Fogadjuk el, hogy

az egyenesek mind azonos módon tekerednek fel.

Csak egyszer egy pillanatra pusztulsz.

 

Most azonban kénytelen vagyok ehhez

a következőket hozzáfűzni:

 

Születéskor fénylő, keskeny parkettút,

ősrégi arculatot hordoz – mind-mind külön

Személyiség.

Ezt minden normális gyerek előbb feltörte,

aztán megművelte:

Mindig, mikor fejlődése válságba került                               (tegyem – ne tegyem),

elhagyta az ismétlés paradicsomát,

sőt úgy repdesett a szobában, akárcsak a szabadban –

Adott színpadi világítással, bármely közegben,

a történelem megszüntethető, de

patologikus formában üti fel újra a fejét.

 

Aznap éjjel a tervező repült a szobámba                               (ez már rég nem jár nekem).

„A világba vetett ember szorongásának

első megfogalmazása, a dialektikus

Isten- és természetkép.” – mondta.

 

Ugyanakkor, egy fecske nem csinál nyarat –

erős ellenállásra kell számítanunk!

 

Itt elbúcsúzom.

 

p.s.: Központilag számítsuk ki, és én emlékszem reményeidre!

 

 

Szigethy Rebeka Sára

 

Giorgio Agamben: A profán dicsérete,

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza,

Michael Foucault: A bolondság történte,

Alain Robbe-Grillet: Útvesztő,

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől,

François Jacob: A lehetséges és a tényleges valóság,

Valentyin Katajev: Gyógyír a feledésre,

Péter Ágnes: Roppant szivárvány,

Bill Scolt – Sven Söderberg: Menedzselés mesterfokon

 

 

 

Fekete vérrel írt a tollam,

a sok elhurcolt férfi hol van?

Özvegyek könnye hull a hóra,

várva rejtelmes virradóra.

Fiura, férjre némán várnak,

szemükben örök tűz a bánat.

Hiába jön a Fényes Hajnal,

Ők csak siratnak makacs jajjal —

Hiába hirdeti a Törvény,

hogy csituljon el minden örvény,

és tilos még a szó is róla —

asszonyok könnye hull a hóra.

Magányuk nagy tél, rájuk omlott,

nézik a révült templomtornyot,

felhő–hírt lesnek, csodát várnak,

minden zörejre ajtót tárnak.

De férjük, fiuk nem jön meg már,

vállukon a gyász sötét madár,

állnak halálos hóesésben,

ravatal–csipke–holdsütésben.

ELSŐ  CSOKOR

 

(  –   Fodor  András  sírjára   –  )

 

zörgőfű  –––  lednek

…   koronafürt   …   gurgolya   …

:   küllőrojt  ––––––––––––  hölgymál

 

 

 

 

MÁSODIK  CSOKOR

 

(  –   Nagy  Gáspár  sírjára   –  )

 

csukóka  –––  ciklász

…   seprőzanót   …   fogasír   …

:   tárnics   ––––––––––––   imola

 

 

 

HARMADIK  CSOKOR

 

(  –   Gubis  Mihály  sírjára   –  )

 

varjúháj  –––  rence

…   holdviola   …   kolokán   …

:   gólyaorr  ––––––––––––  hunyor

 

A nyáj széléről írok:

mindennek hatása a szerves anyagok kombinálódására egyelőre vitatott.

Ivással össze hogyan fér a jámbor út s az erény?

Tycho azért halt meg

mert a hólyagja egy sörivóverseny során szétrepedt

úgy rendelték ezt el, akik lakják az Olümposzt

Kopernikusz tehát kitolta a Naprendszer határait

de még mindig csupán egy egyenesnek látszik

– egy puszta egyenes és semmi több

mivel

az intim kapcsolatok fejlesztő hatásának

megvannak a természetes hatásai

– Nixon és Kissinger

tulajdonképpen senki másban nem bízik meg igazán,

csak Nixonban és Kissingerben –

végül valamennyien a halált választják

ám mindegyikük annak sajátos formáját:

a saját halálát

beadom a kulcsot

és elmondok mindent:

„Igen, most már valóban elmondhatjuk, hogy fekete lyukakat figyeltünk meg.”

Vagy papírzsebkendő volt?

 

A felhasznált művek: Edwin A. Abbott: Síkföld, Avar János: A Kissinger-korszak, Buda Béla: Empátia, Truman Capote: Hidegvérrel, Dan Culcer: ’Szélre szorult állatok’, Timothy Ferris: A világmindenség: mai kozmológiai elméletek, Samszu’d-Dín Muhammad Háfiz: ’2. ghazal’, Heller Ágnes: Általános etika, Hésziodosz: A világkorszakok, Kassák Lajos: ’Halotti beszéd’ és Keresztúri Ákos: Asztrobiológia

két érmecsukott fedő

a felnyitott gerincű szoborcsoport

itt villamos és tér

kettesvillamos és kossuthtér

nefelejts-kék szemed nefelejcskék

kezed és a költős duna kicsiben

 

itt minden matrica tőled

eltévedt szavaim hibára futnak

de nevetsz nevetsz a hídon

minden szimbólum szimbólum itt

archetipikus karikatúra és jó hogy

félünk mert félni fogunk