatok fejlesztő hatásának

megvannak a természetes hatásai

– Nixon és Kissinger

tulajdonképpen senki másban nem bízik meg igazán,

csak Nixonban és Kissingerben –

végül valamennyien a halált választják

ám mindegyikük annak sajátos formáját:

a saját halálát

beadom a kulcsot

és elmondok mindent:

„Igen, most már valóban elmondhatjuk, hogy fekete lyukakat figyeltünk meg.”

Vagy papírzsebkendő volt?

 

A felhasznált művek: Edwin A. Abbott: Síkföld, Avar János: A Kissinger-korszak, Buda Béla: Empátia, Truman Capote: Hidegvérrel, Dan Culcer: ’Szélre szorult állatok’, Timothy Ferris: A világmindenség: mai kozmológiai elméletek, Samszu’d-Dín Muhammad Háfiz: ’2. ghazal’, Heller Ágnes: Általános etika, Hésziodosz: A világkorszakok, Kassák Lajos: ’Halotti beszéd’ és Keresztúri Ákos: Asztrobiológia

“2”

két érmecsukott fedő

a felnyitott gerincű szoborcsoport

itt villamos és tér

kettesvillamos és kossuthtér

nefelejts-kék szemed nefelejcskék

kezed és a költős duna kicsiben

 

itt minden matrica tőled

eltévedt szavaim hibára futnak

de nevetsz nevetsz a hídon

minden szimbólum szimbólum itt

archetipikus karikatúra és jó hogy

félünk mert félni fogunk