Címke: vers

Arnaut Catalan: Arnaut barátom, félúton van éppen…

Arnaut barátom, félúton van éppen

száz rangos úri hölgy, ki vízre szállott,

de nem juthatnak célba semmiképpen,

mert a hajó nyílt tengeren megállott;

hanem ha ön segítségükre kél,

olyat fingván, hogy feltámad a szél,

a száz hölgy biztos kikötőbe tér.

Nos, megcselekszi? Válaszára várok.

 

Őrgróf úr, én a szerelem s a szépnem

szolgálatára mindig készen állok,

s az említette dámák érdekében

erőmet megfeszítve is találok

módot, hogy megtegyem, amire kér,

hisz elmulasztanom bűnnel felér;

s szavamra, hogyha más már nem segél,

a fing után egy jókorát kakálok.

 

Arnaut barátom, csúfságot beszél,

s pimaszságáért megvetés a bér,

ha a Szentföldig seggével remél

elfújni ily finom hölgytársaságot.

 

Őrgróf úr, fingom százszor többet ér

holmi illem hiú eszméinél,

midőn veszélyben száz fehérszemély.

Mosom seggem, mihelyt végére járok.

 

                                                                    Fordította Havasi Attila

 

Vak szemében

Vak szemében

 

 

az Időnek
görbe boton
varjak ülnek
cérnaszálon lóg
a mennybolt
benne ring
a volt s a nemvolt
a himbálódzó
csillag-tenger
egy szédelgő
részeg cettel
s gyomrában
meg sok kis Jónás
nagy szakálluk
savba ér
hitük fonnyadt
töklevél

 

 

 

vak szemében
az Időnek
füstölög
a lámpabél

Anna Ahmatova: Ház a hóban

Bóklászunk, ujjak összefonva,

elköszönni még korai.
Hallgatag vagy, én szólni lomha.
Sötétül. Szinte hallani.
 
Templomba nyitunk csöndesen be:
nász-dal fogad s keresztelő.
Szemünk nem kapcsolódik össze … 
Velünk nem ez fordult elő?
 
Bóklászva temető haván, csak
mert a tüdőnknek tágasabb,
a hóba karcolsz kicsi házat,
hol ketten élnünk már szabad.

 Botár Attila fordítása

Júdás monológja

Bár harminc pénzük visszadobtam
De már e harminc pénz vagyok
Hogy eszem váza összeroppan
Gyilkosaim az angyalok
A csillaghalálig bűntudat
Uram elhasznált eszközöd
Hogy a légiókat kardokat
Róma lovait elkötöd
Hittem elég a Jézus-arc
Lehettem volt zelóta bár
Ő nem egy volt a sok között
Ő Egy volt
S azóta már
A lelke túl a Rák-ködön
Nekem naponta visszajár
Örök időkig vízözön
S a tűzeső lett hazám
Eleven élő poklokat
Tudok
Szerepem ez
A szörnyű juss
Nem láttam át szándékodat
Már tudom a terved kozmikus
Hazám csak egy a sok között
Hazám csak bolygó habár
Minden lehető gömb közül
Hazám az Egy mi visszavár
De eszem váza összeroppan
Gyilkosaim az angyalok
Bár harminc pénzük visszadobtam
De már e harminc pénz vagyok

Guido Guinizelli: Láttam a fénylő hajnalcsillagot

(Vedut’ho la lucente stella diana)

 

 

Láttam a fénylő hajnalcsillagot, 
Amely feltűnik, mielőtt a nap kél, 
S mely ölt magára emberalakot, 
Jó Úrnőm fénye szebb más hölgyekénél. 

 

Fehér hóarcán gránátpír ragyog, 
Szerelmes szeme fényesebb az égnél, 
Hozzá senkit sem hasonlíthatok, 
Hisz nincs, ki többet bírna ily erénynél. 

 

Szép tisztasága, bája megrohant, 
Ádáz csatába hív a sóhajokkal, 
Hogy én a félszbe rejtem hangomat. 

 

Látná, mint küzdök néma vágyaimmal, 
Bár elfogadná szolgálatomat, 
S gyógyítaná fájdalmam szánalommal.

 

M. József Karcsa fordítása

Tárgymutató

 

Lámpa

 

lábai alatt hever az élet.

összegyűjti a porszemeket, hogy

felhőoszlopként mutasson utat.

redőiben megáll az idő, minden

hajtásnál árnyékot vet a fény,

a falon képmása kutat.

egy tekintetet. semleges gázban izzik,

mint a langymeleg lélek,

energia takarékosan él. túléli magát.

halvány fényt bocsájt ki a spirálja,

kapcsolódási pontjait a vákuum

bura alá zárja. az ilyen csak félvezető. 

fénysebességgel tart az örök sötétségbe.

 

 

Lepedő

 

gyűrődései üres folyómedreket

rajzolnak a test alatt. kimossák

az álmok a völgyeket, utána egy másod-

percig még úgy homályosul a szem,

mint az újszülötté. reggelre

csak hajszálak maradnak utánunk.

irreverzibilisen csak az agykéreg sejtjei

károsodnak azonnal.  a hajsejtek még

hetekkel utánunk is osztódnak, mint

a papucsállatkák. csak ők harminc

percenként. alacsony anyagcsere-

igényűek, mondják. lábammal

kisimítom a hegygerincet, élükre állítom

a völgyeket. az élő szervezetek entrópia-

szintje a legalacsonyabb. felfekvéseimben

lebomlik a rendezetlenség. kivárom.

mert rend a lelke mindennek.

 

 

Óra

 

vízszintes síkjában elfordul a korong.

súlya alatt a lélek vékony szálán

függ. négyszáz nap.  a vezetőtű

bevarrja a gátmetszést a szerkezeten.

lassan fordul át az életbe. nehézségi

ereje hajtja a perceket. kerékgátlásos

lelke elmerül az örök-

naptár forgásában, nincs idő az

elmúlásra, időtlenségig kell

hallgatni az inga verését.

pontosan.